A zalai zsoké lányai (képgalériával)

A tárlat február 15-én, napra pontosan halála egyéves évfordulóján nyílt meg a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban, jórészt azokból a művekből, amelyeket végakarata szerint is ide szánt.

- Az igazság tőrdöfése volt a szeme villanása. A művészi igazságkeresés mártírja volt, egy olyan világban, amelyben ő számomra a meg nem alkuvás szimbóluma lett. Mert munkáival mindig a jó művészet lényegét, az erkölcsöt képviselte. Nem ment férjhez, nem szült gyermeket, csak a művészetnek kötelezte el magát, tomboló, másutt el nem mondható érzelmeit a művekbe sűrítette - folytatja a pályatárs, aki a legendás Egervári Nemzetközi Művésztelepen is találkozhatott vele 1974-ben.


Benyó Ildikó, vagy ahogy mindenki nevezte, Penci, 1946-ban született Zalakoppányban. Iskoláit Zalaszentgróton kezdte, majd a család Budapestre költözött. A képzőművészeti főiskolán többek között Kádár György és Barcsay Jenő volt a mestere. Angyalföldön laktak, másfél szobában öten, a lakásuk ablakából üzemeket, gyárkéményeket látott. Csak a konyhaasztalon tudott dolgozni, így folyton a várost járta mappájával, és rendíthetetlenül rajzolt. Tíz év múlva költözött szüleivel és nővérével egy óbudai panelbe. Végre lett egy szobája, ahol festhetett, grafikáit is ott metszette, nyomtatta kézzel. A fametszés technikáját 1974-ben ismerte meg Egerváron, ahova a rákövetkező évben is meghívták. Festéket, fadúcokat, papírt és nagy termet kapott egy hónapra. Minden nap 10-12 órát metszett. Egerváron összebarátkozott egy finn szobrásznővel, aki meghívta magához, s ezáltal megnyitotta előtte észak galériáit és tiszta levegőjét.


Egy ideig szülei támogatták, de aztán állást kellett vállalnia, a Gép- és Felvonószerelő Vállalat üzemi lapjának képszerkesztője lett. A 80-as évek elején családi veszteségek sújtották, 1988-ban száz munkáját ajándékozta Zalaszentgrótnak, ahol a művekből állandó kiállítás nyílt.


- A papánk ifjúságában zsoké volt, sok versenyt nyert akadálylovasként. A férfierejét, a küzdeni tudását plántálta belénk, míg édesanyánktól a természet szeretetét kaptuk - mondja nővére, Benyó Judit költő, aki Pencit hosszú betegségében gondozta, az ápolónői szakmát is kitanulta mellette. Aztán legkisebb húgukat is elbúcsúztatta. - Az elveszítésük után az mentett meg, hogy Penci műveivel foglalkozhattam. Különben összeroppantam volna. A kedvencem a Küzdelem című pasztellje, amiben azt a száguldást ragadja meg, amit apánk élhetett át a pályán. Verset is írtam róla...


- Rendkívül invenciózus művész volt, és nagyon asszociatív. Akárhányszor megnézem a munkáit, mindig új gondolatokat ébresztenek - méltatja dr. Kostyál László művészettörténész. Penci többszáz művét őrzik múzeumok, a Göcsejiben március 17-ig ismerkedhetünk velük.