Vakondelhárító kertészpuli szőrfirhang nélkül -Biokertészet hókuszpókusz nélkü

Szívesebben folytatná hivatásos őrző-védő tevékenységét, amíg én a palánták körüli kapirgálással múlatom az időt, hiszen szolgálat közben szabadon lehet rohangálni a fák között, kilométerekre hangzó ugatással üldözve az emberi szem számára láthatatlan ellent.

No, de csak nem hagyom sóvárogni kenyeres pajtásomat?! Leakasztom a szögről tollal bélelt lemberdzsekem, előveszem hétmérföldes kertjáró csizmámat, s füttyentenem sem kell,  gyöngyfehér bundájában máris mellettem toporzékol őpulisága, pontosan tudva, mit jelent a kissé viseltes öltözet: megyünk a kertbe. Mert Artúr nem kutya, hanem puli, okos, intelligens, éppen csak beszélni nem tud. Igazi ősmagyar kutyafajta, s mint ilyent országgyűlési határozattal - olvasom az egyik ebes honlapon - „nemzeti kinccsé” nyilvánítottak. Árpád apánk csapatával érkeztek a Kárpát-medencébe, s azóta jóban-rosszban kitartottak mellettünk.

Szóval megyünk a kertbe, ahol, naná, hogy ilyenkor is találunk munkát - csak keresni kell. Ha a hőmérséklet nem esik -4 Celsius fok alá, a díszkertben például már megmetszhetjük a fásszárúakat,  kivéve a kora tavasszal virágzó bokrokat -  például az aranycserjét -, kár lenne lenyisszantani a néhány hét múlva már virágba boruló ágakat - egy vázára valót viszont már bevihetünk a szobába, néhány nap alatt kinyílik.  A díszcserjéket csak ritkítsuk, de ne nyessük vissza, a túlkoros vesszőket a talaj felett vágjuk ki, azokat a hajtásokat, amelyek befele nőnek, vagy egy másikkal kereszteződnek, metsszük ki - a cserjéknek sok fényre és levegőre van szükségük.

A kertészinas is megtalálja magának a munkát - nagy műmorgással veti rá magát  minden vakodtúrásra, szétkaparja a kupacot, megtalálva a lyukat beleugat, gondolván ettől világgá menekül a várban kuksoló vaksi bogarász. A pocokjáratokat is széttúrjuk, a mélyedésekbe frissen szerzett kutyaszőrt tömködünk, állítólag az emberi hajszálhoz hasonlóan elriasztja a falánk rágcsálókat.

Ténykedésünk láttán vendégünk is akad. „Hát ez meg milyen kutya?” - kérdi, s nehezen hiszi, hogy puli, mert úgy tudja, azoknak szőrfirhang takarja a szemét, s meg is vakulnának, ha levágnák e természetes sötétítőt. Ami persze, mint a mellékelt kép is mutatja, tévedés - Artúr például kimondottan szereti látni a világot, s akkor a legboldogabb, ha kedvelt társasjátékunk közben a hosszú perceken át nézünk egymás szemébe.



Biokertészet hókuszpókusz nélkül