A humanitárius Charly Fejtő, aki kórházat és cirkuszt is épített Kambodzsában (fotóval)

Egy összetákolt vityillóban éltek, amit az első szél felkapott volna 

Charles, azaz Károly ebben is hasonlít tavaly elhunyt édesapjára, Kanizsa szülöttére, az író, történész-újságíróra. Ő is élénken érdeklődött a fiatalok, a fiatalság sorsa iránt, szerette magát ifjakkal körülvenni. Charles a vasárnapi, édesapja 100. születésnapja alkalmából szervezett kanizsai megemlékezésre is magával hozta a gyerekeket: a kambodzsai kislányt, Jenny-t, Nadja-t, Halimot, Szalimot, és Charly-2-t, azaz Jaszint. Utóbbiak arab származásúak és unokatestvérek. Charles-nak köszönhetően néhány napos magyarországi tartózkodásuk során megismerték a mi kis tengerünket, a Balatont is.


Charles Fejtő gyerekeivel: Charly-2, azaz Jaszin, Jenny, Nadja, Halim és Szalim 
Fotó: Horváth-Balogh Attila

- Én vagyok Charly-1, ezt a nevet Jaszin nemrég meghalt mamája ragasztotta rám, aki azt mondta a fiára, hogy ő lesz Charly-2 - magyarázta, látva kérdő tekintetünket. - Harmincöt évvel ezelőtt, Párizs közelében ismertem meg az arab családot, akik szinte szó szerint egy nagy dobozban, egy összetákolt vityillóban éltek, amit az első szél felkapott volna - idézte fel karitatív tevékenységének kezdeteit. - Kivettem őket abból a nyomorult állapotból, ez volt az első humanitárius akcióm  a család egyik gyermeke Nadja, aki most lesz 12 éves. Ő nagyon szép kislány, csak hercegnőnek hívom - formázza a mamáját, s bár sajnos, utóbbival kapcsolatban sok sikerélmény nem ért, remélem, Nadja és öt testvére más lesz.


Van, ahol a papa börtönben van, a mama pedig meghalt

A kambodzsai kislánnyal (aki viszont családban él), Jennyvel véletlenül találkozott: édesanyja vele és két testvérével jött szembe az utcán. Mivel Charles Kambodzsában dolgozik, rögtön levette, hogy a család Ázsiából érkezett Franciaországba.
- Rövid idő alatt barátok lettünk Jennyvel és szüleivel - mondta. - Ő az egyetlen a kis csapatból, aki családban él, ami a többiek esetében nem mindig mondható el: van, ahol a papa börtönben van, a mama pedig meghalt.
Charles jelezte: nem túloz, amikor azt állítja, hogy világszerte több ezer gyermek szólíthatná papának, akikkel akár támogatójukként, akár építészként baráti-atyai kapcsolatba került. S teszi is: igaz, ma már gyakran nem ismeri meg egykori istápoltjait, akik azóta már felnőttek.


Sok mindent épített Kambodzsában: kórháztól cirkuszig

- Immár évtizedek óta Kambodzsában dolgozom, sok mindent építettem ott, kórháztól a cirkuszig - mondta. - Sőt, iskolákat is, illetve a magyarországi SOS-faluhoz hasonló településrészeket alakítottunk ki. Az egyik ilyen iskolában kezdtem el segíteni és támogatni a szegény, vagy árva gyermekeket, akiknek a száma aztán apránként mindenütt gyarapodott, ahol dolgoztam. Egy gyermek 22 euróba kerül havonta, ebből a pénzből tető van a feje fölött, van mit ennie, s iskolába jár, ha pedig kell, kórházba visszük és gyógykezeltetjük.

Charles hozzátette: bármilyen szokatlan manapság, de erkölcsi kötelességének tekinti, hogy a nehéz sorsú gyermekeket támogassa. Mint azt jelezte: az igazi boldogságot az jelentené számára, ha még többeknek nyújthatna segítő kezet.