Ave Cézár - Ethan és Joel Coen vígjátéka rétegfilm, nem talált széles közönségre

Eddie Mannix (Josh Brolin) egy neves filmstúdió problémamegoldója az 50-es években. Az ő egy napját követjük nyomon, amiben történik néhány dolog. Sztárallűrök, színészcserék, forgatási komplikációk, no meg a kommunisták elrabolják a legdrágább film főszereplőjét.

Coenék előző műve, a Llewyn Davis világa, egy elég depresszív alkotás volt, most ennek nyoma sincs és a zakkant szórakozásé a főszerep, persze a duóra jellemző módon. Meg tudom érteni, akinek az Ave Cézár csak egy összefüggéstelen összevisszaság lesz, de erről valójában szó nincs, a film nagyon is egyben van. A Hollywoodról szóló „insider" mozikat alapjáraton imádom, mindig feldob, ha betekinthetünk a mozgóképek világába. Itt ez tökéletesen visszaköszön, nincs egy másodperces megállás sem, Eddie folyamatosan szembesül a megoldásra váró problémákkal. Tény, hogy egy kicsit túlzsúfolt az összkép és nem kellett volna ennyi mindent belesűríteni. Remekül működött volna a cselekmény a rablással, a cowboy sráccal, de Scarlett Johansson szálát speciel feleslegesnek éreztem.

A másik dolog, ami furcsának hathat, hogy rengeteg különálló filmbetétet látunk. Mindenféle zsáner képviselteti magát, a történelmi filmtől kezdve, a musicalen át a drámáig. Ezek kizökkenthetik az embert, de nekem tetszettek, Coenék mindenbe belekóstoltak, és a múltidézés bevált. A humorral is finoman bánnak, nem fogjuk a hasunkat a nevetéstől, de olyan ütős kis beszólásokat kapunk, amik megmosolyogtatnak, főleg ha jártasak vagyunk a filmes körökben. Amik mégis zseniálissá teszi az Ave Cézárt, azok, az önreflexív kikacsintások és a szimbolika. Nem véletlenül van szó benne a vallásról, nem véletlen a filmvégi monológ és nem véletlenül van a középpontban egy problémamegoldó. Ezekre a kis összefüggésekre és utalásokra nagyon jó rájönni és összerakni a képet, ezért akkora géniuszok Coenék.

Az Ave Cézár nem talált széles közönségre, amit meg tudok érteni, egyértelműen rétegfilmről van szó, amit valaki vagy utál vagy imád. Nem volt könnyű ráhangolódni, de aztán nagyon megfogott és egy pokolian szórakoztató agymenés kerekedett belőle. A szokásos sztárparádé (Josh Brolin, George Clooney, Scarlett Johansson, Tilda Swinton, Ralph Fiennes, Channing Tatum) mesterien működik, nincs is annál jobb, amikor egy A-listás színész mer hülyét csinálni magából a kamera előtt. Közel sem ez a legjobb filmjük, de továbbra sem tudom nem szeretni Coenékat, kellenek az ilyen elvont művészek Hollywoodba!