Szőrös ingerzuhatag

- Megfigyelték, hogy autista gyerekek, akik amúgy nem viselték el az érintést, az állathoz minden fenntartás nélkül odasimulnak, átölelik - avat be dr. Gárdos László, a Zala Megyei Kórház gyermekosztályának vezetője, aki egy évtizede maga is elvégezte a hippoterápiás képzést.

Elsősorban azonban súlyos gerincferdüléssel küzdő, oxigénhiányos állapotban született, továbbá baleseti traumát elszenvedő pácienseknél vetik be a módszert, aminek eredményességét Németországban egy látványos kísérlettel igazolták. Világító érzékelőket helyeztek fel egy egészséges, valamint egy deréktól lefelé béna, ám lovon ülő ember gerinctüskéire. Lekapcsolták a villanyt, s mindketten elindultak. Mit láttak? Hogy a gyaloglónak és a lovon ülő betegnek ugyanúgy mozgott a gerince...

- Bebizonyosodott, hogy a lovak négyütemű, speciális mozgása nagyon hasonló ingereket ad, mint az emberi járás, futás - összegez.

Külföldön már igen elterjedt és kedvelt ez a rehabilitációs technika, hazánkban az utóbbi egy évtizedben kezdtek rá felfigyelni a szakemberek. A megyei kórház gyermekosztályának rehabilitációs részlege nyaranta már eddig is többhetes táborozást biztosított kis betegeinek a Zalaszentlászló melletti Szentmihálypuszta fedett lovardájában. Az eddig csak alkalmi kapcsolat az elmúlt hónaptól jóval szorosabbá vált. Ekkortól ugyanis a kórházban hivatalos terápiává vált a lovaglás, kidolgozott szakmai protokollal, egész éven át tartó folytonossággal. A bimbózó kapcsolat a lovascentrum karitatív gesztusa révén szökhetett szárba, hiszen ingyenesen biztosítják a kórház számára a helyszínt és a szakembert egyaránt. Ez utóbbi nagy érték, ugyanis a gyerekekkel foglalkozó Nyakas Szilvia a nappali tagozaton megszerzett gyógytornászi diplomája mellett még lovasedzői és hippoterapeutai végzettséggel is rendelkezik. Ennél ideálisabb kombináció aligha képzelhető el a rehabilitációhoz.

De lássuk csak, vajon miként derült fény a lovaglás jótékony hatásaira?

- Valószínűleg balesetet elszenvedett lovasok figyelhették meg, hogy miután újrakezdték a lovaglást, javult az állapotuk - vélekedik dr. Gárdos László. - Ha egy mozgássérült csak ernyedten ül a tolószékben, az izmaival nem történik semmi, helyesebben egyre csak sorvadnak, akárcsak a hozzájuk tartozó idegrendszeri központok. Járás közben azonban, még ha nem is gondolunk rá, dolgoznak a hátizmaink. Ha a bénult embert lóra ültetik, s az állat léptei a járás élményét közvetítik az idegrendszer és a vázizomzat felé, akkor hasonló eredményre jutunk, mintha valóban használná a lábait a kerekes székbe kényszerülő. Mindezek hatására javul a törzskontroll, megerősödnek a törzs izmai, fejlődik az egyensúlyérzék, ingerületek érkeznek az agyba. Ráadásul mindez oda-vissza működik, a mozgás stimulálja a központi idegrendszert, a feléledő központok pedig aktivizálják a testet. Ha még az érzelmi töltést is hozzávesszük, ami a nagy, meleg, barátságos állattal való találkozásból fakad, s szinte minden érzékszervet lázba hoz, könnyen beláthatjuk, milyen értékes partnerre lelnek bennük a szakemberek.

Felmerül, vajon ló nélkül, valamilyen mechanikus szerkezettel ugyanúgy működne a dolog? A főorvos szerint aligha, hiszen az állat nélkülözhetetlen a motivációhoz, a gyerekek figyelmének lekötéséhez, eltereléséhez, néha a fájdalom leküzdéséhez.

- Egy ló az egészséges gyerek számára is élmény, egy betegnek viszont, aki ingerszegény környezetre kárhoztatott, nem tud mozogni, játszani, valóságos ingerzuhatag. Megfigyelhettük, hogy a merev, kötött csípőízületű beteggel mint izzadt, kínlódott a gyógytornász a kórházban. Ugyanez a gyerek a ló hátán tíz perc után ellazult...

 A hucul az eurázsiai vadló rokona

 A hucul az eurázsiai vadló rokona

A kis betegek Laura, az apró   hucul ló hátán gyakorlatoznak a lovascentrumban. E  fajta a Kárpátok bércei között őshonos, kistestű,  zömök, rendkívül szívós, ellenálló és nyugodt. A hucul lovak a legközelebbi rokonai  az eurázsiai vadlónak, a tarpánnak, amely mára kihalt. Nevüket  egy kis etnikai csoport, a huculok után kapták. A 19. században a hucul lovakat  az osztrák-magyar hadseregben is  használták, mint a zord körülményeket jól bíró, kitűnő kondíciójú hegyi hátast.