2010.12.24. 05:29
Emléktorna Gróton Koman Vladimirrel
Csütörtökön a város sportcsarnokában első alkalommal rendezték meg a Pongor Zsolt Teremlabdarúgó Emléktornát Zalaszentgróton.
- Már jó pár éve tervezzük, hogy rendezünk egy emléktornát Pongor Zsolt, egykori játékostársunk tiszteletére - kezdte Jankovics Péter, aki a rendezvény egyik főszervezője. - Miután erről beszéltem Németh Bélával, a zalaszentgróti önkormányzat sportcsoportjának vezetőjével, egyből a segítségünkre sietett és felajánlotta, hogy rendelkezésünkre bocsátják a csarnokot. Ez a mai helyzetben nagyon nagy segítség. A többi már sokkal egyszerűbb volt, hiszen barátokról lévén szó, könnyen össze tudtuk verbuválni a csapatokat. Az együttesek nevezési díját egy kalapba tesszük, csakúgy, mint a bejáratnál összegyűjtött pénzt, amit a jegyek helyett szedtünk. Azt nem mondom, hogy ezzel minden problémánk megoldódik, de nagy lépést tettünk abba az irányba, hogy méltóképpen megemlékezzünk barátokról.
- Ki is volt Pongor Zsolt?
- Még Szombathelyen játszottunk együtt. Innét tart a jó kapcsolat Koman Vladimirrel is, aki itt van köztünk. Később Sopronba kerültünk, ahol Zsolt édesapja volt az edzőnk. Mondhatnám azt is, hogy ez a társaság úgy összerázódott, hogy szinte egy nagy család.
- Kik a legnevesebb játékosok?
- Egyértelmű, hogy a Sampdoriát erősítő Koman Vladimir, de a szűk baráti körünkhöz tartozik az NB I-es listavezető Videoton válogatott védője, Lázár Pál is. Hosszasan sorolhatnám a neveket, Farkas Zoltán, Bajner Bálint, Birtalan Botond. No meg még sok olyan játékos, akik nem jutottak el az élvonalig, de azt hiszem, egy életre barátok maradunk. Számunkra a futballnál is több az, hogy szabadidőnkben találkozunk. Igaz, ha tehetjük, akkor mindig focizunk egyet és megbeszéljük a mindennapi dolgokat.
- Mikorra várható, hogy tudnak segíteni a családnak?
- Szeretnénk minél előbb, de ezt még meg kell beszélni, le kell pontosítani a fiúkkal, mert nem mindenki csak a nevezési díjat adja, lesznek, akik jóval nagyobb összeggel járulnak hozzá a támogatáshoz. Ezt követően döntünk csak, hogy a családnak adjuk a pénzt, vagy megcsináltatjuk a síremléket. Tartozunk ennyivel Zsoltnak.