Európa legjobbja

- Társaival Pekingben a legendák közé emelkedett, hat háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázót ismer a világ: Kisst, Molnárt, Szécsit, Benedeket, Kásást és Birost.
- Én nem tartom magam legendának, a vadnyugaton akadtak talán ilyenek... Kimagasló vízilabdázónak számítunk, sikeres sportolónak. Elég sokat elértünk, ezzel sok embernek szereztünk örömet, ez is az oka, hogy Egerben ismert vagyok, gyakran megállítanak, gratulálnak, érdeklődnek. Az biztos, hogy ha befejezem a pályafutásomat, Hevesben fogunk letelepedni. És a sportágban maradva gyerekekkel szeretnék foglalkozni, 10-15 évesekkel. Felnőttekkel nem igazán.

 -Anno kézilabdázott is Veszprémben. Mi döntött a póló mellett?
- Én döntöttem így. Kézisként egy lettem volna a sok közül, meghatározó, nemzetközi szintű játékos biztos nem vált volna belőlem.

- Meddig tervez még a medencében?
- Még hároméves szerződésem van Egerben, amit biztosan kitöltök és nem tartom elképzelhetetlennek, hogy hosszabbítok is. Ha a nyáron a világversenyek helyett tudok pihenni, évekkel ki tudom tolni a búcsút a sportágtól.

 - Esetleg lemondaná a válogatottságot?
- Nem tudom. Mindenképpen le kell ülnünk Kemény Dénessel és megbeszélni vele a továbbiakat.

- Örült, hogy az olimpián elkerülték a korábbi években mumussá vált szerbeket?
- A szerb csapatot jó ideje nem éreztem egységesnek, de az elmúlt négy évben elég sokat nyertek. Mégis gondoltam, hogy kipukkad a lufi, ami be is következett Pekingben. Nekünk a legjobbkor, nekik a legrosszabbkor. Athén és Peking között folyamatosan legyőztek bennünket, de nem volt jelentős a különbség, gyakran csak a hosszabbításban nyertek. Az USA elleni fináléban már biztosra vettem a győzelmünket, annak ellenére, hogy az USA az elődöntőben Szerbiát verte magabiztosan. A döntő két negyeden át szoros volt, aztán ők elkezdtek hibázni, mi viszont belőttük a ziccereket, s különösebb gond nélkül győztünk.

 - Az olimpia előtt diagnosztizálták a cisztát, amit titokban tartottak. Ez nem zavarta a játékban?
- Már június elején kiderült. Kétkapuztunk a szerbekkel, a gyakorlás során mellbevágtak. Biztos, ami biztos alapon csináltak egy mellkasröntgent, ahol kiderült, hogy a szívem mellett van egy fekete folt, aminek nem volt köze az ütéshez. Fájdalmaim nem voltak, s az orvosok nagyon alaposan megvizsgáltak, Kolonics György tragikus halála után különösen nagy hangsúlyt fektettek a vizsgálatokra. A szívműködést nem zavarta a ciszta, véget ért az olimpia, s utána került sor a beavatkozásra. Az orvosokon és a feleségemen kívül mindössze ketten tudtak róla az olimpia előtt, Szécsi Zoli és a kapitány, Kemény Dénes.