Amputálniuk kellett a nő karját, de később megköszönte

A szakember a nagykanizsai piarista iskola Októberi esték című előadássorozatának első előadójaként látogatott a dél-zalai városba hétfőn, ekkor beszélgettünk vele.

Pavelcze László nem tartozott az eminens tanulók közé, sőt. Ma mégis hazánk talán legismertebb kutató-mentő csapatának vezetője, aki immár 48 külföldi küldetésen van túl, a világ számos katasztrófasújtotta pontján járt már.

- Eleven gyerek voltam, nem tagadom, s el is mondtam a diákoknak: nem példát szeretnék mutatni nekik, inkább arra akarok rámutatni; az hogy ki, milyen tanuló, nem feltétlen mérvadó - mondta elöljáróban. - Engem a tanárok annak idején beskatulyáztak, "hülye gyereknek" voltam beállítva, ami önmagában nem lenne baj, ha az ember egy idő után nem kezdene igazodni, s megfelelni a skatulyának, mintha csak elvárás lenne. Nyolcadik osztályban éppen ezért még senki nem gondolta volna rólam, hogy embereken fogok segíteni. Én magam sem.

A Rescue24 vezetője tizenkét mentéshez kapcsolódó képesítést tudhat a magáénak. Alapvetően mentőápoló, de emellett például tűzoltó is, és még tucatnyi más. Igazi profi.

- A Rescue24 magyar tagsága 70 fő, de világszerte körülbelül félezren dolgoznak a kötelékünkben - árulta el.

A szakember nem tud kiemelni egyet sem 48 nemzetközi bevetésének helyszínei közül, mint mondta, mindegyik katasztrófa más és más. Járt Japánban, a fukusimai atombaleset kapcsán, mentette az indonéziai szökőár áldozatait,  és segített a haiti, illetve a törökországi földrengés okozta károk felszámolásában.

- A ma létező valamennyi katasztrófatípus helyszínén dolgoztam már a csapatommal, a hurrikántól a vulkánkitörésig  - mondta. - Ennyi vészhelyzet kapcsán az emberben kifejlődnek olyan tulajdonságok, amelyek egyébként nincsenek meg. Megtanultunk együtt élni a veszéllyel. Megtanultuk, hogy a kapkodásnak nincs értelme, csak a nyugodt, higgadt munkavégzésnek, és azt is - bármilyen furcsán hangzik -, hogy nem kell mindenáron életet menteni. A kollégáim biztonsága mindennél fontosabb.

A legnehezebb szituációk-kal a földrengések helyszínén találkoznak a mentők. A cunami esetében javarészt már csak halottakat találnak, de a földrengésnél gyorsan és hatékonyan kell dolgozni, hiszen a sérült emberek adott esetben csak rövid ideig képesek életben maradni a romok alatt.

- Legutóbb Törökországban a több, mint 100 halott mellett 7 túlélőt sikerült kimentenünk. Nincs annál jobb érzés, mint amikor a megmentettek szemébe nézhetünk, s látjuk benne a végtelen hálát. Egyébként nem tartjuk a kapcsolatot azokkal, akiket korábban kimenekítettünk valahonnét; nem hiszem, hogy erre szükség lenne. Jobb, ha nem kerülünk érzelmi, vagy lelki függésbe senkivel. Eddigi pályafutásom során csak egyszer találkoztam egy hölggyel, akinek földrengés után amputálni kellett a karját a romok között. Muszáj volt megtenni, másképp meghalt volna szepszis miatt. Két év múlva azért jött oda hozzánk egy rendezvényen, hogy megköszönje a segítséget. Hogy melyik katasztrófa volt a legemlékezetesebb? Mindegyik itt van a fejemben, de én azt mondom:  akkor kell abbahagynom, ha majd ezekről is álmodom...

Pavelcze László hozzátette:  mindegyik országban más módon viszonyultak hozzájuk az ott élők. Volt, ahol nem segítettek, hanem csak várták a csodát, másutt meg szinte sorban álltak, hogy közreműködhessenek a munkában.

A Rescue24 tagjai csak olyanok lehetnek, akik már dolgoznak a mentés, a honvédelem, vagy a katasztrófaelhárítás valamely területén. Nem csak a felkészültség fontos, hanem az is, hogy valaki tudjon csapatban gondolkodni. Aki bomlaszt, fél, vagy pesszimizmusával mételyezi a csapat légkörét, annak előbb-utóbb mennie kell. A maradók pedig teljesen ingyen, főállásuk mellett végzik a  munkájukat.

Pavelcze Lászlónak két egyetemista lánya és két kamasz fia van. Nem furcsa nekik, hogy apjuk olyan helyeken dolgozik, ahonnét mások menekülnek, ők ebben szocializálódtak, és a mentés - ahogy fogalmazott - a "vérükben van". Nem kényszeríti őket, hogy a nyomába lépjenek, de lebeszélni sem fogja róla. Mert életet menteni csodaszép.