Dani visszatért a motorbaleset utáni kómából, s újra iskolába jár

Manapság, amikor az ember szinte csak rosszat hall, fontos szólni a  jó és sikeres dolgokról is - írja.  Hálát adok a sorsnak, hogy az utunk ebbe a korházba vezérelt, és ilyen remek emberek segítették a fiam gyógyulását. Ők nem csak a munkájukat végezték, de szívvel lélekkel azon dolgoztak, hogy a fiam amíg ott van, egy nagy család tagjának érezze magát. Amit szakmailag produkáltak, az szenzációs, pár hét alatt talpra állították azt a gyereket, akinek a jobb oldala lebénult, nem volt képes semmiféle önálló mozgásra, beszélni nem tudott. Most ez a gyerek megkezdte a  második  félévet az iskolában, és ha lesz elég szorgalma, kitartása, és az égiek is segítenek, akkor teljes értékü fiatalként folytathatja az életét.

El szeretném mondani egy élményemet: január 12-én, a 16. születésnapján felhívott a fiam Zalaegerszegről, és boldogan mesélte, hogy a gyermekosztály dolgozói, orvosok, gyógytornászok, nővérek, takarítók tortával köszöntötték, és így, ha távol volt is az otthonától és a családjától, a születésnapját volt kivel megünnepelnie. De az is megtörtént, hogy a nővérek közül, aki szabadságon volt, és megtudta hogy Dani felébredt, bejött hogy hallja a hangját, mert már hetek óta ápolta, és ott akart lenni a nagy pillanatnál. Volt olyan nővér, aki tudta, hogy a palacsintát nagyon szereti és hozott neki otthonról. A takarító néni hamburgert vitt neki, mert egy ideig csak azt volt hajlandó megenni. A Noémi doktornéninek volt egy hatásos gyógymódja, minden nap egy ölelés. Ezek olyan gesztusok, amikre csak az képes, aki nem csak a tudásával, de szívvel végzi a munkáját. Szeretném megköszönni nekik azt a fáradságot, figyelmet és szeretetet amit kaptunk tőlük.

 Boda Lászlóné

Dani történetét itt olvashatja.