Tíz keréken összebútorozva - Enikő követte párját és elkezdett kamionozni

Mi, férfiak még ma is rengeteg előítéletet táplálunk a gyengébbik nem képviselőivel szemben - tisztelet a kivételnek. Többségünk álla leesik (e sorok írója töredelmesen bevallja, ő sincs ezzel másként), ha egy város szűk utcáin kanyargó nyerges vontatót - köznyelven kamiont -  lát, melynek volánja mögött hölgy ül. 

Pedig kár csodálkozni, Nyugat-Európában rengeteg női pilóta dolgozik. A hölgyek többsége szerelme, férje miatt vállalja a nomád életmódot, azért, hogy minél több időt tölthessenek együtt már kamionozó párjukkal. Hasonló okok miatt döntött a C-E kategória megszerzése mellett a sormási Lukács Enikő is, aki épp a napokban kapta meg jogosítványát, miután egy nagykanizsai autósiskolánál sikeresen, pótórák nélkül befejezte a tanfolyamot. 



Mint mesélte: amikor megjelent a városban az oktatókamionnal, egy pillanatra "megfagyott" a levegő, amerre járt - sok férfi nézte döbbenten a majdnem húsz méter hosszú, negyven tonnás, 280 lóerős monstrumot irányító vékony, törékenynek tűnő hölgyet. A látszat azonban csal - a nőies külső talpraesett, határozott és biztos kezű lányt takar...

 - Idegenforgalmi technikusi végzettségem van, de sajnos, a szakmámban nem találtam munkát a környéken - mesélte. - Ez is szerepet játszott a döntésemben, annál is inkább, mert egy éven át munkanélküliként ültem otthon. A másik, ami talán még fontosabb volt, hogy párom, Jámbor András már másfél éve kamionozik és sokat van távol.

Már rég hívott, menjek el vele egy útjára, de sokáig húzódoztam. Nemrég aztán mégis igent mondtam, és hát bevallom, nagyon megtetszett ez az egész, főleg, hogy a parkolókban ki is próbálhattam a kamiont. Hogy mit szóltak a döntésemhez a szüleim? Magától értetődő módon féltenek, hiszen gyakran hallani, hogy kamionosokat támadtak meg, de én azért ilyesmitől nem tartok. A párommal dolgozok majd egy autón, a váltótársa leszek. Nem élünk még együtt, eddig csak látogattuk egymást, hiszen ő Sormástól távol, Búcsúszentlászlón lakik, de most végre összeköltözünk - a kamion révén...

- Mennyire kezelték nőként a férfiak az utakon?

- Bizony, sokszor helyettük is figyelnem kellett, merthogy gyakran elbámészkodtak. Volt, amikor azt hittem, hogy a szemközti sávból nekünk jön valaki, annyira meglepődött a látványon, hogy egy fiatal nő irányít egy ekkora autót. Az autóbuszsofőrök pedig mindig udvariasak voltak: ha balra akartam kanyarodni, előre engedtek akkor is, ha szemből jöttek. Persze, gondolom, ez sem a nőnek szólt, hanem arra voltak kíváncsiak, vajon meg tudom-e oldani a feladatot... A kitüntető figyelem egyáltalán nem feszélyezett, sőt, inkább doppingolt.



Fotók: Szakony Attila

- Hölgyként mennyire ásta bele magát a konyhaművészetbe?

- Tudok főzni, ha erre gondol.

- Mert az ön munkájában ilyesféle ismeretre nincs szükség...

- Valóban, általában konzerven élnek a pilóták. Hozzáteszem, csináltam már az út szélén rántott májat. A sertésmájat vásároltam, zsemlemorzsát meg találtunk a kamionban. A hétköznapi ember nem is gondolná, mennyi minden van egy ilyen járgányban: a pirospaprikától kezdve a gázmelegítőn át a mosószerig. Lényegében egy mobil háztartás. Összeraktunk két raklapot és mindjárt lett asztalunk is. De ma már nem kell mindig spártai körülmények között élnie egy kamionosnak, hiszen motelekben, benzinkutakon minden megoldható, még a fürdés is, ami néhány évvel ezelőtt bizony, valóban nehézségekbe ütközött.

- Alighogy megkapta a jogsit, rövid időn belül el is tudott helyezkedni, s nemsoká útra kel. Átnézte már, mit rejt a kamion oldala, milyen elemózsiát kell esetleg beszereznie? 

-  Még nem. Ráérek tíz perccel indulás előtt.