A Videoton-kiesés margójára - Jövőre talán már másként lesz

 A találkozó előtt pár órával eleredt az eső, de a mérkőzésre elállt a zápor, s a nézők háromnegyedig megtöltötték a Sóstói-stadiont.

A házigazdák figyeltek a részletekre: a gépkocsibejáróhoz németül tudó biztonságiakat állítottak, akik közmegelégedésre dolgoztak. Nem is hiába: egy mercedeses grazi vezető a Sturm fekete-fehér reklámernyőjével jutalmazta meg őket. A találkozó magyar szempontból nem alakult rosszul, de a szokásos hibák azért előjöttek. Többen szóvá tették, hogy Paulo Sousa, a fehérváriak portugál trénere miért csak egy támadóval, Alves-zel játszatja csapatát, de a válasz gyorsan érkezett: az öt hazai középpályás rengeteg labdát szerzett és mélységből indulva Elek, majd Sándor is (nem beszélve a szünet előtti utolsó percben előre lopakodó védőről, Liptákról) bevette az ellenfél kapuját. Ennyi hazai gól akár a továbbjutáshoz is elég lett volna, de közben volt esemény a túloldalon is.

A Sturm kétszer is egyenlített, másodjára Lipták, Horváth Gábor és Tujvel kapus hathatós közremûködésével. Ezen a szinten hasonló – az odavágón is „megcsodált” – hibákat nem lehet büntetlenül elkövetni. Ennek nem lehet más a vége, mint ami most is bekövetkezett: elbúcsúzott a nemzetközi szerepléstől a milliárdos költségvetéssel rendelkező fehérvári gárda.

Látszik a csapaton, hogy Sousa sok labdaérintéses, tudatos játékot próbál kialakítani, ám ez – az idő rövidsége miatt érthetően – még csak alakulgat. Az viszont nehezebben magyarázható, sok pénzért miért szélsőhátvédeket igazoltak, miért nem a csapat tengelyét erősítették meghatározó emberekkel. Az új fiúk eddig semmi extrát nem nyújtottak, sőt, magyar válogatott társaikhoz hasonló gyengécske produkcióval álltak elő.

 A Videotonnál rendezett anyagi körülmények és nagyra törő célok vannak, ám körültekintőbben kell igazolni ahhoz, hogy az első számú kontinentális klubkupában reális esély legyen akár csak a selejtező harmadik körébe is eljutni. Ott volt a találkozón Telek András, a Ferencváros egykori válogatott középhátvédje, aki a ZTE-ben is futballozott. Ő sem volt boldog.

- Elszakadtam teljesen a futballtól, biztosítással foglalkozom, de egy ilyen meccsre azért elutazom - kezdte. - Az első félidő tetszett, bár a kapott, könnyen elkerülhető gólokról lenne mit mondanom az öltözőben, ha én lennék a tréner. Igaz, a vendégek sem lehetnek büszkék hátsó alakzatukra, de ez legyen az ő dolguk. Látszik, hogy valami alakulóban van a Videotonnál, s remélhetőleg a következő évben már jóval többre lesz képes ez a társaság. Akkor sem lepődnék meg, ha netán még igazolnának labdarúgót a fehérváriak. Itthon a Fradi mellett a ZTE-nek is szorítok, hisz´ játszottam Egerszegen is. Igaz, akkoriban nem minden alakult úgy, ahogy szerettem volna, de azért szép időszaka volt az életemnek.

A találkozó végén jelesre vizsgázott a publikum: a levonuló Videotont a kiesés ellenére felállva tapsolták. Kevésbé tehetős klubok játékosai nem mindig kapják meg a nézőktől ezt a szeretetet...

A BL-selejtező 2. körének visszavágói közül további négyet játszottak szerdán, szintén lapzártánk után. Az eredmények: Borac Banja Luka (bosnyák)– Maccabi Haifa (izraeli) 3-2. Továbbjutott: a Maccabi, 7-4-es összesítéssel. Breidablik (izlandi)–Rosenborg (norvég) 2-0. Tj.: Rosenborg, 5-2. APOEL (ciprusi)–Skenderbeu (albán) 4-0. Tj.: APOEL, 6-0. Dacia Chisinau (moldovai)– Zestafoni (grúz) 2-0. Tj.: Zestafoni, 3-2.