Az évjárat erős befolyása

A három fős zsűri így aztán diszharmonikus, alacsony cukor- és magas savtartalmú, de alul- és túlkénezett borokkal is találkozott.

– Rosszul döntött az, aki a szeptemberi esőtől megijedve a későbbi érésű szőlőjét is hamar leszüretelte – magyarázta Simon Zoltán, aki mint a Dél-zalai Hegyközség vezetője, a zsűri elnöki tisztét is betöltötte. – Az éretlen szőlő komolyabb borkezelési munkát igényelt volna, ám erre mindenki nem volt képes. Ennek ellenére kóstoltunk néhány egészen kiváló bort is.

Munkában a zsűri tagjai, balról jobbra Vlasics Lajos, Simon Zoltán, valamint Somogyi András. Fotó: Gyuricza Ferenc

Simon Zoltán még egy jellemző hibára hívta fel a gazdák figyelmét. Mint mondotta: a borok közül néhánynál érezhető volt a száraz fahordó íz, amit ugyancsak okozhatott a kellőképpen elő nem készített szüret, vagyis a tárolóedények nem vették fel az a nedvességtartalmat, amit a borok miatt optimális esetben szükséges lenne már a szüret előtt elérni.

– Találkoztunk olyan borral is, amit két-három hete kénezett a gazdája, s ez is érződött a mintán – folytatta a bíráló bizottság elnöke. – Ilyen kevéssel a kóstolás előtt már nem szerencsés a kén használata, ezeket az apró praktikákat, úgy tűnik, többeknek tanulniuk kell még.

A gutorföldei versenyre ez évben 38 mintát vittek a gazdák, 20 fehéret, öt rozét és 13 vöröset. A Simon Zoltán, Vlasics Lajos és Somogyi András alkotta zsűri véleménye szerint mind a fehérek, mind pedig a vörösek között születtek egészen jó eredmények, előbbiek közül négy, utóbbiakból pedig három érdemelt arany minősítést. Ezüstéremmel 15 mintát jutalmaztak (nyolc fehéret, kettő rozét és öt vöröset), míg bronzot ezúttal 14 bormintának ( köztük hét fehérnek, három rozénak, valamint négy vörösnek) ítéltek oda a bíráló bizottság tagjai. A fennmaradó két bor készítői oklevelet vehettek át.