Ki marad a belvárosban? Egyre több üzlethelyiség árválkodik bérlő nélkül

A zalaegerszegi Kossuth utca Csány-szobor és Petőfi utca közti, kereskedelmi szempontból alsónak nevezhető felén tucatnyi üzlethelyiség kirakatán éktelenkedik a kiadó felirat - de a jelenség nem ismeretlen a Széchenyi tér felé eső felső részen sem. A probléma persze messze nem csak városképi, sőt. De hogy ki benne a hibás? A magyar piacot eluraló, az állam által túltámogatott multik? A fogyasztói igények átalakulása? A kiskereskedők barátjának cseppet sem nevezhető adó- és egyéb szabályok? A túlzott bürokrácia? A gazdasági válság, illetve az annak nyomán szűkülő foglalkoztatás és ürülő pénztárcák?

A megyeszékhelyi önkormányzat korábban is több módot talált arra, hogy segítse a helyi kiskereskedők boldogulását, a tavaly karácsonyi Dísz téri kirakodóvásárra például minimális területfoglalási díjat állapított meg, csökkentve a résztvevők terheit. A májusi közgyűlésen pedig kifejezetten a belvárosi üzletekben működő kereskedők támogatására merült fel ötlet. A testület akkor döntötte el, hogy olyan üzleteknek, melyekben az ország és a környék hagyományait őrző, zsűrizett népművészeti termékeket árulnak, a korábbi bérleti díj feléért adják a helyiséget. (Az áprilisi közgyűlésen már volt is egyébként alkalom használni az új szabályt: a Széchenyi téri népművészeti bolt javára, melyre úgy illettek a rendeletbeli kitételek, mintha csak rá öntötték volna.)

A szocialista Kiss Ferenc javaslatára - akitől az eredeti szabályozás a közkeletű köcsög-rendelet nevet kapta - aztán teljes egyetértésben döntöttek a képviselők, hogy a kedvezményt ki kellene terjeszteni minden üzlethelyiségre és bármely kereskedőre, elvégre az alacsony bérleti díj is jobb, mint ha a helyiség üresen áll, s nemhogy hasznot nem hajt, de az állagmegóvására még költeni is kell.

Az önkormányzati ingatlanok kezelésével foglalkozó LÉSZ Kft. ügyvezetőjétől, Udvar Sándortól tudtam meg: a szakemberek alaposan körüljárják a kérdést, elemzik annak hatásait, s egyelőre úgy tűnik, minden bizonnyal valóság lesz belőle. Ám belvárosi szemszögből nézve van egy pici bökkenő:

- Az a helyzet, hogy a főutcán már nincsenek önkormányzati tulajdonban kiadó üzlet- (avagy szakkifejezéssel élve: nem lakás célú) helyiségek - hűtött le gyorsan minden esetleges lelkesedést az igazgató.

Elmondta: az önkormányzatnak 257 ilyen ingatlana van a városban, ami első ránézésre talán soknak tűnik, de a részletekbe menve kiderül, hogy mennyire nem az. Köztük ugyanis 154 garázs van, aztán 16 légópince, 47 bérleményt 90 százalékos kedvezménnyel már kiadtak, 7 plusz kettőt nulla forintosként bérelnek például alkotóművészek. A maradék 31 között pedig olyan évek óta ki- és eladhatatlan tételek is szerepelnek, mint a Kaffka-kollégium, a Zóna étterem vagy a köztársaság úti volt bölcsőde. Kis Kossuth utcai bolt viszont egy sincs, ami lehetett volna, azokat pénzintézetek vették meg évekkel ezelőtt és lakják ma is. Avagy leszűrhető: az önkormányzat ezen a módon nem tud segíteni a belvárosba vágyó egerszegi kiskereskedőkön.

Az érintettek egyébként gondjaik vonatkozásában nem voltak túl közlékenyek, amikor megkerestem őket. A kiadó üzlethelyiségek tulajdonosai közül senki sem vállalta névvel a véleményét, azt pedig, hogy mennyiért adnák ki a boltokat, még inkognitóban sem mondták meg. Legfeljebb arányokat árultak el: volt aki fél-, más harmadárat említett, illetve leszögezték, nem ez az akadálya annak, hogy bérlőjük akadjon.

- A dolog ott kezdődik, hogy túlburjánoztak a hivatalok, miközben sok szabályt azok sem értenek, akik megalkották őket - fogalmazta meg az egyik tulajdonos, hozzátéve: a nevét azért titkolja, mert holnap neki is be kell mennie ezekbe a hivatalokba... - Azzal, hogy a bürokrácia nem a vállalkozót segíti, még nem mondtam semmit, sokszor úgy érzem, kifejezetten a gáncsoskodás a cél. A másik súlyos gond, hogy beengedték, sőt, kedvezményekkel csalogatták ide a multikat, miközben a magyar kereskedőt fojtogatják. De az emberek is rettentő rövidlátók: talicskázzák a pénzt az áruházláncokba, avagy tulajdonképpen ki az országból. Meg kell csak nézni, mi van Ausztriában! Minden kis faluban egy bolt, egy autószerelő, egy pék... A vállalkozások a helyben élő emberekre építenek, és megélnek belőlük, nem is nagyon rosszul. Nálunk miért nincs meg az a szemlélet, hogy az egerszegi az egerszegivel, a magyar a magyarral játsszon egy csapatban?

Fehérneműüzletet üzemeltet a Kossuth utca alsó részén Szendrői Katalin. Kereskedőnek tanult, a saját bolttal három éve valósította meg élete álmát. Azt mondja: az volt az utolsó pillanat, amikor még bele lehetett vágni.

- A karácsony nem volt rossz, de a húsvétot forgalom szempontjából meg sem éreztem - mesélte. Hogy milyen praktikákkal lehet felszínen tartani egy ilyen vállalkozást, arról nem beszélt, de hogy vannak ilyenek, azt egyértelművé tette: - Nem akarok tippeket adni másoknak...

Az üzletben egyedül dolgozik, mert - mint mondja - az alkalmazott ma luxus.

- Két-három nullás nap gyakran előfordul egymás után - tudtam meg a Centrumban bőrdíszművel és ruházattal foglalkozó Nagy Verától. - Azokon a napokon a városban is alig látni embert. A problémát boncolgatva rengeteg hibás részletre lehet akadni, de a mi bajunkat egy valamivel lehetne orvosolni: munkahely kell az embereknek, hogy legyen miből vásárolniuk. Kiszállni nem tudok, mert a gatyám is rámenne az áfára és az adóra. Meg különben is, mit csináljak azután? Még egy lehetőség maradt: egyre olcsóbb árut adni. Pedig vallom: nem lehet az egész világ kínai, meg turkáló.

OLDALTÖRÉS: Az adócsökkentés kevés

Az adócsökkentés kevés

A Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (Kisosz) egerszegi titkára, Fehérné Nagy Zsuzsanna jónak tűnő hírt mond először: az élelmiszer-kereskedelemben mára megállt a kisboltok évtizede tartó fogyása. 
– De csak azért, mert tulajdonképpen nincsenek is már kisboltok – tette hozzá az érdekképviselő. – Azok tartanak még ki, melyek mondjuk lakótelepen, családias jelleggel működnek, és elég forgalmat tudnak csinálni az olyan jellegű vásárlásokból, hogy a háziasszony a multinál, a nagybevásárlás során elfelejtett megvenni valamit és leugrik érte ebédfőzés közben.

Az adócsökkentés kevés

A Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (Kisosz) egerszegi titkára, Fehérné Nagy Zsuzsanna jónak tűnő hírt mond először: az élelmiszer-kereskedelemben mára megállt a kisboltok évtizede tartó fogyása. 
– De csak azért, mert tulajdonképpen nincsenek is már kisboltok – tette hozzá az érdekképviselő. – Azok tartanak még ki, melyek mondjuk lakótelepen, családias jelleggel működnek, és elég forgalmat tudnak csinálni az olyan jellegű vásárlásokból, hogy a háziasszony a multinál, a nagybevásárlás során elfelejtett megvenni valamit és leugrik érte ebédfőzés közben.

Az adócsökkentés kevés

A Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (Kisosz) egerszegi titkára, Fehérné Nagy Zsuzsanna jónak tűnő hírt mond először: az élelmiszer-kereskedelemben mára megállt a kisboltok évtizede tartó fogyása. 
– De csak azért, mert tulajdonképpen nincsenek is már kisboltok – tette hozzá az érdekképviselő. – Azok tartanak még ki, melyek mondjuk lakótelepen, családias jelleggel működnek, és elég forgalmat tudnak csinálni az olyan jellegű vásárlásokból, hogy a háziasszony a multinál, a nagybevásárlás során elfelejtett megvenni valamit és leugrik érte ebédfőzés közben.

Nagy Zsuzsanna szerint a kiskereskedelem tragikus térvesztése 2006-ban, a reálbérek folyamatos csökkenésének kezdetén indult. A szűkülés már eddig kétszámjegyű volt a ruhaneműt, illetve műszaki cikkeket kínáló boltoknál, s még nincs is vége. Közben infláció feletti mértékben nőtt a rezsi, s például az egerszegi belvárosban is nagy gond a bérleti díjak kitermelése. A titkár is úgy látja: a szféra problémáin az egyszerű adócsökkentés nem segítene.

- Egyre több kereskedő dobja be a törölközőt, az elmúlt egy évben nálunk regisztrált 5-6 százalékos taglétszám- csökkenés is például ennek a következménye – folytatta Nagy Zsuzsanna. – De a probléma már „le is szivárgott” a belvárosi, úgymond elegáns üzletekből: az országos vásáron is látványosan kevesebb a résztvevő.
Az egerszegi kereskedők sok mindennel próbálkoznak a helyzet javítása érdekében: hosszabb szombat délutáni nyitva tartás, közönségcsalogató programok szervezése is szerepel ezek közt. Ám az jól látszik: áttörést saját erőből nem képesek elérni. 



Szerintem (Varga Andor jegyzete)
A statisztikai hivatal friss, a zalaegerszegi belvárosról szóló vizsgálata szerint a területen a kiskereskedelem nem halódik, „csak” átalakul. Eszerint a megyeszékhely szívében 2001 és 2009 között nőtt (2,3 százalékkal – 481-ről 492-re) az ilyen egységek száma, mely „javulást” amúgy a vendéglátóhelyek szaporulata (65-ről 97-re) alapozta meg. És ebben az is benne van, hogy a többiek vesztettek jelentőségükből. A statisztika mutatja, hogy ebben az időszakban a város külső részein 14,6 százalékkal sokasodtak a boltok (1227 volt, 1406 van), tehát a szakma jelentősége nem csökkent a városban, sőt. De a statisztika mögött mindig emberi sorsok vannak. Például azé a fiatal nőé, aki megszólított, amikor az egyik üres üzlet kirakatáról a tulajdonos telefonszámát írtam le: megkért, ha esetleg boltot akarok nyitni, gondoljak rá, mert érettségizett eladóként régóta állás nélkül van. Egyedül neveli kislányát, így a multik műszakos munkarendjét nem tudja vállalni, utolsó munkahelye pedig bezárt alóla. A kereskedőknek, akikkel az elmúlt napokban beszéltem megemlítettem őt, de felvétel sehol sincs. Ezért kérem: ha valamit tudnak, jelezzék, a telefonszáma megvan...