Az apuka bepöccent

Milyen panaszokkal keresik fel az oktatási jogok biztosát, mi húzódhat meg az iskolai konfliktusok, az agressziók hátterében? Részint az előadáson elhangzottak, részint pedig a személyes beszélgetésünk alapján készült az alábbi interjú.

- Más területeken is, de talán az utóbbi idők esetei kapcsán a közoktatásban mind gyakrabban felmerül a jogok és kötelezettségek kérdése. Miért érzik sokan úgy, hogy a diáknak mindig csak jogai vannak, a tanárnak pedig mindig csak kötelezettségei?

- Azért, mert ezt a közszolgáltatást a tanár végzi, s evvel kapcsolatban kötelezettségei vannak. Az igénybe vevő diákok, szülők pedig elsősorban a jogaikat érvényesítik - húzta alá Aáry-Tamás Lajos. - Egy tanár akár több tíz döntést is hoz egy tanítási óra alatt, és ez néha érdeksérelemmel jár.

- Az ezekből adódó, egyébként természetesnek tekinthető konfliktusokat legtöbbször helyben rendezik, s közülük kevés jut el az oktatási jogok biztosához. Ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy az elfajult ügyeknél - akár tanár-tanár, tanár-diák vagy tanár-szülő esetében is - megoldást jelentene még a robbanás előtti helyzetben, ha az érintetteknek sikerülne a problémát közösen átbeszélniük - hangsúlyozta az ombudsman.

- Példát is hozott, miből alakulhat ki konfliktus.

- Evvel azt kívántam alátámasztani, hova vezethet, ha a szülő nincs tisztában az iskolai játékszabályokkal. Ha a gyerek ellenőrzőbeli jegyei alapján a hagyományos átlagszámítással az anyukának az jön ki, hogy csemetéje elérte matekból az áhított kettest, ezzel szemben félévkor mégis megbukik, akkor a miértre választ keres. Berohan a tanárhoz, aki előveszi a saját füzetét és sorolja, hogy a témazáró három pontot ér, a röpdolgozat kettőt és így tovább... bonyolult képletet tár az anyuka elé. A közoktatási törvény szerint az értékelés szempontjai a pedagógiai program kötelező elemei. A szülő ezt nem tudta... A tanár belekapaszkodik a számára legszentebb dologba, az értékelés jogába. Ebben igaza van, de innéttől nehéz értelmes párbeszédet feltételezni tanár és szülő között, és ombudsman legyen a talpán, aki helyre tud hozni egy ilyen típusú konfliktust. Pedig csak az iskolai szabályokat kellett volna egyértelművé tenni.

- Tanulságosnak tűnt az említett másik eset is, amikor az ellenőrzőbe írt szülői sorokban a magyartanár pirossal kijavította a helyesírási hibákat. Az apuka bepöccent és lekevert egyet a tanárnőnek...

- Nincs erre mentség, de ahhoz, hogy tisztán lássuk, mi húzódik meg a médiában is napvilágot látott események mögött, érdemes megnézni az okokat. Ha másért nem, azért, hogy mások elkerüljék az ilyen helyzetet. Nem biztos, hogy ilyen buta fricskával érdemes élni, a reakció pedig a másik oldalról agresszív cselekedetnek fogható fel.

- Utalt arra, hogy az iskolai agresszió kapcsán látja igazán, milyen fontos, hogy mindenki tudja, mi történik az intézményekben.

- Nagyon sok pedagógus jelzi, hogy a gyerekek egyre fiatalabb korban, egyre súlyosabb cselekményeket követnek el egymás kárára. A jelenség megvilágítására, az okok feltérképezésére országos vizsgálatot rendeltem el, részint szociológiai felmérés formájában. Ebben 190 oktatási intézmény 4000 diákját, 1500 tanárát és Magyarország valamennyi iskolaigazgatóját megkérdezzük. De van egy másik pillére is a vizsgálatnak. A hozzám érkezett ügyekben a pedagógusok azt írják, eszköztelenek, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. A politika s a közvélemény részéről óriási nyomás nehezedik a tanárokra, mondván, valamit tenni kell, oldják meg a problémákat, ezért kapják a fizetésüket. A munkájukat humánusan végző, remek pedagógusokkal találkoztam, mégis azt mondom, ne kérjenek maguknak több eszközt, mert akkor rendőrnek, pszichológusnak, háziorvosnak, családgondozónak, börtönparancsnoknak, jogásznak kell lenniük, azért, hogy ezt a komplex feladatot kezelni tudják. Az iskolai agresszió nem csak pedagógiai probléma. Ezért a megoldások keresésénél meg kell nézni, melyek azok a szakmai- és civil szervezetek, akik ebben a feladatban segíthetnek. Ennek érdekében régióközpontokban, kistérségekben együttműködéseket alakítunk ki a társszakmákkal, segítségükkel megpróbáljuk minimalizálni az iskolai erőszakot. Mert nagy valószínűséggel azt az idilli állapotot soha nem érjük el, hogy teljesen megszűnik...

- Mikor csap át a megütött, én visszaütöttem típusú verekedés agresszióvá?

- Olyan mindig előfordul, hogy valamiért összeverekednek a gyerekek. Nem ez az igazán nagy baj. Sokkal inkább, ha ok nélkül valaki belerúg a másikba, mindenkibe. Ekkor meg kell nézni a kiváltó okokat, illetve, kire jellemző ez a magatartás. Az biztos, hogy az ilyen gyereknél az agresszió küszöbe nagyon alacsony és a legkisebb szellőtől is üt. A másik jelenség, amikor galerivezérek tudatos, megszervezett akcióban kipécézik a gyengébbeket. Letesztelik, az illető visszamer-e szólni. Ha igen, akkor békén hagyják, ám ha lesütött szemmel eloldalog, nem szállnak le róla. Az ilyen típusú konfliktusokban leginkább 16-17 éves, hatodik osztályba járó, többszörösen bukott gyerekek válnak galerivezérré.

- Minden panasszal foglalkozik a hivatal? Hogyan viszonyulnak azokhoz az esetekhez, amelyek a média által kerülnek az érdeklődés homlokterébe?

- Minden panaszt kivizsgálunk. Öt jogásszal dolgozunk, nyolcan vagyunk a hivatalban összesen. Az esetek 99,9 százalékában a beérkezett panaszok alapján indul eljárás. Súlyos jogsértés, illetve az oktatásban részt vevők nagyobb csoportját érintő esetekben hivatalból is indíthatok vizsgálatot, ehhez elvileg egy újságcikk tartalma is elégséges. De óvatos vagyok, hiszen úgy néz ki, mintha nem tisztelném az állampolgárt, s nem hagyom eldönteni, vajon mi az, ami fáj neki. Inkább elmegyünk a kollégáimmal számos intézménybe, és igyekszünk világossá tenni az általunk nyújtott szolgáltatást.

- A közelmúltbeli zalaegerszegi fiúk társukat lealázó viselkedése is eljutott Önökhöz?

- Igen, a sajtón keresztül. A rendőrség elindította az eljárást, az ő hatáskörükbe tartozik kivizsgálni, történt-e bűncselekmény. Azt tudni kell, az ombudsman típusú intézményeknek ajánlástételi joguk van, tehát nem ítélkeznek. A mi vizsgálatunk mindig az intézménnyel szemben folyik. Azt nézzük, megtett-e mindent annak érdekében, hogy jogsértés ne következzen be. Mivel az egerszegi állomáson történt az eset, az intézmény nem mulasztott, s az ombudsmannak sincs ez esetben feladata.

- Korunkban több az agresszivitás, vagy csupán arról van szó, hogy akár a jogi lehetőség, akár a média által gyakrabban napvilágra kerülnek az ilyen ügyek.

- Nehéz válaszolni, mert nincs olyan alap, ahonnét el lehetne indulni. Nem tudjuk, hogy az elmúlt tíz évben ezeknek a száma hogyan emelkedett. De hogy korábban is voltak ilyen esetek, tudjuk, akár Ottlik Géza Iskola a határon című regényéből is. Ami viszont akkor nem volt, az a mobiltelefon kamerája. Gyakran azért vernek meg valakit, mert jópofa dolognak tartják felvenni. S az is igaz, hogy ma már egyre többen érzik, ezekről a kérdésekről beszélni kell, tenni valamit, s fel kell lépni a szélsőséges jelenségekkel szemben. 



Az iskolai agresszió nemcsak pedagógiai probléma, hangsúlyozza Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa
Fotó: Ohr Tibor

- Olyan azért nem gyakran fordult elő, hogy a diák a tanárra emelt kezet. Ez nem arra utal, hogy csökkent a tanár tekintélye?

- Egy-egy ilyen cselekedetet sok minden kiválthat, nem lehet általánosítani. A gyerekek felnőtt mintákat másolnak, s az biztos, hogy jelen van az életükben, a környezetükben az agresszió.

- Találkozott olyan esettel, ami különösen megrendítette?

- Sokkolt, amikor kiderült, hogy harmadikos gyerekek a tanító nénijüket favonalzóval ütötték. Nem foglalkoztam vele, mert itt is az a helyzet állt elő, hogy nem az intézmény hibázott. A gyerekeknek nem írhatok ajánlást... Az iskolavezetésnek, a szakembereknek kell utánajárni, mi váltotta ki ezt a magatartást, mi történt a kisdiákokkal, hiszen amit tettek, nem tekinthető normális dolognak. 

Főleg diákok keresik meg őket
Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala tíz éve működik. 12 ezer panasz érkezett hozzájuk, évente általában 1600. Ezek kétharmada a közoktatással, egyharmada a felsőoktatással kapcsolatos. Eleinte főleg a szülők keresték meg őket, ma már többségében a diákok élnek evvel a lehetőséggel, s jobbára elektronikus úton. Aáry-Tamás Lajos elmondta, jellemző panasz nincs, ám a nagyobb csoportokba tartoznak a személyiségi jogokkal kapcsolatosak – testi fenyítés, méltóságot sértő helyzetek, megalázások –, illetve az iskolai értékeléshez, minősítéshez köthetőek. Foglalkoznak a fogyatékkal élők ügyeivel, de az érettségihez, a felvételihez és a diplomához köthető panaszokban is akad kivizsgálnivalójuk. 


Brutális zalai diákok - olvassa el dossziénk cikkeit! Klikk IDE!