Még a víznek is van vége!

 - A víz az élethez nélkülözhetetlen, az emberi szervezet legfontosabb alkotóeleme, mely a mi vidékünkön (és általában a modern társadalmakban) olyannyira hétköznapi dolog, hogy sajnos messze a valós értéke alatt kezeljük - hallottuk tőle. - Pedig a folyamatok ijesztőek: a vízfogyasztás egyre nő a világon, s ha elérné a jelenlegi szint kétszeresét, akkor 2025-re a bolygónk kétharmad részén kellene vízhiánnyal számolni. (Közbevetőleg: a világ ötven országában már ma sincs annyi víz, amennyire szükség lenne...) A víz természeti kincs, mely ennél fogva nem áll rendelkezésre korlátlanul, gazdálkodni kell vele, vigyázni rá, hogy legyen belőle az utánunk következő generációknak is.

Dzsudzsák Ferencné további érdekes adatokat is említ: a Föld felszínének 71 százalékát víz borítja, ám ennek csak 2,5 százaléka az iható édes, a többi a tengerek és óceánok sós vize. Ebben úszni, vagy a partján heverészni persze nagyszerű, ám aki megszomjazik, vagy igazából fürdeni akar, megint csak az édesre fanyalodik rá. A bolygó édesvízkészletének 98 százaléka a felszín alatt található, ehhez képest nem is erős az a magyar adat, miszerint a vízellátásunk 95 százalékát a felszín alatti vizekből biztosítjuk.

- A magyar vízkészlet 120 milliárd köbméter évente, ezen belül a Zalavíz kitermelése tavaly 6,5 millió köbméter volt - térített vissza ismét megyei szintre Dzsudzsákné. - Cégünknek 105 mélyfúrású kútja van, ezekből 46 ezer köbméter a napi kitermelésünk, 38 vízművet üzemeltetünk, és az ivóvizet 976 kilométer hosszú vezetékrendszeren át juttatjuk el a fogyasztókhoz. Ám nem csak az ellátás a feladatunk: többféle eszközzel védjük azokat a bázisokat, amelyekből a vizünk származik.

A Zalavíz Zrt. úgynevezett keleti és nyugati vízbázisokról dolgozik a megyeszékhely környékén, s a kútjainak többsége az előbbin található. Itt összesen 41,7 négyzetkilométernyi az a terület, melyet a vízminőség védelme érdekében jelöltek ki.

- A védőterületeknél vannak fokozatok: a legszigorúbb előírások az egyesre, avagy a belsőre vonatkoznak - folytatta beszélgetőpartnerünk. - Ez a kút közvetlen környezete, lezárt kerítéssel, melyen belülre a munkatársainkon kívül nem is léphet be senki. Ezt húsznapos védőterületnek is nevezzük, mert egy esetleges szennyeződés innen ennyi idő alatt elérheti a kutat. Hatvan napos az elérési idő a külső védőterület esetében, melyen az előírások ugyancsak szigorúak: a közlekedést, az építkezést, a mezőgazdasági vagy ipari tevékenységet is szabályozzák a vízminőség védelme érdekében. A harmadik pedig az úgynevezett hidrológiai védőterület, mely felöleli a teljes vízgyűjtőt, s a rá vonatkozó szabályok szigora a kúttól való távolság függvényében csökken.

A vizek védelme persze nemcsak a szolgáltató vagy a hatóságok feladata - a hivatalosságok nem is harcolhatnak sikerrel, ha úgy általában az emberek nem segítenek. Az ismeretterjesztő munka ahhoz kell, hogy mindenki felismerje a problémát, s aztán hajlandó legyen tenni is ellene. Talán majd a mai nyílt napok gyerekei, ha felnőnek...

MINDENNAPI PRAKTIKÁK
Apró, hétköznapi, szinte semmibe nem kerülő praktikákkal bármelyikünk sokat tehet azért, hogy a Föld vízkészlete még sokáig elég legyen. Aki nem folyatja feleslegesen a csapot, aki fürdés helyett zuhanyzik, aki összegyűjtött esővízzel öntöz, aki gondoskodik a csöpögő csapok megjavításáról, aki rendszeresen ellenőrzi vízmérője működését, és aki a tél beálltakor a megfelelő helyeken víztelenít, egyaránt úgy érezheti: tett valamit a vizünkért. S ezen keresztül az unokákért, illetve minden vízhez kötődő élőlényért. A bolygónkért.




Cikkeink a témában itt!