Életmód

2016.07.15. 18:10

Szuszogó kendőkben - A kangatornának csak a baba gyarapodó súlya szab korlátot

Edzőterem hétköznap délelőtt. Sugárzó, fiatal nők tornáznak. Gyakori eset? Nem. A különbség óriási: az edző hölgyek hordozókendőt vagy kengurut viselnek, benne édes teherrel. A csöppségek önfeledten alszanak. Akkor ébredeznek, amikor vége a kangatorna órának.

Arany Horváth Zsuzsa

- Ismertem ezt a tornafajtát, a kangatréninget, ahol az anyukák a babákkal együtt tornáznak, mi kikapcsoldunk, ők meg szundikálnak egy jót délelőtt - mondja dr. Simon Melinda, aki a speciális óra végén éppen a hat hónapos Mátéval készülődik hazafelé. Az intenzív aneszteziológus és gyermek szemészorvos édesanya korábban is sportolt, mielőtt első gyermeke megszületett. Ám a nehezebb gyakorlatok még váratnak magukra.

- A kismamáknak kifejlesztett mozgásforma kíméli az ízületeket, hiszen nem tanácsos még ugrabugrálni, viszont az intimtorna elemei jól jönnek - meséli Melinda, hozzátéve, az édesapa is lelkesen hordozza Mátét. - Készülünk a folytatásra, hiszen Móni babakocsis edzést is tart, ott pedig saját testsúlyos edzést tartunk a szabad levegőn.

Szóval ideális délelőtt tanúi vagyunk. A gyerekek látványára amúgy is szuperérzékeny fotós kolléga nem győz fényképezni. A babák élvezik, ahogy anyukájuk finom mozdulatokkal, őket ringatva szerzi vissza lányos alakját, erősödik, feltöltődik. A mamák pedig büszkék a csendben szunyókáló gyerekekre, az idő tehát duplán hasznosul. Sőt, ilyenkor a babaruha csere-bere is nyélbe üthető, közös programok szerveződnek az egyforma élethelyzetű vállalkozó kedvű nők között.

Regolics Mónika (jobbra térdel) és csapata a kangatréning óra végén. Jobbról a harmadik Zakácsné Rinkó Julianna Zoltánnal, hátul balról a harmadik dr. Simon Melinda Mátéval Fotó: Pezzetta Umberto

Az óra végén lassan Mónikát is szóra bírhatjuk.

- Amikor a most másfél éves Levente koraszülöttként megérkezett, először a hordozással ismerkedtem meg, mert fontos volt, hogy két hónapos inkubátorlét után sokat legyen velem, velünk, örültem, hogy végre magam mellett tudhatom - avat a nyomós indítékokba Regolics Mónika, a kangaedzés vezetője, akit a zalai táncvilág jó ismerősként üdvözölhet. - A szoptatási idő után kerestem a mozgási lehetőségeket, a régi dinamikus formák már nem estek jól. A baba-mama torna érdekelt, de mivel nem találtam kedvemre valót, ám hallottam a kangamódszerről, utánanéztem, végül magam megtanultam. A képzés három hónapja alatt komoly szakmai hátteret is kaptunk a saját és a babák anatómiájáról, amit szülész-nőgyógyász oktatott. A női szervezet átalakulása és a hormonális változások ismerete orvosi alapokat kapott bennem is. Sokan nem tudják, hogy szülés után öt hónapig alakul a hormonháztartás, ez pedig kihatással van az érzelemvilágunkra, fizikai állapotunkra. A közös tornán a helytelen, nem kívánatos mozgásformákat is kiszűrhetjük - Mónika mosolya meggyőző: a kiegyensúlyozott anyuka a boldog baba záloga. A kangatornának pedig csak a baba gyarapodó súlya szab korlátot. De a teremben végezhető gyakorlatok között akad olyan is, amely épp a gyermek súlyát használja, ilyen a kíméletes emelgetés, hintáztatás. A kicsik természetesen eközben vidáman figyelik anyukáikat, hiszen nekik az a legfontosabb, hogy a közelükben tudhassák a mamájukat.

Mónika csoportja a babakocsis szabadtéri foglalkozásokat a gyerekek alvásigényéhez és a persze mindig az időjáráshoz igazítja. Jellemző előfordulási helyük a játszótér.

- A három nagyobb gyermekemmel nem volt módom arra, hogy tornázzak - meséli kérésemre Zakácsné Rinkó Julianna, akinek a hátán önfeledten alszik a negyedik gyermek, a kilenc hónapos Zoltán. - A többiekre másoknak kellett volna vigyázni, ha elmentem volna otthonról, most azonban jó, mert a fiúk oviban vannak, Piroska, a kislányom pedig néha eljön velem, s ő is hordozza a játékbabáját - Julcsin persze nem látszik a négy gyerek, karcsú, bájos, és szemmel láthatóan fitt. Ha valami mégis más, akkor az a babával való bánásmódban szerzett rutin és az ebből következő végtelen nyugalom messziről sugárzik róla.

- A negyedik terhesség után azért már volt egy kis felesleg rajtam, szeretném, ha visszanyerném a régi formámat. Máris sikerült jócskán ledolgoznom a többletsúlyból. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a tréninget, mert érzem, látom, hogy a babák is szeretik, jól érzik magukat, nincsen felesleges ugrálás. Ráadásul a babatársaság is élvezetes számukra - sorolja az előnyöket Julcsi. Kisfia persze a testvéreinek köszönhetően mindig nagy társaságban van, valamint az odaadó nagymamák és az édesapa segítsége sem elhanyagolható. Az anyuka mindegyik gyermekét kendőben hordozta, megtapasztalta, hogy sokkal könnyebb volt a mozgás, az ügyintéztés, mintha babakocsival járt volna.

A kangatréning és a hordozás tehát szorosan összefügg. A fellelhető szakirodalom taglalja az előnyöket, de figyelmeztet a helyes technikára is:

A baba lehetőleg függőleges helyzetben, kellő magasságban legyen a hordozóeszközben, és szorosan simuljon hordozójához (bármerre dőlünk/fordulunk, a baba teste ne távolodjon el a miénktől). Ez a testhelyzet biztosítja a szabad légutakat. A baba hátát ölelje körül a hordozóeszköz, így megfelelően tartja a gerincét (amennyiben kellően szoros is a kötés). Ha a baba nem tartja még a fejét, akkor a hordozó(kendő) szárával kell megtámasztani a buksiját. A baba lábai terpeszben legyenek, a térdei behajlítva. A hordozóeszköz térdhajlattól térdhajlatig érjen, támassza alá a combokat is, ne csak a popsit! Ez a pozíció segíti az egészséges csípőfejlődést. A baba mindig felénk nézzen hordozás közben! Az arccal kifelé fordított hordozás nem tesz jót a gerincének, a csípőjének, és pszichésen is megterhelőbb a számára. Az elől hordozás körülbelül négy hónapos korig javasolt. Ha a baba eléri az öt-hét kilós súlyt, akkor már a hordozó személy egészsége szempontjából is a csípőn és háton hordozás ajánlott.

 

Természet és civilizáció

Olvasom a kismama dohogását: érti ő, hogy a természeti népek anyái kendőben hordozzák a porontyaikat, ameddig csak igényük van arra a kicsiknek. Úgy is néznek ki, jelzi korunk anyukája, hamar lestrapálódnak, pláne, ha öt-hat gyerek 10-15 évet elvesz így az életükből. Igaz, azok a babák jóval kevesebbet sírnak, mint a modern civilizációban élő társaik. Akiket olykor már életük első hetétől szép nagy kiságyba, tágas babakocsiba, sőt mi több, különszobába terelnek a szüleik. Mintha összekeverednének az anyagiakkal is kellően ellátott felnőttek, s gyermekeik igényei. Mi, nagyok szeretünk óriási ágyban elterülni, minél nagyobb különbejáratú életteret kihasítani a világból, senkitől sem háborgatva. Eközben a csecsemő (tudományosan és tapasztalatilag bizonyítva) szereti meghosszabbítani az anyaméh szűkösségének érzetét, mert az az otthonos, ismerős, biztonságos számára. Ezt szolgálják ösztönösen azok, akiknek a kicsinyei hónapokig anyjukon laknak. Mi ellenben önálló nők vagyunk, boltba, hivatalba, edzőterembe, társaságba járunk. Így, ha megjött a trónörökös, leginkább a babakocsival tesszük ezt. Pedig valljuk be (nem mellékesen méregdrága) a státuszszimbólumnak is beillő darabokat igencsak macera betolni a lengőajtón, fel-le cipelni a lépcsőn, bevarázsolni a liftbe.  Akkor mégis hordozókendő? Ki tudja, hol van az egészséges határa a test-test kapcsolatnak, mikor jön el a pillanat, amikor szüksége lesz a ragaszkodó tüneménynek némi saját szférára, és a világot is szeretné végre felfedezni? Ki tudja? Hát ők. Anya és gyermeke. Ha ki nem öli az ösztönöket az a fránya civilizáció.

Címkék#kangatorna
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!