Különleges csokipapírokat gyűjt a nagyvilágból a fiatal mérnök

Azonban már "csak" a papírok vannak meg neki. Tizenhárom éves korában határozta el: mindenfajta táblacsoki papírját elteszi, melyet valaha ízlelt.

- Az édesanyám már nem emlékszik rá, de még ő mesélte nekem, hogy látott a tévében egy idős nénit, aki gyerekkora óta gyűjtötte a csokipapírokat. Több száz volt neki - kezdte el a történetet a Műszaki Egyetem végzős doktorandusza, a vegyészmérnök Ferenc. - A sztori hatására döntöttem el, hogy követem a példáját. Akkor már két éve nagy bélyeggyűjtő hírében álltam, a család és az osztálytársak is tudták, hogy vadászom a különlegességekre.

Amerre járt a világban - Franciaország, Görögország, Hollandia, Csehország -, Ferenc mindenhonnan hozott néhány táblacsokit. De a magyar kínálat ismertebb márkáinak valamennyi darabját is beszerezte, nagyrészt a limitált példányokkal együtt. A közel 600 darabos gyűjteményt a fiatalember precízen, téma szerint mappákba rendezve tárolja. A precizitás mérnöki mivoltából is adódhatna, de gyűjtő kétség kívül előbb volt, mint mérnökember. Ahogy a bélyegeknél, úgy a csokipapírok esetében is odafigyel az apró nüanszokra, eltérésekre.

- Mindig jól jön, ha a gyártó változtat a csomagoláson, akár csak apróságot is, mert az egy újabb darabot jelent a kollekciómban - magyarázta a fiatal. - Ahhoz ragaszkodom, hogy két egyforma ne legyen köztük. A hibákra is alapoznék, hiszen különös pikantériát adna az egésznek, de csak egyszer bukkantam olyan papírra melyről lemaradt a "mogyorós" felirat.

A mappákat lapozgatva egymás után kerültek elő az exkluzív darabok. A gyűjtő egyik kedvence a tokaji trüffeles. Mint mondta: ez a darab azért is érdekes, mert Németországban készült, s ékes bizonyítéka annak, hogy Európában másutt is jól ismerik a magyarok egyik legkedveltebb borát, a Tokaji Aszút. Szintén nem mindennapi csomagolást kaptak a "lilatehenes" édességcsalád retro csokijai.

- Négy évtized, négy íz, négyfajta csomagolás - sorolta a gyűjtő. - Volt köztük többek közt vaníliapudingos és málnás-tejszínkrémes is. Németországban mind a négyet kiadták, nálunk csak kettőt, így ebből hatféle van nekem. Hollandiából is hoztam két nagyon érdekes darabot: az amszterdami Rijksmuseum olyan csokikat gyártatott, melyek csomagolására a holland festők: Rembrandt és Vermeer egy-egy alkotásának részlete került.

Mint mondta: a Hollandiában lett volna lehetősége cannabisos csokit is venni - hiszen ott legális -, de nem tette. Nem úgy a citromos fehércsokival, ami egyetlen márka esetében sem ízlett neki.

- Berlinben vettem sós csokit - mondta. - Furcsa, de megszokható íze van, az aloe verás pedig kifejezetten ízlett. A körtés minden változatát nagyon szeretem, akár kakaóval, akár pálinkával kombinálják.

Ferenc nemrégiben vette fel a kapcsolatot az interneten egy lengyel lánnyal, akinek szintén a csokipapír-gyűjtés a hobbija. Mint mondta: a világháló szerint nagyon kevesen vannak, akik ezzel foglalkoznak, éppen ezért egyedi. Ugyan mostanában kevés ideje jut hobbijára, de ezután is szorgalmasan elteszi majd a csokoládék papírjait, vagyis most már "polipropilénjeit" - merthogy az újabbak csomagolása már ebből az anyagból készül.