Egyéb

2010.05.13. 02:22

Élőhely, látványosság, víztisztító

Egykor a Balaton szerves része volt, a 20. század fordulója után megkísérelték kiszárítani, hogy a mezőgazdaságé lehessen. Az 1970-es évek után újra elárasztották. Védi a nagy tó vízminőségét, madarak és más fajok paradicsoma, megyénk egyik természeti csodája.

Varga Andor

 

Hogy kinek van igaza, nehéz lenne megmondani, nagy a valószínűsége, hogy csak az idő dönt majd a kérdésben. Mi mindenesetre törekedjünk a jelen tényeinek rögzítésére: a Kis-Balaton rendkívüli érték, sok, az átlagember elöl elzárt, az itt élő fajoknak viszont zavartalanságot garantáló (és a tározók értékét egyébként megalapozó) élőhellyel - viszont egyre több olyan látványossággal is, melyek méltán tartanak számot a turisták érdeklődésére.

 

 

Vannak bicikliutak, ott a Kányavári-sziget tanösvényestül és kilátóstul, nem messze, Balatonmagyaród túlsó végében a bivalyrezervátum, aztán Zalaváron a Kis-Balaton ház. Hogy a fenékpusztai madármenhelyről, vagy a közeli kutatóházról (ahonnan a természetvédelmi terület belsejébe a szervezett kirándulócsoportok indulnak) már ne is beszéljünk. Az pedig nem lehet vitás, hogy érdemes elmenni a belső részekre is: az ezerszínű természet csodáin túl például a Fekete István ház várja itt a látogatót. Az élmények kimeríthetetlenek: aki a Kis-Balatont egyszer látta, még nem látott semmit, az éves családi túratervnek a vízivilág mozdíthatatlan része kell legyen.

És eddig csak a természeti gazdagságról volt szó, a Balaton vízminőségének megőrzésében kifejtett jótékony hatására rá sem tértünk. A vízügyesek statisztikákkal alátámasztva zengik ennek dicséretét: a tározók éves szinten soktonnányi szennyezést fognak meg a tó elől. Civil zöldek szerint jobb lenne a Zala vízgyűjtőjén beavatkozni, a mezőgazdaság reformjával. De ez már egy olyan kérdés, amiben csak az idő fog igazságot tenni.

Cikkeink a témában itt!

Cikkeink a témában itt!

Ezek is érdekelhetik