Micsoda nők! Rátermetten férfias munkát végeznek

Ám mielőtt beleringatnánk magunkat a tévhitbe - miszerint is a nők szalonban ülve, csipkés kezüket az ölükben téve várják, hogy egy úriember végre megszólítsa őket, majd ha ez megtörténik, elalélnek, ahogy ez a múlt században dívott - bemutatnék Önöknek három hölgyet, akik ugyan férfias munkát választottak, ám aközben sem felejtenek el nőnek maradni.


Buszvezető

Nem tudom, hogy láttam-e valaha jobb kedélyű, pozitívabb kisugárzású embert, mint Herczeg Hortenziát, aki egyetlen női buszvezetőként dolgozik Zalaegerszegen. A nőiesség és a mosoly hatalmas erő, nem is tagadja beszélgetőpartnerem.

- Nem készültem korábban erre a pályára, kamionvezető szerettem volna lenne - kezdi történetét. A kényes kérdést, miszerint is a volán mögött a hölgyek ügyetlenebbek, megcáfolja, szerinte nemtől független, ki hogyan vezet, a nők is lehetnek az aszfalt ördögei, ami biztos: a tolerancia területén lekörözik az urakat.

- Edesapám is hivatás sofőr és oktató volt, édesanyám pedig esztergályos, tehát nem én választottam egyedül férfias munkát a családban - teszi hozzá mosolyogva.

Budapesten kezdte a pályát a BKV-nál, aztán különjáratozott, később került Zalába. Húsz éve van a szakmában, ami nagyon meghatározza a mindennapjait, nem csoda, férje is hivatásos sofőr. Mégsem érzi, hogy emiatt különleges figyelmet érdemelne.

- Az egészségügyben, a hivatalokban vagy az üzletekben dolgozó hölgyek mind hősök a maguk területén: igaz, én férfias munkát végzek, de ugyanilyen nehéz, ha nem nehezebb, ideges ügyfeleket kiszolgálni vagy éppen három lurkót felnevelni - állítja, ám valami mégis hiányzik sok nőből. - A mosoly minden nőt megszépít. Ha mosolygok, vissza is mosolyognak rám, ami egy kicsit önző dolog is, hiszen szeretném megszépíteni az emberek nehéz napját, de cserébe ők is ezt teszik az én napommal.

Amikor először idekerült a Zala Volánhoz, óvatosan közeledtek felé a férfi kollégák, szerették volna kiismerni, nem tudták, mit várhatnak. Megtapasztalhatták, hogy barátságos, nem pipiskedik és fel tudja venni a ritmust, amit diktálnak. Nem nézik le, egyenjogú társnak tartják és ez nagyon fontos, teszi hozzá Hortenzia. Emellett fontosnak tartja, hogy megőrizze a nőiességét a mindennapokban, ahogy a sláger mondja, az, aki szép, az reggel is szép. Ennek mintájára, egy nő mindig nő, nem tud kibújni a nemiségéből.

S hogyan közelednek az urak egy férfias munkát végző nő felé?

- Szeretik a rejtélyes és különleges nőket, akiket meg kell fejteni, mert él bennük a vadászösztön, de az igaz, mi döntjük el, hogy lőhetnek-e! - teszi hozzá.


Borász

- Bár már a szüleim is foglalkoztak borral, de gyermekként én még nem kedveltem a szőlő gondozását. Felnőve sem a gazdálkodás, inkább a bor zamata fogott meg, aztán később megismertem a páromat, aki révén belekóstolhattam a szőlőtermesztés és borkészítés alapjaiba - meséli Dóka Éva, zalaszentgróti női borász, akinek eredeti foglalkozása kertész technikus.

A csáfordi fél hektáros szőlőjüket eddig a férje tartotta rendben, hiszen Éva mindkét kezét lefoglalt a most hét éves Panka, öt éves Dorka és hároméves Tas Töhötöm, de most már elérkezettnek látta az időt, hogy maga is jobban belevesse magát. Bár a terítési próbákon azért a kóstolásban rendszeresen részt vett eddig is, árulja el Éva.

- Jelenleg egy borász képzésre járok. Bár kevesen vannak még a nők a szakmában, de egyre többen lesznek idővel. Nem gondolom, hogyha majd árulni kezdjük a borunkat, ne vennék komolyan a szakmai hozzáértésemet, csak azért, mert nő vagyok - jelenti ki határozottan.

Azt azért nem titkolja Dóka Éva, bár a vállalkozásuk és a szőlő gondozása fontos a számára, de elsősorban anya és feleség, s csak azután borász.


Katona

Ballainé Krikker Zsuzsanna a Magyar Honvédség Katonanői Bizottságának elnöke ugyan jelenleg Budapesten él, de a pályáját Nagykanizsán kezdte, mint polgári alkalmazott a Gábor Áron laktanyában.

 - Nagykanizsán születtem és nőttem fel, édesanyám a laktanyában dolgozott polgári alkalmazottként. Érettségi után - mivel azonnal nem tanultam tovább- az ő példáját követtem, és elhelyezkedtem az alakulat pénzügyi osztályán - eleveníti fel a kezdeteket az ezredes asszony. Hamar megszerette a hadsereget, és 1985-ben hivatásos katona lett. Folyamatosan képezte magát és egyre feljebb került a ranglétrán. Ma a katonai beosztása mellett - a Magyar Honvédség Katonanői Bizottság elnökeként -a katonanők esélyegyenlőségéért, érdekvédelméért, előmeneteléért is dolgozik, segítve ezzel a mindenkori vezérkari főnök munkáját. Az önkéntes haderővé való átalakulás következtében ma már a katonanők aránya eléri a 20%-ot a haderőben.

 - Néha meg kell küzdeni a mindennapokban, de alapvetően nem azért, mert nők vagyunk, hanem inkább az ebből adódó sztereotípiák miatt - fejti ki, amikor a katonanők vezetésben elfoglalt helyével kapcsolatban kérdezem. Mint elmondta, a katonai felső vezetésben - egyenlőre - még nők nem töltenek be meghatározó pozíciót, de középtávon már lehet női tábornok is.

 - 15- 20 éve még szokatlan volt, hogy katonanőként dolgozom a hadsereg pénzügyi szolgálatánál, -mondta az elnök asszony- de ma már ez egy elfogadott gyakorlat. Mivel férjem is hivatásos katonaként szolgál, ezért a családban nem jelentenek problémát a katonai szolgálattal járó kötöttségek.



Jegyzet
Úgy gondolom, nincs tipikusan női vagy férfi munka, minthogy nehézségüket tekintve sem rangsorolhatók a szakmák: ki mondja meg, hogy egy nehézgépkezelő vagy egy jól táplált 20 kilós óvodással birkozó pedagógus erőlködik-e többet? Mégis furcsának tartom, hogy azért ünnepeljenek minket, mert olyanok vagyunk, amilyenek: gyengék, finomak, érzékenyek, hiszen a férfiakat sem ünnepeljük azért, mert felbírják cipelni a negyedik emeletre az ásványvizes pakkot. Ehelyett én azokat a nőket emelném ki, mi több, tűntetném ki, akik férfiakat megszégyenítve állnak helyt nap mint nap, s ide nemcsak azok a katonanők, olajfúrómester asszonyok vagy rally bajnok hölgyek tartoznak, akik hatalmas bravúrra képesek, hanem azok az anyukák, dolgozó nők, nagymamák és fiatal diáklányok is, akik csak kis csodákat tesznek, de azt nap, mint nap. Visszatérve a cikk elején felvetett gondolatomhoz, elismerem, a férfiak a teremtés koronái. De akkor mi vagyunk a fej, ami a koronát tartja!

Minden kedves hölgy olvasónknak boldog nőnapot kívánunk!