Roma vagyok, mégis lesz belőlem valaki!

Az ortaházai Szalai család nagyfia, Tibor a zalaegerszegi Kölcsey-gimnázium két tanítási nyelvű képzésére jár, angolul és németül tanul.

- Kézügyességem nincs, maradt a gimnázium, ahol az eszemet kell használni. Így lyukadtam ki a két tannyelvű Kölcseynél, ami igen erős iskola, ám jól hasznosítható érettségit ad - utalt választására a 11. évfolyamra járó Tibor. Otthonukban a beszélgetés során kiderült, a szülei is ösztönözték a tanulásra. Az édesanyja sokat foglalkozott a fogékony fiúval, aki Pákán végezte az általános iskolát, elsőtől nyolcadikig kitűnő eredménnyel.

- Természetes volt számára, hogy tovább kell mennie. Minél többet tud valaki, annál több helyen kamatoztathatja az ismereteit, kibővülnek az elhelyezkedési lehetőségei - tette hozzá az édesapa, aki favágóként keresi a kenyeret, de  megszerezte a biztonsági őr képesítést is. Feleségének élelmiszeripari tartósító a szakmája, most a Flextronicsnál dolgozik. Voltak munkanélküli időszakok is az életükben, de mindig sikerült áthidalniuk a nehézségeket. Egy lerobbant állapotú házat vettek, újítgatják, ahogy telik rá.

- Nehezen élünk, de akkor is fontos, hogy a gyerekek tanuljanak. Mert ők a jövő. Nekik nem szabad úgy élniük, mint nekünk. Ez már a 21. század, más az igényük. A roma származásúaknak is meg kell mutatni, nincs semmi akadálya a tanulásnak. Amikor Tibor bekerült a gimnáziumba, az évnyitón körbenéztünk, s három roma fiatalt találtunk. Nagyon kevés. Csak úgy lehet kitörni és megfelelni a társadalmi elvárásoknak, ha beilleszkedünk. És ez a tanulással kezdődik - nyomatékosította az anyuka.

 - Örök érvényű mondás, ahhoz, hogy egy roma származásút elfogadjanak, duplán kell teljesítenie – egészítette ki az édesapa.

- Hála az égnek, még nem volt problémám amiatt, mert cigány vagyok. Az iskolában ugyanolyan értékű emberként kezelnek a többiek, mint bárki mást. Jó fej osztálytársaim vannak, sokat hülyéskedünk, beszélgetünk, járunk bulizni...
Szeretek az iskolába bemenni. Naponta vonattal járok, nem akartam kollégista lenni. Nehezen tudnám megszokni a bezártságot. Így hazajöhetek, az itthoni kaját ehetem, itthon tanulhatok, aludhatok... ezt a kollégium nem tudja pótolni - érzékeltette kötődését Tibor. Ha szükséges, segít az édesapjának, de hobbijának is tud hódolni. A pákai ificsapatban focizik. 

-  Gyakran szóba kerül a családban a hogyan tovább. Régebben az ügyvédi pálya vonzott, de azt hallani, nehéz elhelyezkedni. Mostanában viszont egyre inkább megerősödött bennem, a rendőri hivatást választom, és a rendőrtiszti főiskolára jelentkezem - utalt elhatározására. Testvére Kristóf, hetedikes, ő is szeretne középiskolában tanulni. Természetesen a bátyja a példaképe.

Az ugyancsak megyeszékhelyi Zrínyi-gimnáziumban, a nagyszünetben találkoztunk Balogh Beátával. A murakeresztúri leány idén érettségizik a jó tanuló, hátrányos helyzetű fiatalokat felkaroló Arany János Tehetséggondozó Program diákjaként. Két fiútestvére közül az idősebb szerkezetlakatosnak tanul Nagykanizsán, a kisebbik hetedikes, még nem döntötte el, mi szeretne lenni.

- A szüleink dolgoznak. Az a céljuk, iskolázottak legyünk, hogy nekünk jobb legyen, mint nekik. A mai világban nehéz megélni, de nem panaszkodhatom a körülményeinkre. A szüleimnek nincs szakmája, de szerencsére egyikük sem munkanélküli. Anyukám takarítónő, apukám a vasútnál dolgozik. Nem azt mondom, a fizetésük hű de magas, de azért megélünk belőle - vázolta a családi hátteret Bea. Eredetileg a közelebbi Nagykanizsa valamely középiskolájába szeretett volna jelentkezni, de az osztályfőnöke ajánlatát elfogadva került végül is az Arany János osztályba. Nem bánta meg. Nemcsak a tanulókat övező tanári figyelmet emelte ki, hanem azoknak a külföldi utazásoknak az élményét is, amelyekben 18 éves korára kevés fiatalnak lehet része.

A mosolygós leányt nézték már arabnak, indiainak. Roma származására ha rákérdeztek, „bevallotta”.

- Ha jobban belemélyedünk egy beszélgetésbe, akkor bizonyos idő után amúgy is kiderül. Nem az a lényeg, ki milyen származású, hanem az, hogyan viszonyul a többiekhez, hogyan tud kapcsolatot teremteni. Ha valaki rasszista, az persze nem fog romával barátkozni...

A mai cigányság nem talál munkát, sokan nem dolgoznak. Vannak roma barátaim, ismerőseim, akik eljutnak egy bizonyos szintig, de aztán abbahagyják az iskolát. Nem gondolkodnak abban, hogy kitörjenek, megmutassák: tessék, roma vagyok, mégis lesz belőlem valaki! A hozzáállásra nagyban rányomja a bélyegét, ki milyen körülmények között él - vélekedett. - Otthon mindent megbeszélünk. Fontos, milyen a gyerek és a szülő kapcsolata. A szüleink arra neveltek bennünket, hogy tanuljunk.

Gőzerővel készül az érettségire. Úgy gondolja, az agrár ágazatnak van jövője, ezek közül a területek közül jelöl meg szakokat a biztosabb elhelyezkedés reményében. Nemcsak a továbbtanulás, de a barátja is szóba került.

- Nem zavarta, amikor megtudta, cigány vagyok. Úgy érzem, talán büszke is rám, hogy származásom ellenére feljebb törekszem...