2012.04.23. 05:38

A körtekompóttól a hordós répáig

Saját recept alapján, házias savanyúságok készülnek a Szabó család borsfai üzemében. Egyre nagyobb a kereslet a termékek iránt, az egyéni vállalkozást dirigáló Szabó István csak azért szomorú, mert a térségben nem találnak termelőt, aki folyamatosan ellátná őket alapanyaggal.

Horváth-Balogh Attila

A savanyúságtartósító üzemet 2008 óta bérli Szabó István és párja, Németh Krisztina, a Let-Coop, illetve a Mura-Áfész tulajdonolta épületben korábban is feldolgozó működött. Valószínűleg gazdaságossági okok miatt döntött úgy az ingatlan tulajdonosa, hogy bérbe adja a kis savanyúság-tartósító üzemet. A most Letenyén élő Szabóék pedig megragadták a lehetőséget és belevágtak életük talán legnagyobb vállalkozásába.

- Már korábban is foglalkoztam savanyúságkészítéssel, de közel sem ekkora méretben - idézte fel a kezdeteket Szabó István, aki 90 hektárnyi szántót is művel. - Szerencsére, a 4 év alatt egész jól felfutott a termelés, és most már nemcsak szezonális jelleggel, hanem az év egészében tudunk 4 főt foglalkoztatni. A csúcsidőszakban , amikor a zöldségek dömpingje van, tovább bővül a munkatársak köre. Az elején nem volt könnyű értékesíteni a termékeinket, de most már ott tartunk, hogy alig tudjuk kielégíteni a vevők igényeit.

Szabóék ezért szeretnék növelni a kapacitást, ám ehhez elengedhetetlen a megörökölt technológia korszerűsítése. Bérleti konstrukcióban nyilván senki sem szívesen ruház be, így hát a család célja az üzem mielőbbi megvásárlása. Ez utóbbihoz pályázati forrásokat is remélnek.

- Tizennyolc-féle termékünk van, hordóban készítünk répát, káposztát, vegyes vágottat, céklát, s van üveges uborkánk, paprikánk, töltött savanyúságunk, karfiolunk, lecsónk, alma-, cseresznye- és körtekompótunk is a kínálatban - sorolta a választékot a teljesség igénye nélkül Szabó István. - A magyar konyha leginkább az uborkát, a magozott meggyet, a céklát és a lecsót igényli. Ezekből nagyon sok fogy, a többi csak - mondjuk úgy - kínálatkiegészítés.

A vállalkozó elárulta: a savanyúságkészítés alapját jelentő receptek egy részét szintén a korábbi időszakból örökölték , annak idején átvették ugyanis a dolgozókat, akiknek már a kisujjában volt a szakma csínja-bínja. Természetesen, az összetevők aránya nincs kőbe vésve, minden terméket megkóstolnak készítőik is, és ha kell, folyamatosan változtatnak a receptúrán. Alapelvük, hogy ami nekik nem ízlik, az nem kerülhet az asztalra. Tartósítószert nem használnak és édesítőszert sem, helyettük hőkezelik és cukorral ízesítik a termékeket, a zöldségekre pedig csak borecet kerül.

Szabó István egyetlen bánata, hogy az alapanyag-beszerzéshez át kell lépniük a Dunát, csak az Alföldön találnak olyan termelőket, akik minőségben és mennyiségben is kiváló minőséget nyújtanak.