Mesebeli hármas: Balázs, Bálint és Lili

Három évig vártak, aztán úgy érezték, segítségre lesz szükség. Lehet, hogy a mesebeli hármas jegyében lettek aztán a várva vártak is
hárman? Nagypáliban járunk, Havasi Ferenc és Havasiné Beke Zsuzsanna otthonában. Pontosabban öt hete ez a szépen felújított ház Havasi Balázs, Havasi Bálint és Havasi Liliána otthona is. Nekik igazából még meg sem kellett volna születni, hiszen, ha ki lehetett volna várni a kilenc hónapot, akkor a napokban érkeznének.

A három baba a terhesség 33. hetében császármetszéssel jött a világra.- Ideje volt, az utolsó két hétben már menni se nagyon tudtam - mosolyog a 26 éves Zsuzsa, aki annak ellenére kiegyensúlyozott, hogy két etetés között alig marad ideje bármire, legkevésbé az alvásra.

- Nagyon büszke vagyok a feleségemre, nagyon ügyes, előre felkészült az anyaságra, türelmes volt, az egerszegi kórházban is mindig dicsérték,
pedig a szülés elôtt majdnem négy hónapot töltött ott - mondja a felelősségteljes 35 éves apuka, aki eközben felújította a gyerekszobát, beszerezte
a szükséges holmikat, kitanulta a pelenkafajtákat. Nem esett nehezére, hiszen kezdettől akartak gyereket.
 
- Mondjuk kettőt gondoltunk, de amikor mondták, három tapadt meg, nem haboztunk, azt mondtuk, mind a három kell nekünk - mondja Feri, közben szép nyugodtan besétál a babaszobába, hiszen megszólalt az egyik légzésfigyelő. - Nem voltam ám mindig ilyen nyugodt - magyazázza a fiatal férfi, akit olvasóink sportoldalunk lövészeti rovatából ismerhetnek, lévén sportlövő. Eredményeit a lakásban látható számtalan kupa, érem bizonyítja.
 - Az első éjszaka, amikor végre idehaza voltak a gyerekek, egy szemhunyást sem aludtam, csak hallgatóztam, lélegeznek- e egyáltalán. Olyan picik voltak.

Nos, most már néhány varázsszó magyarázatra szorul. Tehát a Havasi házaspár három hiábavaló várakozással telt év után döntött úgy, hogy segítséghez folyamodik, már ami a gyermekáldást illeti. Okuk volt rá, Zsuzsi korábban nőgyógyászati gondokkal küzdött. Végül a tapolcai kórház segített nekik a lombikbébi programmal. Nem könnyű  egy ilyen folyamatot végigcsinálni, de a három apróság látványa, leheletnyi mosolya mindenért kárpótol.

2010 augusztusában fogtak hozzá, 2011 januárjában ültették be az embriókat, s most itt szuszog Balázs, Bálint és Lili - így elmondva könnyûnek
tűnik, pedig amikor viszszajártunk ellenőrzésre, folyton izgultunk. Először azt mondták, oké, terhes vagyok. Hat hét múlva pedig azt, hogy
kettő van. Jó, gondoltuk. A nyolcadik héten megtudtuk: jé, itt hárman vannak - meséli az ifjú anyuka.

- Na, akkor picit bámultunk - teszi hozzá Feri. - De nem volt nehéz a döntés, jöjjenek. Hamarosan kiderült, két fiú és egy kislány készülődik a világra
náluk. - A tágabb családban ezzel enyhült a nőuralom - tájékoztat az apuka.

Tudták, a kislány a legkisebb, ő van a legnagyobb veszélyben. - A pocakomra rajzoltam három mosolygós arcocskát, állandóan beszéltem hozzájuk, Lilit biztattam, nőjön, érje utol a tesókat - emlékszik az édesanya, aki amúgy nem aggódós fajta, csak a tej miatt szorongott, hogy a császármetszés után lesz-e elég.

- Szerencsére nincs gond a mennyiséggel, sőt... – mondják, hozzátéve, a hűtőben lapulnak a lefejt adagok. Mik a legboldogabb pillanatok?
Mindegyik, sietnek a válasszal. Feri hozzáteszi, a terhesség második felében kicsit kirekesztettnek érezte magát, noha akkor ment a kórházba,
amikor akart, nem gördítettek akadályt. Bár a műtétet a folyosóról valamennyire figyelemmel tudta követni, de soká tartott, míg a kezébe vehette
a fiait és a kislányát.

- Apánál jobban senki nem tud büfiztetni – dicsekszik Zsuzsi és az édesanyja egyszerre. A nagymama ugyanis szinte állandóan velük van, felmondott a munkahelyén, most a nagypáli önkormányzat fizeti őt, mint segítséget. A fiatalok hálásak is a nagypáli képviselő- testületnek, nem beszélve Feri munkahelyéről, az Archi Metál Kft.-rôl, amelynek a vezetője - maga is háromgyermekes szülő -minden segítséget megad a házaspárnak. (Milyen jó hallani, van még igazi családbarát munkahely.)

S ha már a hálánál tartunk, az egerszegi kórház munkatársairól is szuperlatívuszokban beszélnek, a szülésnél is egy egész csapat dolgozott. Úgy érzik, szerették őket is. Azt nem mondhatom, hogy a gyerekek a sok beszédre felébredtek, pedig a fotó kedvéért csaptunk egy kis lármát. De ők el voltak foglalva az alvással, ami érthető, koraszülöttként, alig három kilósként az evésen kívül az alvás a legfontosabb feladatuk.