Biokertészet

2011.08.08. 13:40

A bogyómászó-, a fekete csíkos-, a cinóbervörös-tarka káposztapoloska és egyéb kerti haramiák

A kertben az a legjobb, hogy kora nyártól késő őszig, amikor csak kedvünk szottyan, teleehetjük magunkat frissen szedett gyümölccsel, zöldséggel.

Fincza Zsuzsa

Kimegyünk a telekre, csipegetünk a bokrokról, szedegetünk a fákról és máris csordultig tele szervezetünk vitaminkészlete.

A folyton érő málnán mindig akad pár szem, a ribizlibokrokat is érdemes még felkeresni, a tüske nélküli fekete szeder most kezd édesedni - hogy csak bogyósokról beszéljünk. S ha már itt tartunk, vesztegessünk pár szót a gyümölcskedvelők életének megkeserítőiről, a poloskákról - először is bogyómászó zsiványfajzatról. Azt hittem, nincs  undorítóbb, mint amikor poloska ízű gyümölcs kerül a szánkba. Tévedtem. Ha a gyümölccsel együtt magát a rovart is bekapjuk, sokkal megrázóbb élmény. Így jártam a minap, de nem haltam bele, s azóta már nem aggódom annyira, hiszen végül is a rovar nem tartalmaz méreganyagot, a bűze azonnal észlelhető, így megszabadulhatunk tőle, mielőtt átjárná az ember evőkészletét. Van is egy jó módszerem a málna- és szederevésre: mindig csak egy bogyót szabad bekapni, s még mielőtt szétlapítanánk, észrevesszük a poloska ízt, kiköpjük, s nem tesz tönkre egy teleszájnyi adagot.  A szóban forgó szőrös bogyómászó poloska olajbarnaszínű, teste szőrös, a potroha széle sárgán és feketén tarka. A bogyókat szívogatják, igazából nem okoznak számottevő kárt, de a gyümölcsöt szinte élvezhetetlenné teszik. Haramiatársa, a zöld bogyómászó hátoldala és lába zöld, hasoldala pedig pirosas. Előszeretettel lakik a különféle kerti bokrokban, de főleg a málnaszemekre specializálódott.

Poloskával, naná, hogy a veteményesben is találkozhatunk. az egyik leggyakoribb betolakodó a csíkos előnevű, amúgy csinos állat, vérvörös színű hátoldalán fekete hosszanti csíkokkal, hasán pedig fekete pontokkal tarkázott. Általában az ernyősvirágú növényeken – nálunk leginkább a kapron -  nyüzsögnek.  Elterjedt az osztrák poloska (tekenős poloska) is, színe sárgás, barnás fekete, domború hátú, lapos hasú, mint egy teknősbéka. Az igen tarka, cinóbervörösen és feketén tarkázott  káposztapoloska élen jár a kártevésben, gyakran láthatók kertekben a káposztán, szívogatják a leveleket, amik a szúrásnál a színüket vesztik, megaszalódnak, s az egész növény elpusztulhat. Nagy társaságban bandáznak, az öregek mellett ott nyüzsögnek a fiatalok is seregestől. Kora tavasztól késő őszig szaporodnak, így jelentős károkat képesek okozni. Az igazság persze, hogy inkább a réteken, a mezőkön a vad keresztesvirágúakon élnek, s csak ha nagyon elszaporodtak, vándorolnak át a kertekbe. Ahol viszont már védekezni kell ellenük. Léteznek hatásos permetszerek, de a mérgek nélkül is felvehetjük ellenük a harcot: tavasszal és ősszel távolítsuk el a menedékül és fészkül szolgáló gyomnövényeket, viszont ne pusztítsuk el (például permetezéssel) azokat a rovarokat - például a rablópoloskákat és a karoló pókokat - , amelyek ezekkel az élősködőkkel táplálkoznak. 


 

Ezek is érdekelhetik