Az állam mindent vihet?

Huszonkét évvel ezelőtt okkal hihettük, magunk mögött hagytuk azokat az időket, amikor a többség és az állam érdekeire hivatkozva lehetett az emberek lábára taposni. Most úgy tetszik, megint az állam fensőbbségének eszméjével nyomul a hatalom. Mindezt a jó, a hatékony állam nevében. Egy olyan országban, ahol volt mód megtapasztalni, mit jelent, ha az állam, illetve megtestesítői, a hatalom birtokosai többnek, mindenhatónak tekintik magukat. Úgy látszik, odafent és idelent gyors a felejtés, mert különben nem találnánk magunkat szembe 1989 előttire hajazó megoldásokkal. Mint például a kisajátítás egyszerűsítésével. Ha igazak a hírek: szélesedik az a kör, ahol nem kell vizsgálni azt, hogy a kisajátítással elért közösségi haszon és a tulajdonelvonással okozott kár milyen arányban áll egymással. A napvilágra került tervezet a kiemelt beruházások esetében például feltételezi, hogy a beruházás haszna minden, a tulajdonelvonással járó kárt felülír. Csak remélni lehet, a bíróságok ezt majd másként gondolják. Ha egyáltalán gondolhatják másként, és nem változtatják meg a törvényeket úgy, hogy még jogorvoslatra se legyen mód. Idehaza, mert amíg az unió tagjai vagyunk, szerencsére fordulhatunk a strasbourgi bírósághoz is. Aminek ítéletét aztán itthon majd nem hajtják végre, mert erre is mutatott már példát az államunk. Ezek után legyenek a polgárai jogtisztelők.