Norbert a zenével menekülne a szegénységből

A 19 esztendős fiatalember a nagykanizsai Zsigmondy Vilmos és Széchenyi István Szakképző Iskola számítógépkezelő- és programozó tanulója. Gyermekkora óta zenél, gitározik, kicsit játszik szintetizátoron, sőt, három év óta zenét szerez és szöveget is ír, számos saját szerzeménye van már.

Ezeket az utóbbi időben pár alkalommal bemutathatta szélesebb közönség előtt is, s mindenütt sikert aratott. Egészen a közelmúltig osztálytársai, tanárai mit sem sejtettek a benne rejlő tehetségről, ahogy fogalmaz: soha nem kérkedett azzal, amit a Jóistentől kapott. Nemrég mégis úgy döntött, kilép a névtelenségből. A fiú szüleivel (rehabilitált nyugdíjas apjával és munkanélküli édesanyjával), öccsével, valamint két húgával egy 34 négyzetméteres kis önkormányzati bérlakásban él - körülményeiken akart változtatni, amikor összeszedve minden bátorságát, elindult az egyik kereskedelmi csatorna tehetségkutató versenyén.

- Nem nyerni mentem, csak szerettem volna egy kis ismertségre szert tenni, mert van egy álmom - mondta. - Régóta tervezem egy, a szerzeményeimből (cigánydalokból és popzenéből) összeállított CD-lemez kiadását. S az is hosszú ideje motoszkál bennem, hogy megméressem magam, hogy megnézzem, volt-e értelme az édesapámtól (aki több kitüntetést is kapott a roma kultúra terjesztése érdekében végzett tevékenységéért) örökölt tehetségemet 9 éven át zeneiskolában csiszolgatni?

Kicsit csalódott: bár a közönséggel megtalálta a közös hangot, a zsűrivel nem, így hát kiszorult a show-ból.
- Jó lett volna kimozdulni a szegénységből, pénzhez jutni - mondta szomorúan, miközben a félhomályba burkolózó szobában végigsimította ujjaival örök barátjának, gitárjának húrjait. - Abban bíztam, talán valaki felfigyel rám, s kiszabadulunk a nyomorból.

Bogdán Norbert elmondta még: szerencsére, a városban többen is felkarolták, így például Farkas Tibor, a Kanizsai Kulturális Központ igazgatója és Kardos Ferenc, a Halis István Városi Könyvtár igazgatóhelyettese - az ő támogatásukra és biztatásukra szerencsére, mindig számíthat.

- Az utat, amin elindultam, folytatni akarom, mert érzem, egyszer úgyis elérem a célom. Nem adom fel - mondta eltökélten.