Három csapás: az erőszakos visszaesőknek a legsúlyosabb büntetés járna

Az ismertté vált bűncselekmények száma évek óta csökken Zalában, tavaly 8946 volt, öt évvel korábban 11434. Ezen belül a személy elleniek aránya megyénkben 6 százalék. Az országos statisztika is 1999 óta folyamatos csökkenést mutat (600 ezerről 400 ezer/évre). A befejezett emberölések száma a tíz évvel ezelőtt 250-ről 136-ra csökkent.

Ezek a számok nem a helyzet romlásáról árulkodnak, ráadásul szakmai berkekben emlegetik: a közbiztonságot nem javítja, ha még többen kerülnek a már most is túlzsúfolt börtönökbe. Miközben az embereket legjobban irritáló, kisebb súlyú bűncselekmények (terménylopások, betörések) ellen a módosítás nem kínál megoldást.

- Ha bevezetjük a három csapást, attól nem lesznek többen a börtönökben - fogalmazott Vigh László, megyénk egyik kormánypárti parlamenti képviselője, aki ráadásul kis faluból jár be az ország házába, s így saját tapasztalatok alapján alkothat képet a vidéki közbiztonságról. - Külföldön több helyen bevezették ezt a módszert és mindenütt azt tapasztalták, hogy jelentősen javult a közbiztonság. És nem azért, mert az elkövetők börtönbe kerültek, hanem mert a jog szigora visszatartotta a zsiványokat. Vissza kellett hoznunk a parlamentbe ezt az előző ciklusban lesöpört törvényjavaslatot, mert dolgunk, hogy segítsük megvédeni az embereknek az élet munkájával összeszedett javaikat.

Vár némi elrettentést a szigorítástól dr. Jákli Tibor ügyvéd is, aki hosszú ideig a megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályát vezette.

- Biztos, hogy lesz visszatartó ereje, de nem szerencsés, ha automatikusan kell kiszabni a legsúlyosabb büntetést. Ez megköti a bíró kezét, ami sérti a függetlenségét is - kezdte. - Egy büntetés kiszabásakor a cselekményen túl figyelemmel kell lenni az elkövetőre, a körülményekre, és nincs két azonos ügy. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kötelező kiszabásával a bírótól elveszik a mérlegelés lehetőségét. Ráadásul, aki már csak a legsúlyosabb büntetést kaphatja, annak nincs veszítenivalója, semmitől nem riad majd vissza.

Tapasztalatai szerint az elkövetők inkább a lebukás esélyét latolgatják, kevésbé a büntetési tételt.

- Ha valaki többször megjárta a börtönt, földönfutóvá válik. Elveszti mindenét, nincs kötődése a kinti világhoz, újra bűncselekményt fog elkövetni. Számára nem visszatartó erő a súlyosabb büntetés. Kérdés, javul-e az emberek biztonságérzete, hiszen azt a vagyon elleni és nem az erőszakos bűncselekmények elszaporodása rombolta le az elmúlt években - tette hozzá.

- Ha valaki többször megjárta a börtönt, földönfutóvá válik. Elveszti mindenét, nincs kötődése a kinti világhoz, újra bűncselekményt fog elkövetni. Számára nem visszatartó erő a súlyosabb büntetés. Kérdés, javul-e az emberek biztonságérzete, hiszen azt a vagyon elleni és nem az erőszakos bűncselekmények elszaporodása rombolta le az elmúlt években - tette hozzá.

- Túlzottnak tartom a tervezetben megfogalmazott szigorítást - kezdte Cserjési Jenőné dr. ügyvéd, aki korábban négy évtizedig dolgozott büntetőbíróként. - Emellett nem ad teret a bírói mérlegelésnek. A visszaesőkre vonatkozó jelenlegi szabályozás is lehetővé teszi a szigorítást: többszörös visszaesőnél például a büntetési tétel felével emelhető a büntetés. A törvény szigora önmagában nem visszatartó erő, ha a lebukás veszélye csekély.

A középmérték újbóli kötelező alkalmazása is szóba került, erről így szólt az ügyvéd: - Nagyon korlátozta a büntetés kiszabását, megkötötte a bíró kezét, nem egy esetben indokolatlanul súlyos büntetéshez vezetett. Támadtuk is és sikerült rajta változtatni.

Erőszakos többszörös visszaeső a hatályos Btk. szerint az a többszörös visszaeső, aki mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el. Az alapvető eltérés ettől a javaslat szerint, hogy jelenleg a visszaesői minőséget a büntetés kitöltésétől, vagy végrehajthatósága megszűnésétől számított 3 éven belül elkövetett bűncselekmény alapozza csak meg. A javaslat szerint ilyen időbeli korlát nincs.

- Több mint 15 éve gyakorló jogászként szerzett tapasztalatom alapján az a véleményem, hogy a büntetési tételek emelése önmagában nem eredményezheti a bűncselekmények számának csökkenését - fogalmazott Lemléné dr. Bita Mónika ügyvéd, korábbi büntetőbíró. - A bűnre készülőket inkább az a tudat tarthatja vissza, hogy nem kerülhetik el a felelősségre vonást. Szigorú büntetések kiszabására a hatályos jogi keretek között is van lehetőség. A büntetések szigorítása és ezzel együtt az emberek biztonságérzetének növelése nem jogalkotási, hanem jogalkalmazási kérdés. Az életfogytiglani szabadságvesztés kötelező kiszabása nem jó üzenet, hisz ha a jogalkotó mérlegelést nem tűrve írja elő az automatikusan alkalmazandó jogkövetkezményt, úgy bizonyos esetekben nem biztosít mozgásteret a bíróságok számára. Ez viszont nem felel meg a hatályos Btk-ban megfogalmazott elvnek, amely előírja: a büntetésnek igazodnia kell a cselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, az enyhítő és súlyosító körülményekhez.

- A magyar büntetőjogban a büntetés célja nem a megtorlás, hanem az újabb bűncselekmény megelőzése. Gyakorló büntető ügyvédként elmondhatom: nincs két egyforma ügy vagy két egyforma elkövető - folytatta. - A tervezett javaslat indokolatlanul uniformizálná a büntetéskiszabást és lehetetlenné tenné a körülmények feltárását, megfelelő teljes körű értékelését és így az arányos jogkövetkezmény alkalmazását. Ugyanakkor a javaslat a háromszor erőszakos bűncselekményt elkövetőket a törvényi kritérium fennállása esetén életfogytig tartó szabadságvesztés kötelező alkalmazásával egyszerűen kirekeszti a társadalomból, ami egy jogállamban nem jelenthet önmagában megoldást az erőszakos, kriminális személyiségekkel szemben.

Az ügyvéd szerint az emberek biztonságérzetének növekedése nem feltétlenül a büntető törvénykönyv szabályainak szigorításával érhető csak el, sokkal hatékonyabb lehet az olyan makrokörnyezet, amely megelőzi és megakadályozza a jogsérelem kialakulásának lehetőségét.

A javaslat szerinti középmértékre vonatkozó törvényi rendelkezés ismételt visszahozása azt jelenti, hogy a büntetés kiszabásakor a büntetési tételek közötti középmérték a bíró számára a kiindulópont és az ettől eltérően kiszabott büntetést alaposan meg kell indokolnia.

- Szerintem a javaslat e pontja védelmi oldalról még inkább elengedhetetlenné teszi az elkövető javára eső körülmények maradéktalan feltárását, amit a bíróság a büntetés kiszabásakor értékel - szögezte le dr. Bita Mónika.

A javaslat a pedagógusokat kiemeli a közfeladatot ellátó személyek 12 tagú csoportjának halmazából. Ennek indoka az utóbbi években publicitást kapott pedagógusok elleni agresszív cselekményekkel szembeni társadalmi fellépés igénye. Véleménye szerint nehezen magyarázható, hogy miért kíván a jogalkotó fokozottabb büntetőjogi védelmet biztosítani a pedagógusoknak, mint bármely más közfeladatot ellátónak.

- A javaslat gyakorlati alkalmazása rácáfolhat bármelyik álláspont hangoztatóira, hiszen annak tényleges hatása csak ekkor derülhet ki - fogalmazta meg végezetül.

Olyankor nem mérlegelnek

Az indulati, erőszakos,életelleni cselekmények lélektani dinamikája azt mutatja, hogy sodródó, feszültséggel telített állapotban az elkövető nem mérlegeli, milyen büntetést kap, hogy ezután esetleg sok évvel hosszabb szabadságvesztésre ítélik, mutatott rá Horvai Gabriella igazságügyi pszichológus szakértő. Abban a lélektani helyzetben az értelmi kontroll sokkal rosszabbul működik, mint átlag körülmények között.