A Balaton gazdasági ereje csökkent, a kiutat keresik a kiemelt üdülőkörzetben

A kedvezőtlen gazdasági folyamatokat azon a gyenesdiási konferencián elemezték a résztvevők, amelyet a Balatoni Integrációs Közhasznú Nonprofit Kft. rendezett a közelmúltban. Kabai Gergely, a Pannon Elemző Iroda munkatársa elmondta, hogy a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet 179 településén 1994 és 2008 között növekedett, azt követően pedig meredeken esett a megtermelt jövedelem. Míg 1994-ben a nemzeti jövedelem közel 3 százalékát állították elő a régióban, 2009-ben kevesebb, mint 2 százalékát. A változások drámaiságát jelzi, hogy az egy főre számított települési gazdasági erő mára a magyar átlag szintjére esett, vagyis a Balaton környéki települések összességében semmivel sincsenek kedvezőbb helyzetben, mint az átlagos magyar vidék. Az üdülőkörzetből 2009-ben csak a hévízi, a siófoki, a balatonfüredi és a fonyódi kistérség teljesített jobban a vidéki átlagnál, a keszthelyi az átlag alá csúszott.

A Balaton régióban ma is a szolgáltató szektor, a szállásadás és vendéglátás a legerősebb ágazat, de romlottak a mutatói. Semsei Sándor, a Balaton Riviéra egyesület elnöke ezt adatokkal is alátámasztotta: 2000 és 2011 között a kereskedelmi szálláshelyeken 5 millióról 4 millióra csökkent a vendégéjszakák száma, az összes bruttó szállásdíj bevétel pedig 2008 és 2011 között 2 milliárd forinttal esett vissza, 19,4 milliárd forintra.

Dr. Kovács Ernő, a Pannon Egyetem docense előadásából kiderült, az üdülőkörzetben regisztrált vállalkozások száma csak azért mutat növekedést, mert ma már az őstermelőket is ide sorolja a KSH (2005-ben 46 ezer regisztrált vállalkozás volt a régióban, 2010-ben csak a hétezer őstermelő nyilvántartásba kerülésével nőtt a szám 53 ezerre). A szállást adó vállalkozások száma csökken, ez is jelzi a térség gazdasági erejének hanyatlását.

Dr. Kovács Ernő elmondta, hogy a gazdasági problémák sokkal hamarabb jelentkeztek volna, ha a külföldi ingatlanvásárlások- és felújítások nem tartják életben az építőipart ideig-óráig, a turizmus visszaesése ugyanis már a rendszerváltáskor megjelent. A gondok között említette, hogy kevés az egész éves foglalkoztatást biztosító ipari munkahely: a zöld, innovatív ipar letelepítésére irányuló kísérletek kudarcba fulladtak.

Semsei Sándor a turizmus problémáiról elmondta, hogy a Balatonhoz mostanában az olcsó nyaralás fogalmát társítják, de ha a belföldi piacon valóban ez a negatív kicsengésű pozicionálás vésődik be a köztudatba, húsz év alatt sem lehet kikeveredni a jelenlegi helyzetből. A belföldi vásárlóerő nem elég a balatoni turizmus felendítéséhez, állapította meg az egyesület elnöke, hozzátéve, ide kell csábítani a külföldi vendégeket, ha máshogy nem megy, új piacok keresésével.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy a jelenlegi tendenciákat (környezeti problémák, konkurenciaharc a vállalkozók között, a turisztikai szereplők összefogásának teljes hiánya) csak az ágazat szereplői maguk fordíthatják meg. Ehhez jó eszköznek tekinti a területi turizmusirányítási rendszereket, de feltétlenül szükség van a balatoni idegenforgalmi kínálat vonzóvá tételére, termékfejlesztésre, s a kínálat közös és professzionális menedzselésére. Mindenekelőtt pedig egy jó turizmus törvényre, mert a valódi változás mindenütt azzal kezdődött, szögezte le az előadó.