Elhúzták a zsűri nótáját

A magam részéről nagyon megnyugodtam, ha ez a legnagyobb szégyen, ami kis hazánkat fenyegetheti az európai szintéren. De azért mégiscsak elgondolkodtató, mekkora érzelmi energiákat mozgósított egy ártatlannak látszó dalverseny. Sokat elárul ez rólunk, elsősorban talán azt, hogy, mint oly sok más kérdésre, erre is rágörcsöltünk. Pedig akár örülhetnénk is, hogy az amúgy langyos, kellemkedésekkel kipárnázott műsorba a fináléban betört az izgalom. Továbbá annak is, lám, senki nem állíthatja, hogy bunda lett volna a verseny.

A közönség ugyanis megmutatta: hiába próbálták nagy erőkkel a szájába rágni, milyen európai Kállay-Saunders András dala, a többség nem kért a trendi fejhangokból, mint ahogy Radics Gigi plágiumváddal megkent, és lássuk be kommersz száma sem hatotta meg a nézőket. Nem is beszélve Vastag Tamásról, aki pedig a zsűri dicséretét hallva szinte olvadozott a megtiszteltetéstől, én még a bokacsattogást is hallani véltem.

Nem, a nézők (kíváncsi lennék, milyen arányban) ByeAlexre és egyszerű, ám költői dalocskájára szavaztak. Erre a filozófia szakon végzett, alternatív zenei világot képviselő hipszterre, aki erdei manónak öltözve szinte csak odatévedt a versenyre, és a lihegőben olyanokat nyilatkozott, hogy óvodások mellett hörcsögöktől is kap videókat... ByeAlex minden reakciójával, mondatával kirítt a közegből, és kénytelen vagyok arra gondolni, talán éppen ezt díjazta a közönség. Megüzenték a szórakoztatóipar moguljainak, hogy elegük van a túlságosan is jólfésült, kinyalt sztárokból, az egész művi és őszintétlen celebvilágból. Még akkor is, ha némelyikük olyan tehetséges, mint a Nap. A néplélek inkább a megértően lekezelt, esélytelen versenyzővel azonosult, ami, ha jobban belegondolunk, nem is oly meglepő... (Márta Alex nem a teljes ismeretlenségből bukkant fel, Csókolom című  számát sokat hallhattuk a Petőfin.)

Amúgy sajnálom, hogy a műsornak oly hirtelen vége szakadt, és nem láthattuk a zsűri arcát, amint épp összeomlik a nagy gonddal építgetett mű. Persze megelőzhették volna, ha eleve nem juttatják be a négybe a Kedvesemet. De hogy festett volna, ha látványosan semmibe veszik a közönség szimpátiáját? Magát a szavazást tették volna értelmetlenné...

Ami az eurovíziós leégést illeti, nem tartanék tőle. Azon túlestünk 2009-ben, Ádok Zoli jóvoltából. Sőt, az eddig tuti befutónak beharangozott dalaink is szépen lemaradtak a dicsőségről, talán éppen azért, mert annyira meg akartak felelni a vélt elvárásoknak. Nos, most legalább ez utóbbi felől nyugodtan alhatunk.