Charlie a csodakutya: bevásárol, kidobja a szemetet a kukába (képgalériával)

Sírva, nyikorogva nyílott a belvárosi udvar barna vaskapuja, a rendezett udvarban gyerekek szaladgáltak. Az egyik lakás ajtajából Horváth Tímea üdvözölt bennünket. Mellette méltóságteljesen állt és felszegett fejjel köszönt Charlie.- Soha nem ugat - kezdte Tímea. - Egyáltalán nem szabad neki, hiszen mozgássérült segítőként speciális kiképzésben részesült. Akkor sem lesz agresszív, ha idegen érkezik, s nem ugrál senkire, nem harap.

Szerethető személyiségével, a nagy bánatos szemeivel és a társaihoz képest hosszúra nőtt szempillájával mindenkit lenyűgöz. Bennünket is boldogan fogadott, előreszaladt és egy, a játékaival megrakott kosárral a szájában érkezett vissza.

- Ez egyfajta gesztus, sőt, ahogy fejét odahajtja az idegenek ölébe, az is a barátkozás jele - mesélt tovább Tímea. - A városban sokan ismerik, a gyerekek megőrülnek érte, s most érzem igazán, hogy nem is kívánhattam volna jobb társat.

A 35 éves hölgy születésénél az orvosok nem vették időben észre a csipőficamot. Bár később többször megműtötték, a beavatkozások mégsem jártak sikerrel, így Tímea azóta nagyon nehezen mozog. Két évvel ezelőttig a szülei gondoskodása mellett hűséges társa, a német juhász Brunó is vigyázott rá. A kutyát teljesen egyedül tanította be, ám amikor az eb elpusztult, a nő elérkezettnek látta az időt, hogy független életet éljen - ehhez azonban egy, a mindennapi boldogulását segítő kutyára volt szüksége. Nem sokkal később a televízióban pillantotta meg a budaörsi Kutyával az Emberét Alapítvány (KEA) filmjét, ahol az ELTE etológusai (állatok viselkedését kutató szakemberek) felügyeletével zajlik a kutyák kiképzése.

- Isteni csoda, vagy talán a sors akarta úgy, hogy akkor én épp tévét nézzek - folytatta Tímea. - Azt persze, rögtön sejtettem, hogy a mozgássérült-
segítő kutyákhoz nem lesz könnyű hozzájutni, hiszen az országban alig van belôlük néhány példány. -

A dél-zalai hölgyet nem lepte meg, hogy a jelentkezési laphoz a betegségével kapcsolatos orvosi szakvéleményeket is csatolni kellett. Sőt a KEA később pszichológiai alkalmasságát is tesztelte.

- Végig az lebegett a szemem előtt, hogy kaphatok egy ideális partnert - így Tímea. - Azt gondoltam, hogy egy Brunóhoz hasonlóan nagytestű és kedves állattal biztosan jól kijönnék. Bevallom, sokszor álmodoztam róla. Végül az élet másképp hozta, hiszen a KEA által szervezett budapesti kutya-gazda találkozón az akkor kétéves, tricolor színű spániel leült Tímea mellé, s onnantól kezdve kizárólag az ő mozdulatait figyelte. Vele maradt.

- Ekkor kezdődött a munkánk oroszlánrésze, az összeszoktatás - mondta Horváth Tímea. - A kétéves Charlie már akkor a nevelőszülőjénél, dr. Bródy Andreánál készült a mozgássérült-segítői feladatra, mert eredetileg kerekes székes ember számára képezték ki. Néhány terápiás segítő spániel „készült” akkor az országban, de ilyen eb, mint Charlie, csak egy van.

Ez a kutya tényleg különleges adottságokkal rendelkezik, s mint azt budapesti nevelôszülőjétől, dr. Bródy Andreától megtudtuk: csak egyetlen hajszál választja el attól, hogy megszólaljon. - Izzasztó, kemény, lemondásokkal teli másfél évbe került, míg a spániel elérte az „üzemi hőfokot” – folytatta a fogorvosként praktizáló Andrea.

- Aztán a Tímeával közös életre felkészítő vizsgán, amit egy zsúfolt és zajos bevásárlóközpontban tartottak, bebizonyosodott, hogy Charlie kivételes kutya. Tökéletesen elvégezte a feladatokat: egyedül vitte a bevásárlókosarat, majd a számára elérhető polcokról levette a tárgyakat, s azokat betette a kosárba. A szájával felvette a legkisebb címletű ötforintost, sőt a papírpénzekkel is jól bánt, vagy éppen kinyitotta az ajtót és felkapcsolta a villanyt.

Ha Tímea véletlenül elejt valamit, és az koppan a földön azonnal rohan és felveszi. Aztán ezeket a tárgyakat a két hátsó lábára állva adja át gazdájának, de pontosan ismeri a jobbra, balra, előre, hátra, fent és lent szavak jelentését is, mellyel megkönnyíti a csípőficama miatt lassan mozgó nő életét.

Emellett a lelke is extrán érzékeny, s akár szó szerint is érthetjük, hogy bármit megtenne az emberekért. Ezt alátámasztandó, dr. Bródy Andrea elmesélt egy megható történetet. - Egy súlyosan mozgássérült tolószékes lánynak akartunk segíteni azzal, hogy bemutatjuk neki Charlie-t - kezdte a nevelőszülő. - A  kutya felugrott a székbe, ettől a lány a csak görcsösen hajlítható ujjaival mélyen belemart annak oldalába. A fájdalom ellenére Charlie meg sem mukkant, sőt inkább a lány mellkasához szorította a fejét, hogy az ki ne essen a kocsiból.

Ezt a fajta ember iránti szeretetet a spániel gazdája, Horváth Tímea is érzi, hisz különleges négylábúja nem igényli más kutyák társaságát. - Mi ketten jó párost alkotunk - mosolygott Tímea. - Segít nekem, ha elejtem a botomat, vagy ha nem tudok valamiért lehajolni, de újabban a szemetet is kidobja a kukába.

A hölgy boldogsága csaknem teljes, egyetlen szomorúsága, hogy a közelmúltban elromlott a számítógépe, s mivel most munkanélküli, nem tud újat venni. Ha lenne egy computere, már munkába is állna, mert akkor otthonról segíthetne vállalkozó nagybátyjának.