2011.07.11. 13:21
A zümmögve aszalt meggytől a cukormentes baracklekvárig
Már a cseresznyénél akartam, de csak a meggynél jutott rá idő, hogy kipróbáljam a születésnapomra kapott elektromos aszalógépet. Olyan egyszerűnek bizonyult a beüzemelés, hogy még nekem sem okozott nehézséget a használati utasítást rajzban is közölték, így azt még az angol nyelvű felirat ellenére is sikerült értelmeznem.
A megmosott, kimagozott gyümölcsöt egy rétegben, szépen sorban felraktam a rácsos lapokra, azokat a masinára, rátettem a tetejét, aztán off! megnyomtam a gombot, mire szülinapi ajándék szép halkan duruzsolni kezdett és langy meleget árasztott. Az első adaggal ezt a konyhában cselekedte, de először a zümmögés idegesített, aztán a meleg zavart, így másodjára kitelepítettem őkelmét a télikertbe. A különböző gyümölcsökhöz majd készítek magam, s az utókor számára használati utasítást, a meggynél már tudom, 24 óra alatt tökéletesre aszalódik. Mivel a készülék hőt sugárzó alsó részéhez közel gyorsabban töpörödnek a szemek, félidőben cseréltem a tálcák sorrendjét.
Persze napon és sütőben is lehet aszalni, de a melegítés és levegőáramoltatás elvén működő háztartási aszaló masinák előnye, hogy függetlenek az időjárástól és kevesebb energiát fogyasztanak, mint például a nyitott ajtajú sütő.
Az aszalás akkor kész, ha a gyümölcs összenyomva már nem enged levet, de rugalmas és egymástól szétválnak a darabok. Az aszalványt ritka szövésű vászon zacskóban tároljuk.
Egyéb gyümölcsöt, sőt zöldséget és gombát is aszalok majd, hiszen egészséges tartósítási módszer, gyakorlatilag csak a nedvességet vonjuk ki az élelmiszerből, a rost és ásványi anyag tartalom nagy része megmarad, s ami a legfontosabb: nem használunk tartósítószereket. (A boltban vásárolt aszalványoknál olvassuk el, mit tartalmaznak!) A meggy után a kajszi aszalása következik persze csak ha a jó öreg baracklekvárból feltöltöttem a készletet.
Bajor László, kedves olvasónk éppen ezzel kapcsolatban kért tanácsot, de egyúttal megosztotta velünk saját kiváló módszerét is. „Mivel népes családom szinte minden tagja másként szereti a baracklekvárt, többféleképpen készítem. Az egyik módszer szerint a gyümölcsöt forró vízben megfuttatom, meghámozom, de csak egy kicsit nyomkodom szét, hogy aranysárga barackdarabok maradjanak a lekvárban. A másik adagot meg sem hámozom, csak robotgéppel felaprítom és úgy főzöm be. Kevés cukrot használok: 1 kilóhoz 25 dekát.”
Bajor László viszont cukormentesen konzervál, jól besűríti az alapanyagot, aztán forrón be a csírátlanított üvegbe, majd egy hét múlva dupla celofán, közte tojásfehérje, egy pici tartósító por a bebőrösödött lekvár tetejére és általában nem szokott elromlani. Érdemes kipróbálni, így még a cukorbetegek, a diétázók is ehetnek egy kis lekváros kenyeret.
