Megsínyli az ellátás

Az előzmények ismertek: a színleltnek minősített szerződések felszámolásával járó jövedelemveszteség kompenzációjaként a Magyar Traumatológusok Társasága a bérek és ügyeleti díjak jelentős emelését, továbbá munkakörülményeik javítását kérte az egészségügyi tárcától. Ellenkező esetben a baleseti sebészek is ragaszkodnak a jogszabályokhoz és nem dolgoznak többet a törvényben előírt heti 40 plusz 8 (kötelezően elrendelhető) óránál. Mivel Molnár Lajos egészségügyi miniszter bejelentette, nincs lehetőség több pénz kifizetésére, válaszként szerte az országban, s Zalában sem vállalnak többlettúlórákat az orvosok. Így azonban nem lesz elegendő doktor az ügyeleti feladatok ellátásához, hiszen a heti 48 órás keretbe legfeljebb havi egy ügyelet fér bele.

A valós igények szerint azonban jelenleg havi 3-4-5 alkalommal is ügyelnek a traumatológusok. De nem csak a baleseti sebészeket sújtja a pénzhiány...

- Folyamatosan érkeznek a hírek az újabb megszorításokról, így a napokban már a tulajdonos megyei önkormányzatot is tájékoztattam, hogy változatlan betegforgalom mellett havi szinten 100 milliós nagyságrendű hiány keletkezik a bevételeink és a költségeink között - mondja elöljáróban dr. Csidei Irén, a Zala Megyei Kórház főigazgatója, akit a traumatológiai ellátás várható gondjairól és a kórház kilátásairól kérdeztünk. - A mínusz a bevételek csökkenéséből és a kivédhetetlen áremelkedésekből (energia, áfa) áll össze. Ráadásul épp most érkezett egy tájékoztatás a minisztériumból, amely szerint csökkentik az E-alapot (a költségvetés egészségügyi kiadásai) terhelő kiadásokat, vagyis a következő három hónapban még további elvonás várható a finanszírozásban. A nagyságrend még nem ismert, de kénytelenek vagyunk átgondolni, hogy egyáltalán milyen tevékenységek vállalhatók még a rendelkezésünkre álló keretekből. A javaslat szerint elsősorban a sürgősségi, illetve az akut ellátásra kell koncentrálnunk, s a területi ellátási kötelezettséghez tartozó feladatokon túl mást nem végezhetünk.

A kórház kénytelen lesz kidolgozni egy kemény intézkedési tervet, amely garantálja a talpon maradást. A gondok tehát közel sem csak a traumatológusokat érintik.

- Hiába szeretnénk magasabb juttatásokat adni a dolgozóknak, ha nincs rá fedezet. A nyomott egészségügyi bérekhez nyomott ügyeleti díjak tartoznak, a traumatológusoknál átlagosan nettó 1038 forintos óradíj jön ki a jelenlegi, szabadfoglalkozású jogviszonyban.

A menedzsment naponta tárgyal a traumatológusokkal, de hiába a jó szándék, a béremelési követeléseket a kórház nem tudja kielégíteni. Az igény jogosságát a főigazgató sem vonja kétségbe, hiszen a traumatológia az egyik legrázósabb szakma, itt mindig talpon kell lenni, esetenként nagyon súlyos, bonyolult eseteket ellátni, s ők operálnak leggyakrabban ügyeletben. A kényszerhelyzetben megpróbálnak olyan munkarendet kialakítani, amivel a betegellátás ha zökkenőmentesen nem is, de egyáltalán megoldható. Többféle lehetőségben gondolkodnak, döntés a hónap végére várható, a szakmával történő konzultáció alapján. Az egyik lehetséges verzió az ellátás műszakba szervezése, ami annyit jelent, hogy este és éjszaka nem ügyeletet ad az orvos, hanem akkor tölti a munkaidejét. Ehhez természetesen pótlékok társulnak, de ez még mindig jóval kevesebbe kerül a kórháznak, mintha ügyeletet fizetne. A műszakos munkarendhez azonban nagy valószínűséggel nem lesz elegendő a létszám. (Az osztályon 12-en dolgoznak, ebből 9 és fél orvos osztható be ügyeletbe.) A másik verzió, hogy kettőről egyre csökkentik az ügyeletes orvosok számát, akit egy készenlétben lévő kolléga támogat. (Az altatóorvosi kapacitás szűkössége további problémákat vethet fel.) Az osztály most azon dolgozik, hogy az ehhez szükséges beosztásokat kidolgozza.

- Az bizonyos, hogy az elkövetkező hónapokat megsínyli a betegellátás. S nem csak a traumatológiai, hiszen a kedvezőtlen folyamatok következtében mindenütt megnövekszik a várakozási, előjegyzési idő - folytatja a főigazgató. - A többi osztály tekintetében is kénytelenek vagyunk a fentiekhez hasonló megoldásokban gondolkodni. A betegeknek sajnos meg kell fontolniuk, hogy milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe és hol. Ha nem feltétlenül szorulnak szakorvosi ellátásra, valószínűleg előbb jutnak segítséghez, ha a háziorvosukhoz fordulnak. A speciális szakrendeléseken ugyancsak nehézségek adódhatnak, nem biztos, hogy a megszokott napokon tudjuk biztosítani a megfelelő szakembert.

Dr. Csidei Irén aggasztó gondként említi, hogy az egészségügyi reformról eddig közzétett információk mind a költségek csökkentéséről, a finanszírozás visszafogásáról szólnak, s egyelőre nyomuk sincs a költséghatékony struktúra kialakítását célzó törekvéseknek.

Végül is mire számíthatnak a betegek? - tudakoltuk dr. Laky Rezső kandidátustól, a traumatológia osztályvezető főorvosától, valamint dr. Őrffy Károly adjunktustól.

- Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe - kezdi az osztályvezető. - Korábban úgy tűnt, hogy a szaktárca méltányolja a traumatológusok követeléseit, elvárásait, de mára sajnos megmerevedtek az álláspontok. Ennek fényében mi sem vállalunk többet a törvényben előírtnál, ennek viszont az a következménye, hogy októbertől az ügyeleti időben nagy valószínűséggel erősen szűkített ellátást tudunk biztosítani, gyakorlatilag csak az életmentő beavatkozásokat lesz módunk elvégezni. Mindazok az esetek, amelyek nem igényelnek azonnali beavatkozást, csak a reggel induló műszakban kerülhetnek sorra. Elfogyott a türelem, komoly érdeksérelmek értek bennünket, valahogyan már kénytelenek vagyunk éreztetni a helyzetünk rendezésének szükségességét. Tulajdonképpen még így is engedünk az álláspontunkból, hiszen ha szigorúan ragaszkodnánk a törvényben előírt kötelező munkaórákhoz, ezzel a létszámmal egy hónapban csak hat napra tudnánk ügyeletes orvost biztosítani.

- Amíg nem éleződött ki ennyire a helyzet, gyakorlatilag minden héten adtunk 16 órás ügyeletet, tehát havonta egy szakorvos 60-70 plusz munkaórát is vállalt - részletezi dr. Őrffy Károly. - A Magyar Orvosi Kamara már évekkel ezelőtt jelezte, olyan kevés a traumatológus (országos szinten legalább 200 szakorvos hiányzik a szakmából), hogy ez előbb-utóbb kenyértöréshez vezet.

Elmondják, ezen az osztályon a legintenzívebb, legfeszítettebb a munka, amivel messze nincs arányban az anyagi és erkölcsi megbecsülés. Tisztában vannak vele, hogy nem a kórház vezetése tehet a kialakult helyzetről, ezért ágazati szintű megoldást várnak gondjaikra.Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe

A valós igények szerint azonban jelenleg havi 3-4-5 alkalommal is ügyelnek a traumatológusok. De nem csak a baleseti sebészeket sújtja a pénzhiány...

- Folyamatosan érkeznek a hírek az újabb megszorításokról, így a napokban már a tulajdonos megyei önkormányzatot is tájékoztattam, hogy változatlan betegforgalom mellett havi szinten 100 milliós nagyságrendű hiány keletkezik a bevételeink és a költségeink között - mondja elöljáróban dr. Csidei Irén, a Zala Megyei Kórház főigazgatója, akit a traumatológiai ellátás várható gondjairól és a kórház kilátásairól kérdeztünk. - A mínusz a bevételek csökkenéséből és a kivédhetetlen áremelkedésekből (energia, áfa) áll össze. Ráadásul épp most érkezett egy tájékoztatás a minisztériumból, amely szerint csökkentik az E-alapot (a költségvetés egészségügyi kiadásai) terhelő kiadásokat, vagyis a következő három hónapban még további elvonás várható a finanszírozásban. A nagyságrend még nem ismert, de kénytelenek vagyunk átgondolni, hogy egyáltalán milyen tevékenységek vállalhatók még a rendelkezésünkre álló keretekből. A javaslat szerint elsősorban a sürgősségi, illetve az akut ellátásra kell koncentrálnunk, s a területi ellátási kötelezettséghez tartozó feladatokon túl mást nem végezhetünk.

A kórház kénytelen lesz kidolgozni egy kemény intézkedési tervet, amely garantálja a talpon maradást. A gondok tehát közel sem csak a traumatológusokat érintik.

- Hiába szeretnénk magasabb juttatásokat adni a dolgozóknak, ha nincs rá fedezet. A nyomott egészségügyi bérekhez nyomott ügyeleti díjak tartoznak, a traumatológusoknál átlagosan nettó 1038 forintos óradíj jön ki a jelenlegi, szabadfoglalkozású jogviszonyban.

A menedzsment naponta tárgyal a traumatológusokkal, de hiába a jó szándék, a béremelési követeléseket a kórház nem tudja kielégíteni. Az igény jogosságát a főigazgató sem vonja kétségbe, hiszen a traumatológia az egyik legrázósabb szakma, itt mindig talpon kell lenni, esetenként nagyon súlyos, bonyolult eseteket ellátni, s ők operálnak leggyakrabban ügyeletben. A kényszerhelyzetben megpróbálnak olyan munkarendet kialakítani, amivel a betegellátás ha zökkenőmentesen nem is, de egyáltalán megoldható. Többféle lehetőségben gondolkodnak, döntés a hónap végére várható, a szakmával történő konzultáció alapján. Az egyik lehetséges verzió az ellátás műszakba szervezése, ami annyit jelent, hogy este és éjszaka nem ügyeletet ad az orvos, hanem akkor tölti a munkaidejét. Ehhez természetesen pótlékok társulnak, de ez még mindig jóval kevesebbe kerül a kórháznak, mintha ügyeletet fizetne. A műszakos munkarendhez azonban nagy valószínűséggel nem lesz elegendő a létszám. (Az osztályon 12-en dolgoznak, ebből 9 és fél orvos osztható be ügyeletbe.) A másik verzió, hogy kettőről egyre csökkentik az ügyeletes orvosok számát, akit egy készenlétben lévő kolléga támogat. (Az altatóorvosi kapacitás szűkössége további problémákat vethet fel.) Az osztály most azon dolgozik, hogy az ehhez szükséges beosztásokat kidolgozza.

- Az bizonyos, hogy az elkövetkező hónapokat megsínyli a betegellátás. S nem csak a traumatológiai, hiszen a kedvezőtlen folyamatok következtében mindenütt megnövekszik a várakozási, előjegyzési idő - folytatja a főigazgató. - A többi osztály tekintetében is kénytelenek vagyunk a fentiekhez hasonló megoldásokban gondolkodni. A betegeknek sajnos meg kell fontolniuk, hogy milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe és hol. Ha nem feltétlenül szorulnak szakorvosi ellátásra, valószínűleg előbb jutnak segítséghez, ha a háziorvosukhoz fordulnak. A speciális szakrendeléseken ugyancsak nehézségek adódhatnak, nem biztos, hogy a megszokott napokon tudjuk biztosítani a megfelelő szakembert.

Dr. Csidei Irén aggasztó gondként említi, hogy az egészségügyi reformról eddig közzétett információk mind a költségek csökkentéséről, a finanszírozás visszafogásáról szólnak, s egyelőre nyomuk sincs a költséghatékony struktúra kialakítását célzó törekvéseknek.

Végül is mire számíthatnak a betegek? - tudakoltuk dr. Laky Rezső kandidátustól, a traumatológia osztályvezető főorvosától, valamint dr. Őrffy Károly adjunktustól.

- Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe - kezdi az osztályvezető. - Korábban úgy tűnt, hogy a szaktárca méltányolja a traumatológusok követeléseit, elvárásait, de mára sajnos megmerevedtek az álláspontok. Ennek fényében mi sem vállalunk többet a törvényben előírtnál, ennek viszont az a következménye, hogy októbertől az ügyeleti időben nagy valószínűséggel erősen szűkített ellátást tudunk biztosítani, gyakorlatilag csak az életmentő beavatkozásokat lesz módunk elvégezni. Mindazok az esetek, amelyek nem igényelnek azonnali beavatkozást, csak a reggel induló műszakban kerülhetnek sorra. Elfogyott a türelem, komoly érdeksérelmek értek bennünket, valahogyan már kénytelenek vagyunk éreztetni a helyzetünk rendezésének szükségességét. Tulajdonképpen még így is engedünk az álláspontunkból, hiszen ha szigorúan ragaszkodnánk a törvényben előírt kötelező munkaórákhoz, ezzel a létszámmal egy hónapban csak hat napra tudnánk ügyeletes orvost biztosítani.

- Amíg nem éleződött ki ennyire a helyzet, gyakorlatilag minden héten adtunk 16 órás ügyeletet, tehát havonta egy szakorvos 60-70 plusz munkaórát is vállalt - részletezi dr. Őrffy Károly. - A Magyar Orvosi Kamara már évekkel ezelőtt jelezte, olyan kevés a traumatológus (országos szinten legalább 200 szakorvos hiányzik a szakmából), hogy ez előbb-utóbb kenyértöréshez vezet.

Elmondják, ezen az osztályon a legintenzívebb, legfeszítettebb a munka, amivel messze nincs arányban az anyagi és erkölcsi megbecsülés. Tisztában vannak vele, hogy nem a kórház vezetése tehet a kialakult helyzetről, ezért ágazati szintű megoldást várnak gondjaikra.Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe

A valós igények szerint azonban jelenleg havi 3-4-5 alkalommal is ügyelnek a traumatológusok. De nem csak a baleseti sebészeket sújtja a pénzhiány...

- Folyamatosan érkeznek a hírek az újabb megszorításokról, így a napokban már a tulajdonos megyei önkormányzatot is tájékoztattam, hogy változatlan betegforgalom mellett havi szinten 100 milliós nagyságrendű hiány keletkezik a bevételeink és a költségeink között - mondja elöljáróban dr. Csidei Irén, a Zala Megyei Kórház főigazgatója, akit a traumatológiai ellátás várható gondjairól és a kórház kilátásairól kérdeztünk. - A mínusz a bevételek csökkenéséből és a kivédhetetlen áremelkedésekből (energia, áfa) áll össze. Ráadásul épp most érkezett egy tájékoztatás a minisztériumból, amely szerint csökkentik az E-alapot (a költségvetés egészségügyi kiadásai) terhelő kiadásokat, vagyis a következő három hónapban még további elvonás várható a finanszírozásban. A nagyságrend még nem ismert, de kénytelenek vagyunk átgondolni, hogy egyáltalán milyen tevékenységek vállalhatók még a rendelkezésünkre álló keretekből. A javaslat szerint elsősorban a sürgősségi, illetve az akut ellátásra kell koncentrálnunk, s a területi ellátási kötelezettséghez tartozó feladatokon túl mást nem végezhetünk.

A kórház kénytelen lesz kidolgozni egy kemény intézkedési tervet, amely garantálja a talpon maradást. A gondok tehát közel sem csak a traumatológusokat érintik.

- Hiába szeretnénk magasabb juttatásokat adni a dolgozóknak, ha nincs rá fedezet. A nyomott egészségügyi bérekhez nyomott ügyeleti díjak tartoznak, a traumatológusoknál átlagosan nettó 1038 forintos óradíj jön ki a jelenlegi, szabadfoglalkozású jogviszonyban.

A menedzsment naponta tárgyal a traumatológusokkal, de hiába a jó szándék, a béremelési követeléseket a kórház nem tudja kielégíteni. Az igény jogosságát a főigazgató sem vonja kétségbe, hiszen a traumatológia az egyik legrázósabb szakma, itt mindig talpon kell lenni, esetenként nagyon súlyos, bonyolult eseteket ellátni, s ők operálnak leggyakrabban ügyeletben. A kényszerhelyzetben megpróbálnak olyan munkarendet kialakítani, amivel a betegellátás ha zökkenőmentesen nem is, de egyáltalán megoldható. Többféle lehetőségben gondolkodnak, döntés a hónap végére várható, a szakmával történő konzultáció alapján. Az egyik lehetséges verzió az ellátás műszakba szervezése, ami annyit jelent, hogy este és éjszaka nem ügyeletet ad az orvos, hanem akkor tölti a munkaidejét. Ehhez természetesen pótlékok társulnak, de ez még mindig jóval kevesebbe kerül a kórháznak, mintha ügyeletet fizetne. A műszakos munkarendhez azonban nagy valószínűséggel nem lesz elegendő a létszám. (Az osztályon 12-en dolgoznak, ebből 9 és fél orvos osztható be ügyeletbe.) A másik verzió, hogy kettőről egyre csökkentik az ügyeletes orvosok számát, akit egy készenlétben lévő kolléga támogat. (Az altatóorvosi kapacitás szűkössége további problémákat vethet fel.) Az osztály most azon dolgozik, hogy az ehhez szükséges beosztásokat kidolgozza.

- Az bizonyos, hogy az elkövetkező hónapokat megsínyli a betegellátás. S nem csak a traumatológiai, hiszen a kedvezőtlen folyamatok következtében mindenütt megnövekszik a várakozási, előjegyzési idő - folytatja a főigazgató. - A többi osztály tekintetében is kénytelenek vagyunk a fentiekhez hasonló megoldásokban gondolkodni. A betegeknek sajnos meg kell fontolniuk, hogy milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe és hol. Ha nem feltétlenül szorulnak szakorvosi ellátásra, valószínűleg előbb jutnak segítséghez, ha a háziorvosukhoz fordulnak. A speciális szakrendeléseken ugyancsak nehézségek adódhatnak, nem biztos, hogy a megszokott napokon tudjuk biztosítani a megfelelő szakembert.

Dr. Csidei Irén aggasztó gondként említi, hogy az egészségügyi reformról eddig közzétett információk mind a költségek csökkentéséről, a finanszírozás visszafogásáról szólnak, s egyelőre nyomuk sincs a költséghatékony struktúra kialakítását célzó törekvéseknek.

Végül is mire számíthatnak a betegek? - tudakoltuk dr. Laky Rezső kandidátustól, a traumatológia osztályvezető főorvosától, valamint dr. Őrffy Károly adjunktustól.

- Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe - kezdi az osztályvezető. - Korábban úgy tűnt, hogy a szaktárca méltányolja a traumatológusok követeléseit, elvárásait, de mára sajnos megmerevedtek az álláspontok. Ennek fényében mi sem vállalunk többet a törvényben előírtnál, ennek viszont az a következménye, hogy októbertől az ügyeleti időben nagy valószínűséggel erősen szűkített ellátást tudunk biztosítani, gyakorlatilag csak az életmentő beavatkozásokat lesz módunk elvégezni. Mindazok az esetek, amelyek nem igényelnek azonnali beavatkozást, csak a reggel induló műszakban kerülhetnek sorra. Elfogyott a türelem, komoly érdeksérelmek értek bennünket, valahogyan már kénytelenek vagyunk éreztetni a helyzetünk rendezésének szükségességét. Tulajdonképpen még így is engedünk az álláspontunkból, hiszen ha szigorúan ragaszkodnánk a törvényben előírt kötelező munkaórákhoz, ezzel a létszámmal egy hónapban csak hat napra tudnánk ügyeletes orvost biztosítani.

- Amíg nem éleződött ki ennyire a helyzet, gyakorlatilag minden héten adtunk 16 órás ügyeletet, tehát havonta egy szakorvos 60-70 plusz munkaórát is vállalt - részletezi dr. Őrffy Károly. - A Magyar Orvosi Kamara már évekkel ezelőtt jelezte, olyan kevés a traumatológus (országos szinten legalább 200 szakorvos hiányzik a szakmából), hogy ez előbb-utóbb kenyértöréshez vezet.

Elmondják, ezen az osztályon a legintenzívebb, legfeszítettebb a munka, amivel messze nincs arányban az anyagi és erkölcsi megbecsülés. Tisztában vannak vele, hogy nem a kórház vezetése tehet a kialakult helyzetről, ezért ágazati szintű megoldást várnak gondjaikra.Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe

- Folyamatosan érkeznek a hírek az újabb megszorításokról, így a napokban már a tulajdonos megyei önkormányzatot is tájékoztattam, hogy változatlan betegforgalom mellett havi szinten 100 milliós nagyságrendű hiány keletkezik a bevételeink és a költségeink között - mondja elöljáróban dr. Csidei Irén, a Zala Megyei Kórház főigazgatója, akit a traumatológiai ellátás várható gondjairól és a kórház kilátásairól kérdeztünk. - A mínusz a bevételek csökkenéséből és a kivédhetetlen áremelkedésekből (energia, áfa) áll össze. Ráadásul épp most érkezett egy tájékoztatás a minisztériumból, amely szerint csökkentik az E-alapot (a költségvetés egészségügyi kiadásai) terhelő kiadásokat, vagyis a következő három hónapban még további elvonás várható a finanszírozásban. A nagyságrend még nem ismert, de kénytelenek vagyunk átgondolni, hogy egyáltalán milyen tevékenységek vállalhatók még a rendelkezésünkre álló keretekből. A javaslat szerint elsősorban a sürgősségi, illetve az akut ellátásra kell koncentrálnunk, s a területi ellátási kötelezettséghez tartozó feladatokon túl mást nem végezhetünk.

A kórház kénytelen lesz kidolgozni egy kemény intézkedési tervet, amely garantálja a talpon maradást. A gondok tehát közel sem csak a traumatológusokat érintik.

- Hiába szeretnénk magasabb juttatásokat adni a dolgozóknak, ha nincs rá fedezet. A nyomott egészségügyi bérekhez nyomott ügyeleti díjak tartoznak, a traumatológusoknál átlagosan nettó 1038 forintos óradíj jön ki a jelenlegi, szabadfoglalkozású jogviszonyban.

A menedzsment naponta tárgyal a traumatológusokkal, de hiába a jó szándék, a béremelési követeléseket a kórház nem tudja kielégíteni. Az igény jogosságát a főigazgató sem vonja kétségbe, hiszen a traumatológia az egyik legrázósabb szakma, itt mindig talpon kell lenni, esetenként nagyon súlyos, bonyolult eseteket ellátni, s ők operálnak leggyakrabban ügyeletben. A kényszerhelyzetben megpróbálnak olyan munkarendet kialakítani, amivel a betegellátás ha zökkenőmentesen nem is, de egyáltalán megoldható. Többféle lehetőségben gondolkodnak, döntés a hónap végére várható, a szakmával történő konzultáció alapján. Az egyik lehetséges verzió az ellátás műszakba szervezése, ami annyit jelent, hogy este és éjszaka nem ügyeletet ad az orvos, hanem akkor tölti a munkaidejét. Ehhez természetesen pótlékok társulnak, de ez még mindig jóval kevesebbe kerül a kórháznak, mintha ügyeletet fizetne. A műszakos munkarendhez azonban nagy valószínűséggel nem lesz elegendő a létszám. (Az osztályon 12-en dolgoznak, ebből 9 és fél orvos osztható be ügyeletbe.) A másik verzió, hogy kettőről egyre csökkentik az ügyeletes orvosok számát, akit egy készenlétben lévő kolléga támogat. (Az altatóorvosi kapacitás szűkössége további problémákat vethet fel.) Az osztály most azon dolgozik, hogy az ehhez szükséges beosztásokat kidolgozza.

- Az bizonyos, hogy az elkövetkező hónapokat megsínyli a betegellátás. S nem csak a traumatológiai, hiszen a kedvezőtlen folyamatok következtében mindenütt megnövekszik a várakozási, előjegyzési idő - folytatja a főigazgató. - A többi osztály tekintetében is kénytelenek vagyunk a fentiekhez hasonló megoldásokban gondolkodni. A betegeknek sajnos meg kell fontolniuk, hogy milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe és hol. Ha nem feltétlenül szorulnak szakorvosi ellátásra, valószínűleg előbb jutnak segítséghez, ha a háziorvosukhoz fordulnak. A speciális szakrendeléseken ugyancsak nehézségek adódhatnak, nem biztos, hogy a megszokott napokon tudjuk biztosítani a megfelelő szakembert.

Dr. Csidei Irén aggasztó gondként említi, hogy az egészségügyi reformról eddig közzétett információk mind a költségek csökkentéséről, a finanszírozás visszafogásáról szólnak, s egyelőre nyomuk sincs a költséghatékony struktúra kialakítását célzó törekvéseknek.

Végül is mire számíthatnak a betegek? - tudakoltuk dr. Laky Rezső kandidátustól, a traumatológia osztályvezető főorvosától, valamint dr. Őrffy Károly adjunktustól.

- Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe - kezdi az osztályvezető. - Korábban úgy tűnt, hogy a szaktárca méltányolja a traumatológusok követeléseit, elvárásait, de mára sajnos megmerevedtek az álláspontok. Ennek fényében mi sem vállalunk többet a törvényben előírtnál, ennek viszont az a következménye, hogy októbertől az ügyeleti időben nagy valószínűséggel erősen szűkített ellátást tudunk biztosítani, gyakorlatilag csak az életmentő beavatkozásokat lesz módunk elvégezni. Mindazok az esetek, amelyek nem igényelnek azonnali beavatkozást, csak a reggel induló műszakban kerülhetnek sorra. Elfogyott a türelem, komoly érdeksérelmek értek bennünket, valahogyan már kénytelenek vagyunk éreztetni a helyzetünk rendezésének szükségességét. Tulajdonképpen még így is engedünk az álláspontunkból, hiszen ha szigorúan ragaszkodnánk a törvényben előírt kötelező munkaórákhoz, ezzel a létszámmal egy hónapban csak hat napra tudnánk ügyeletes orvost biztosítani.

- Amíg nem éleződött ki ennyire a helyzet, gyakorlatilag minden héten adtunk 16 órás ügyeletet, tehát havonta egy szakorvos 60-70 plusz munkaórát is vállalt - részletezi dr. Őrffy Károly. - A Magyar Orvosi Kamara már évekkel ezelőtt jelezte, olyan kevés a traumatológus (országos szinten legalább 200 szakorvos hiányzik a szakmából), hogy ez előbb-utóbb kenyértöréshez vezet.

Elmondják, ezen az osztályon a legintenzívebb, legfeszítettebb a munka, amivel messze nincs arányban az anyagi és erkölcsi megbecsülés. Tisztában vannak vele, hogy nem a kórház vezetése tehet a kialakult helyzetről, ezért ágazati szintű megoldást várnak gondjaikra.Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe

- Folyamatosan érkeznek a hírek az újabb megszorításokról, így a napokban már a tulajdonos megyei önkormányzatot is tájékoztattam, hogy változatlan betegforgalom mellett havi szinten 100 milliós nagyságrendű hiány keletkezik a bevételeink és a költségeink között - mondja elöljáróban dr. Csidei Irén, a Zala Megyei Kórház főigazgatója, akit a traumatológiai ellátás várható gondjairól és a kórház kilátásairól kérdeztünk. - A mínusz a bevételek csökkenéséből és a kivédhetetlen áremelkedésekből (energia, áfa) áll össze. Ráadásul épp most érkezett egy tájékoztatás a minisztériumból, amely szerint csökkentik az E-alapot (a költségvetés egészségügyi kiadásai) terhelő kiadásokat, vagyis a következő három hónapban még további elvonás várható a finanszírozásban. A nagyságrend még nem ismert, de kénytelenek vagyunk átgondolni, hogy egyáltalán milyen tevékenységek vállalhatók még a rendelkezésünkre álló keretekből. A javaslat szerint elsősorban a sürgősségi, illetve az akut ellátásra kell koncentrálnunk, s a területi ellátási kötelezettséghez tartozó feladatokon túl mást nem végezhetünk.

A kórház kénytelen lesz kidolgozni egy kemény intézkedési tervet, amely garantálja a talpon maradást. A gondok tehát közel sem csak a traumatológusokat érintik.

- Hiába szeretnénk magasabb juttatásokat adni a dolgozóknak, ha nincs rá fedezet. A nyomott egészségügyi bérekhez nyomott ügyeleti díjak tartoznak, a traumatológusoknál átlagosan nettó 1038 forintos óradíj jön ki a jelenlegi, szabadfoglalkozású jogviszonyban.

A menedzsment naponta tárgyal a traumatológusokkal, de hiába a jó szándék, a béremelési követeléseket a kórház nem tudja kielégíteni. Az igény jogosságát a főigazgató sem vonja kétségbe, hiszen a traumatológia az egyik legrázósabb szakma, itt mindig talpon kell lenni, esetenként nagyon súlyos, bonyolult eseteket ellátni, s ők operálnak leggyakrabban ügyeletben. A kényszerhelyzetben megpróbálnak olyan munkarendet kialakítani, amivel a betegellátás ha zökkenőmentesen nem is, de egyáltalán megoldható. Többféle lehetőségben gondolkodnak, döntés a hónap végére várható, a szakmával történő konzultáció alapján. Az egyik lehetséges verzió az ellátás műszakba szervezése, ami annyit jelent, hogy este és éjszaka nem ügyeletet ad az orvos, hanem akkor tölti a munkaidejét. Ehhez természetesen pótlékok társulnak, de ez még mindig jóval kevesebbe kerül a kórháznak, mintha ügyeletet fizetne. A műszakos munkarendhez azonban nagy valószínűséggel nem lesz elegendő a létszám. (Az osztályon 12-en dolgoznak, ebből 9 és fél orvos osztható be ügyeletbe.) A másik verzió, hogy kettőről egyre csökkentik az ügyeletes orvosok számát, akit egy készenlétben lévő kolléga támogat. (Az altatóorvosi kapacitás szűkössége további problémákat vethet fel.) Az osztály most azon dolgozik, hogy az ehhez szükséges beosztásokat kidolgozza.

- Az bizonyos, hogy az elkövetkező hónapokat megsínyli a betegellátás. S nem csak a traumatológiai, hiszen a kedvezőtlen folyamatok következtében mindenütt megnövekszik a várakozási, előjegyzési idő - folytatja a főigazgató. - A többi osztály tekintetében is kénytelenek vagyunk a fentiekhez hasonló megoldásokban gondolkodni. A betegeknek sajnos meg kell fontolniuk, hogy milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe és hol. Ha nem feltétlenül szorulnak szakorvosi ellátásra, valószínűleg előbb jutnak segítséghez, ha a háziorvosukhoz fordulnak. A speciális szakrendeléseken ugyancsak nehézségek adódhatnak, nem biztos, hogy a megszokott napokon tudjuk biztosítani a megfelelő szakembert.

Dr. Csidei Irén aggasztó gondként említi, hogy az egészségügyi reformról eddig közzétett információk mind a költségek csökkentéséről, a finanszírozás visszafogásáról szólnak, s egyelőre nyomuk sincs a költséghatékony struktúra kialakítását célzó törekvéseknek.

Végül is mire számíthatnak a betegek? - tudakoltuk dr. Laky Rezső kandidátustól, a traumatológia osztályvezető főorvosától, valamint dr. Őrffy Károly adjunktustól.

- Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe - kezdi az osztályvezető. - Korábban úgy tűnt, hogy a szaktárca méltányolja a traumatológusok követeléseit, elvárásait, de mára sajnos megmerevedtek az álláspontok. Ennek fényében mi sem vállalunk többet a törvényben előírtnál, ennek viszont az a következménye, hogy októbertől az ügyeleti időben nagy valószínűséggel erősen szűkített ellátást tudunk biztosítani, gyakorlatilag csak az életmentő beavatkozásokat lesz módunk elvégezni. Mindazok az esetek, amelyek nem igényelnek azonnali beavatkozást, csak a reggel induló műszakban kerülhetnek sorra. Elfogyott a türelem, komoly érdeksérelmek értek bennünket, valahogyan már kénytelenek vagyunk éreztetni a helyzetünk rendezésének szükségességét. Tulajdonképpen még így is engedünk az álláspontunkból, hiszen ha szigorúan ragaszkodnánk a törvényben előírt kötelező munkaórákhoz, ezzel a létszámmal egy hónapban csak hat napra tudnánk ügyeletes orvost biztosítani.

- Amíg nem éleződött ki ennyire a helyzet, gyakorlatilag minden héten adtunk 16 órás ügyeletet, tehát havonta egy szakorvos 60-70 plusz munkaórát is vállalt - részletezi dr. Őrffy Károly. - A Magyar Orvosi Kamara már évekkel ezelőtt jelezte, olyan kevés a traumatológus (országos szinten legalább 200 szakorvos hiányzik a szakmából), hogy ez előbb-utóbb kenyértöréshez vezet.

Elmondják, ezen az osztályon a legintenzívebb, legfeszítettebb a munka, amivel messze nincs arányban az anyagi és erkölcsi megbecsülés. Tisztában vannak vele, hogy nem a kórház vezetése tehet a kialakult helyzetről, ezért ágazati szintű megoldást várnak gondjaikra.Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe

A kórház kénytelen lesz kidolgozni egy kemény intézkedési tervet, amely garantálja a talpon maradást. A gondok tehát közel sem csak a traumatológusokat érintik.

- Hiába szeretnénk magasabb juttatásokat adni a dolgozóknak, ha nincs rá fedezet. A nyomott egészségügyi bérekhez nyomott ügyeleti díjak tartoznak, a traumatológusoknál átlagosan nettó 1038 forintos óradíj jön ki a jelenlegi, szabadfoglalkozású jogviszonyban.

A menedzsment naponta tárgyal a traumatológusokkal, de hiába a jó szándék, a béremelési követeléseket a kórház nem tudja kielégíteni. Az igény jogosságát a főigazgató sem vonja kétségbe, hiszen a traumatológia az egyik legrázósabb szakma, itt mindig talpon kell lenni, esetenként nagyon súlyos, bonyolult eseteket ellátni, s ők operálnak leggyakrabban ügyeletben. A kényszerhelyzetben megpróbálnak olyan munkarendet kialakítani, amivel a betegellátás ha zökkenőmentesen nem is, de egyáltalán megoldható. Többféle lehetőségben gondolkodnak, döntés a hónap végére várható, a szakmával történő konzultáció alapján. Az egyik lehetséges verzió az ellátás műszakba szervezése, ami annyit jelent, hogy este és éjszaka nem ügyeletet ad az orvos, hanem akkor tölti a munkaidejét. Ehhez természetesen pótlékok társulnak, de ez még mindig jóval kevesebbe kerül a kórháznak, mintha ügyeletet fizetne. A műszakos munkarendhez azonban nagy valószínűséggel nem lesz elegendő a létszám. (Az osztályon 12-en dolgoznak, ebből 9 és fél orvos osztható be ügyeletbe.) A másik verzió, hogy kettőről egyre csökkentik az ügyeletes orvosok számát, akit egy készenlétben lévő kolléga támogat. (Az altatóorvosi kapacitás szűkössége további problémákat vethet fel.) Az osztály most azon dolgozik, hogy az ehhez szükséges beosztásokat kidolgozza.

- Az bizonyos, hogy az elkövetkező hónapokat megsínyli a betegellátás. S nem csak a traumatológiai, hiszen a kedvezőtlen folyamatok következtében mindenütt megnövekszik a várakozási, előjegyzési idő - folytatja a főigazgató. - A többi osztály tekintetében is kénytelenek vagyunk a fentiekhez hasonló megoldásokban gondolkodni. A betegeknek sajnos meg kell fontolniuk, hogy milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe és hol. Ha nem feltétlenül szorulnak szakorvosi ellátásra, valószínűleg előbb jutnak segítséghez, ha a háziorvosukhoz fordulnak. A speciális szakrendeléseken ugyancsak nehézségek adódhatnak, nem biztos, hogy a megszokott napokon tudjuk biztosítani a megfelelő szakembert.

Dr. Csidei Irén aggasztó gondként említi, hogy az egészségügyi reformról eddig közzétett információk mind a költségek csökkentéséről, a finanszírozás visszafogásáról szólnak, s egyelőre nyomuk sincs a költséghatékony struktúra kialakítását célzó törekvéseknek.

Végül is mire számíthatnak a betegek? - tudakoltuk dr. Laky Rezső kandidátustól, a traumatológia osztályvezető főorvosától, valamint dr. Őrffy Károly adjunktustól.

- Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe - kezdi az osztályvezető. - Korábban úgy tűnt, hogy a szaktárca méltányolja a traumatológusok követeléseit, elvárásait, de mára sajnos megmerevedtek az álláspontok. Ennek fényében mi sem vállalunk többet a törvényben előírtnál, ennek viszont az a következménye, hogy októbertől az ügyeleti időben nagy valószínűséggel erősen szűkített ellátást tudunk biztosítani, gyakorlatilag csak az életmentő beavatkozásokat lesz módunk elvégezni. Mindazok az esetek, amelyek nem igényelnek azonnali beavatkozást, csak a reggel induló műszakban kerülhetnek sorra. Elfogyott a türelem, komoly érdeksérelmek értek bennünket, valahogyan már kénytelenek vagyunk éreztetni a helyzetünk rendezésének szükségességét. Tulajdonképpen még így is engedünk az álláspontunkból, hiszen ha szigorúan ragaszkodnánk a törvényben előírt kötelező munkaórákhoz, ezzel a létszámmal egy hónapban csak hat napra tudnánk ügyeletes orvost biztosítani.

- Amíg nem éleződött ki ennyire a helyzet, gyakorlatilag minden héten adtunk 16 órás ügyeletet, tehát havonta egy szakorvos 60-70 plusz munkaórát is vállalt - részletezi dr. Őrffy Károly. - A Magyar Orvosi Kamara már évekkel ezelőtt jelezte, olyan kevés a traumatológus (országos szinten legalább 200 szakorvos hiányzik a szakmából), hogy ez előbb-utóbb kenyértöréshez vezet.

Elmondják, ezen az osztályon a legintenzívebb, legfeszítettebb a munka, amivel messze nincs arányban az anyagi és erkölcsi megbecsülés. Tisztában vannak vele, hogy nem a kórház vezetése tehet a kialakult helyzetről, ezért ágazati szintű megoldást várnak gondjaikra.Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe

A kórház kénytelen lesz kidolgozni egy kemény intézkedési tervet, amely garantálja a talpon maradást. A gondok tehát közel sem csak a traumatológusokat érintik.

- Hiába szeretnénk magasabb juttatásokat adni a dolgozóknak, ha nincs rá fedezet. A nyomott egészségügyi bérekhez nyomott ügyeleti díjak tartoznak, a traumatológusoknál átlagosan nettó 1038 forintos óradíj jön ki a jelenlegi, szabadfoglalkozású jogviszonyban.

A menedzsment naponta tárgyal a traumatológusokkal, de hiába a jó szándék, a béremelési követeléseket a kórház nem tudja kielégíteni. Az igény jogosságát a főigazgató sem vonja kétségbe, hiszen a traumatológia az egyik legrázósabb szakma, itt mindig talpon kell lenni, esetenként nagyon súlyos, bonyolult eseteket ellátni, s ők operálnak leggyakrabban ügyeletben. A kényszerhelyzetben megpróbálnak olyan munkarendet kialakítani, amivel a betegellátás ha zökkenőmentesen nem is, de egyáltalán megoldható. Többféle lehetőségben gondolkodnak, döntés a hónap végére várható, a szakmával történő konzultáció alapján. Az egyik lehetséges verzió az ellátás műszakba szervezése, ami annyit jelent, hogy este és éjszaka nem ügyeletet ad az orvos, hanem akkor tölti a munkaidejét. Ehhez természetesen pótlékok társulnak, de ez még mindig jóval kevesebbe kerül a kórháznak, mintha ügyeletet fizetne. A műszakos munkarendhez azonban nagy valószínűséggel nem lesz elegendő a létszám. (Az osztályon 12-en dolgoznak, ebből 9 és fél orvos osztható be ügyeletbe.) A másik verzió, hogy kettőről egyre csökkentik az ügyeletes orvosok számát, akit egy készenlétben lévő kolléga támogat. (Az altatóorvosi kapacitás szűkössége további problémákat vethet fel.) Az osztály most azon dolgozik, hogy az ehhez szükséges beosztásokat kidolgozza.

- Az bizonyos, hogy az elkövetkező hónapokat megsínyli a betegellátás. S nem csak a traumatológiai, hiszen a kedvezőtlen folyamatok következtében mindenütt megnövekszik a várakozási, előjegyzési idő - folytatja a főigazgató. - A többi osztály tekintetében is kénytelenek vagyunk a fentiekhez hasonló megoldásokban gondolkodni. A betegeknek sajnos meg kell fontolniuk, hogy milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe és hol. Ha nem feltétlenül szorulnak szakorvosi ellátásra, valószínűleg előbb jutnak segítséghez, ha a háziorvosukhoz fordulnak. A speciális szakrendeléseken ugyancsak nehézségek adódhatnak, nem biztos, hogy a megszokott napokon tudjuk biztosítani a megfelelő szakembert.

Dr. Csidei Irén aggasztó gondként említi, hogy az egészségügyi reformról eddig közzétett információk mind a költségek csökkentéséről, a finanszírozás visszafogásáról szólnak, s egyelőre nyomuk sincs a költséghatékony struktúra kialakítását célzó törekvéseknek.

Végül is mire számíthatnak a betegek? - tudakoltuk dr. Laky Rezső kandidátustól, a traumatológia osztályvezető főorvosától, valamint dr. Őrffy Károly adjunktustól.

- Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe - kezdi az osztályvezető. - Korábban úgy tűnt, hogy a szaktárca méltányolja a traumatológusok követeléseit, elvárásait, de mára sajnos megmerevedtek az álláspontok. Ennek fényében mi sem vállalunk többet a törvényben előírtnál, ennek viszont az a következménye, hogy októbertől az ügyeleti időben nagy valószínűséggel erősen szűkített ellátást tudunk biztosítani, gyakorlatilag csak az életmentő beavatkozásokat lesz módunk elvégezni. Mindazok az esetek, amelyek nem igényelnek azonnali beavatkozást, csak a reggel induló műszakban kerülhetnek sorra. Elfogyott a türelem, komoly érdeksérelmek értek bennünket, valahogyan már kénytelenek vagyunk éreztetni a helyzetünk rendezésének szükségességét. Tulajdonképpen még így is engedünk az álláspontunkból, hiszen ha szigorúan ragaszkodnánk a törvényben előírt kötelező munkaórákhoz, ezzel a létszámmal egy hónapban csak hat napra tudnánk ügyeletes orvost biztosítani.

- Amíg nem éleződött ki ennyire a helyzet, gyakorlatilag minden héten adtunk 16 órás ügyeletet, tehát havonta egy szakorvos 60-70 plusz munkaórát is vállalt - részletezi dr. Őrffy Károly. - A Magyar Orvosi Kamara már évekkel ezelőtt jelezte, olyan kevés a traumatológus (országos szinten legalább 200 szakorvos hiányzik a szakmából), hogy ez előbb-utóbb kenyértöréshez vezet.

Elmondják, ezen az osztályon a legintenzívebb, legfeszítettebb a munka, amivel messze nincs arányban az anyagi és erkölcsi megbecsülés. Tisztában vannak vele, hogy nem a kórház vezetése tehet a kialakult helyzetről, ezért ágazati szintű megoldást várnak gondjaikra.Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe

- Hiába szeretnénk magasabb juttatásokat adni a dolgozóknak, ha nincs rá fedezet. A nyomott egészségügyi bérekhez nyomott ügyeleti díjak tartoznak, a traumatológusoknál átlagosan nettó 1038 forintos óradíj jön ki a jelenlegi, szabadfoglalkozású jogviszonyban.

A menedzsment naponta tárgyal a traumatológusokkal, de hiába a jó szándék, a béremelési követeléseket a kórház nem tudja kielégíteni. Az igény jogosságát a főigazgató sem vonja kétségbe, hiszen a traumatológia az egyik legrázósabb szakma, itt mindig talpon kell lenni, esetenként nagyon súlyos, bonyolult eseteket ellátni, s ők operálnak leggyakrabban ügyeletben. A kényszerhelyzetben megpróbálnak olyan munkarendet kialakítani, amivel a betegellátás ha zökkenőmentesen nem is, de egyáltalán megoldható. Többféle lehetőségben gondolkodnak, döntés a hónap végére várható, a szakmával történő konzultáció alapján. Az egyik lehetséges verzió az ellátás műszakba szervezése, ami annyit jelent, hogy este és éjszaka nem ügyeletet ad az orvos, hanem akkor tölti a munkaidejét. Ehhez természetesen pótlékok társulnak, de ez még mindig jóval kevesebbe kerül a kórháznak, mintha ügyeletet fizetne. A műszakos munkarendhez azonban nagy valószínűséggel nem lesz elegendő a létszám. (Az osztályon 12-en dolgoznak, ebből 9 és fél orvos osztható be ügyeletbe.) A másik verzió, hogy kettőről egyre csökkentik az ügyeletes orvosok számát, akit egy készenlétben lévő kolléga támogat. (Az altatóorvosi kapacitás szűkössége további problémákat vethet fel.) Az osztály most azon dolgozik, hogy az ehhez szükséges beosztásokat kidolgozza.

- Az bizonyos, hogy az elkövetkező hónapokat megsínyli a betegellátás. S nem csak a traumatológiai, hiszen a kedvezőtlen folyamatok következtében mindenütt megnövekszik a várakozási, előjegyzési idő - folytatja a főigazgató. - A többi osztály tekintetében is kénytelenek vagyunk a fentiekhez hasonló megoldásokban gondolkodni. A betegeknek sajnos meg kell fontolniuk, hogy milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe és hol. Ha nem feltétlenül szorulnak szakorvosi ellátásra, valószínűleg előbb jutnak segítséghez, ha a háziorvosukhoz fordulnak. A speciális szakrendeléseken ugyancsak nehézségek adódhatnak, nem biztos, hogy a megszokott napokon tudjuk biztosítani a megfelelő szakembert.

Dr. Csidei Irén aggasztó gondként említi, hogy az egészségügyi reformról eddig közzétett információk mind a költségek csökkentéséről, a finanszírozás visszafogásáról szólnak, s egyelőre nyomuk sincs a költséghatékony struktúra kialakítását célzó törekvéseknek.

Végül is mire számíthatnak a betegek? - tudakoltuk dr. Laky Rezső kandidátustól, a traumatológia osztályvezető főorvosától, valamint dr. Őrffy Károly adjunktustól.

- Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe - kezdi az osztályvezető. - Korábban úgy tűnt, hogy a szaktárca méltányolja a traumatológusok követeléseit, elvárásait, de mára sajnos megmerevedtek az álláspontok. Ennek fényében mi sem vállalunk többet a törvényben előírtnál, ennek viszont az a következménye, hogy októbertől az ügyeleti időben nagy valószínűséggel erősen szűkített ellátást tudunk biztosítani, gyakorlatilag csak az életmentő beavatkozásokat lesz módunk elvégezni. Mindazok az esetek, amelyek nem igényelnek azonnali beavatkozást, csak a reggel induló műszakban kerülhetnek sorra. Elfogyott a türelem, komoly érdeksérelmek értek bennünket, valahogyan már kénytelenek vagyunk éreztetni a helyzetünk rendezésének szükségességét. Tulajdonképpen még így is engedünk az álláspontunkból, hiszen ha szigorúan ragaszkodnánk a törvényben előírt kötelező munkaórákhoz, ezzel a létszámmal egy hónapban csak hat napra tudnánk ügyeletes orvost biztosítani.

- Amíg nem éleződött ki ennyire a helyzet, gyakorlatilag minden héten adtunk 16 órás ügyeletet, tehát havonta egy szakorvos 60-70 plusz munkaórát is vállalt - részletezi dr. Őrffy Károly. - A Magyar Orvosi Kamara már évekkel ezelőtt jelezte, olyan kevés a traumatológus (országos szinten legalább 200 szakorvos hiányzik a szakmából), hogy ez előbb-utóbb kenyértöréshez vezet.

Elmondják, ezen az osztályon a legintenzívebb, legfeszítettebb a munka, amivel messze nincs arányban az anyagi és erkölcsi megbecsülés. Tisztában vannak vele, hogy nem a kórház vezetése tehet a kialakult helyzetről, ezért ágazati szintű megoldást várnak gondjaikra.Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe

- Hiába szeretnénk magasabb juttatásokat adni a dolgozóknak, ha nincs rá fedezet. A nyomott egészségügyi bérekhez nyomott ügyeleti díjak tartoznak, a traumatológusoknál átlagosan nettó 1038 forintos óradíj jön ki a jelenlegi, szabadfoglalkozású jogviszonyban.

A menedzsment naponta tárgyal a traumatológusokkal, de hiába a jó szándék, a béremelési követeléseket a kórház nem tudja kielégíteni. Az igény jogosságát a főigazgató sem vonja kétségbe, hiszen a traumatológia az egyik legrázósabb szakma, itt mindig talpon kell lenni, esetenként nagyon súlyos, bonyolult eseteket ellátni, s ők operálnak leggyakrabban ügyeletben. A kényszerhelyzetben megpróbálnak olyan munkarendet kialakítani, amivel a betegellátás ha zökkenőmentesen nem is, de egyáltalán megoldható. Többféle lehetőségben gondolkodnak, döntés a hónap végére várható, a szakmával történő konzultáció alapján. Az egyik lehetséges verzió az ellátás műszakba szervezése, ami annyit jelent, hogy este és éjszaka nem ügyeletet ad az orvos, hanem akkor tölti a munkaidejét. Ehhez természetesen pótlékok társulnak, de ez még mindig jóval kevesebbe kerül a kórháznak, mintha ügyeletet fizetne. A műszakos munkarendhez azonban nagy valószínűséggel nem lesz elegendő a létszám. (Az osztályon 12-en dolgoznak, ebből 9 és fél orvos osztható be ügyeletbe.) A másik verzió, hogy kettőről egyre csökkentik az ügyeletes orvosok számát, akit egy készenlétben lévő kolléga támogat. (Az altatóorvosi kapacitás szűkössége további problémákat vethet fel.) Az osztály most azon dolgozik, hogy az ehhez szükséges beosztásokat kidolgozza.

- Az bizonyos, hogy az elkövetkező hónapokat megsínyli a betegellátás. S nem csak a traumatológiai, hiszen a kedvezőtlen folyamatok következtében mindenütt megnövekszik a várakozási, előjegyzési idő - folytatja a főigazgató. - A többi osztály tekintetében is kénytelenek vagyunk a fentiekhez hasonló megoldásokban gondolkodni. A betegeknek sajnos meg kell fontolniuk, hogy milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe és hol. Ha nem feltétlenül szorulnak szakorvosi ellátásra, valószínűleg előbb jutnak segítséghez, ha a háziorvosukhoz fordulnak. A speciális szakrendeléseken ugyancsak nehézségek adódhatnak, nem biztos, hogy a megszokott napokon tudjuk biztosítani a megfelelő szakembert.

Dr. Csidei Irén aggasztó gondként említi, hogy az egészségügyi reformról eddig közzétett információk mind a költségek csökkentéséről, a finanszírozás visszafogásáról szólnak, s egyelőre nyomuk sincs a költséghatékony struktúra kialakítását célzó törekvéseknek.

Végül is mire számíthatnak a betegek? - tudakoltuk dr. Laky Rezső kandidátustól, a traumatológia osztályvezető főorvosától, valamint dr. Őrffy Károly adjunktustól.

- Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe - kezdi az osztályvezető. - Korábban úgy tűnt, hogy a szaktárca méltányolja a traumatológusok követeléseit, elvárásait, de mára sajnos megmerevedtek az álláspontok. Ennek fényében mi sem vállalunk többet a törvényben előírtnál, ennek viszont az a következménye, hogy októbertől az ügyeleti időben nagy valószínűséggel erősen szűkített ellátást tudunk biztosítani, gyakorlatilag csak az életmentő beavatkozásokat lesz módunk elvégezni. Mindazok az esetek, amelyek nem igényelnek azonnali beavatkozást, csak a reggel induló műszakban kerülhetnek sorra. Elfogyott a türelem, komoly érdeksérelmek értek bennünket, valahogyan már kénytelenek vagyunk éreztetni a helyzetünk rendezésének szükségességét. Tulajdonképpen még így is engedünk az álláspontunkból, hiszen ha szigorúan ragaszkodnánk a törvényben előírt kötelező munkaórákhoz, ezzel a létszámmal egy hónapban csak hat napra tudnánk ügyeletes orvost biztosítani.

- Amíg nem éleződött ki ennyire a helyzet, gyakorlatilag minden héten adtunk 16 órás ügyeletet, tehát havonta egy szakorvos 60-70 plusz munkaórát is vállalt - részletezi dr. Őrffy Károly. - A Magyar Orvosi Kamara már évekkel ezelőtt jelezte, olyan kevés a traumatológus (országos szinten legalább 200 szakorvos hiányzik a szakmából), hogy ez előbb-utóbb kenyértöréshez vezet.

Elmondják, ezen az osztályon a legintenzívebb, legfeszítettebb a munka, amivel messze nincs arányban az anyagi és erkölcsi megbecsülés. Tisztában vannak vele, hogy nem a kórház vezetése tehet a kialakult helyzetről, ezért ágazati szintű megoldást várnak gondjaikra.Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe

A menedzsment naponta tárgyal a traumatológusokkal, de hiába a jó szándék, a béremelési követeléseket a kórház nem tudja kielégíteni. Az igény jogosságát a főigazgató sem vonja kétségbe, hiszen a traumatológia az egyik legrázósabb szakma, itt mindig talpon kell lenni, esetenként nagyon súlyos, bonyolult eseteket ellátni, s ők operálnak leggyakrabban ügyeletben. A kényszerhelyzetben megpróbálnak olyan munkarendet kialakítani, amivel a betegellátás ha zökkenőmentesen nem is, de egyáltalán megoldható. Többféle lehetőségben gondolkodnak, döntés a hónap végére várható, a szakmával történő konzultáció alapján. Az egyik lehetséges verzió az ellátás műszakba szervezése, ami annyit jelent, hogy este és éjszaka nem ügyeletet ad az orvos, hanem akkor tölti a munkaidejét. Ehhez természetesen pótlékok társulnak, de ez még mindig jóval kevesebbe kerül a kórháznak, mintha ügyeletet fizetne. A műszakos munkarendhez azonban nagy valószínűséggel nem lesz elegendő a létszám. (Az osztályon 12-en dolgoznak, ebből 9 és fél orvos osztható be ügyeletbe.) A másik verzió, hogy kettőről egyre csökkentik az ügyeletes orvosok számát, akit egy készenlétben lévő kolléga támogat. (Az altatóorvosi kapacitás szűkössége további problémákat vethet fel.) Az osztály most azon dolgozik, hogy az ehhez szükséges beosztásokat kidolgozza.

- Az bizonyos, hogy az elkövetkező hónapokat megsínyli a betegellátás. S nem csak a traumatológiai, hiszen a kedvezőtlen folyamatok következtében mindenütt megnövekszik a várakozási, előjegyzési idő - folytatja a főigazgató. - A többi osztály tekintetében is kénytelenek vagyunk a fentiekhez hasonló megoldásokban gondolkodni. A betegeknek sajnos meg kell fontolniuk, hogy milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe és hol. Ha nem feltétlenül szorulnak szakorvosi ellátásra, valószínűleg előbb jutnak segítséghez, ha a háziorvosukhoz fordulnak. A speciális szakrendeléseken ugyancsak nehézségek adódhatnak, nem biztos, hogy a megszokott napokon tudjuk biztosítani a megfelelő szakembert.

Dr. Csidei Irén aggasztó gondként említi, hogy az egészségügyi reformról eddig közzétett információk mind a költségek csökkentéséről, a finanszírozás visszafogásáról szólnak, s egyelőre nyomuk sincs a költséghatékony struktúra kialakítását célzó törekvéseknek.

Végül is mire számíthatnak a betegek? - tudakoltuk dr. Laky Rezső kandidátustól, a traumatológia osztályvezető főorvosától, valamint dr. Őrffy Károly adjunktustól.

- Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe - kezdi az osztályvezető. - Korábban úgy tűnt, hogy a szaktárca méltányolja a traumatológusok követeléseit, elvárásait, de mára sajnos megmerevedtek az álláspontok. Ennek fényében mi sem vállalunk többet a törvényben előírtnál, ennek viszont az a következménye, hogy októbertől az ügyeleti időben nagy valószínűséggel erősen szűkített ellátást tudunk biztosítani, gyakorlatilag csak az életmentő beavatkozásokat lesz módunk elvégezni. Mindazok az esetek, amelyek nem igényelnek azonnali beavatkozást, csak a reggel induló műszakban kerülhetnek sorra. Elfogyott a türelem, komoly érdeksérelmek értek bennünket, valahogyan már kénytelenek vagyunk éreztetni a helyzetünk rendezésének szükségességét. Tulajdonképpen még így is engedünk az álláspontunkból, hiszen ha szigorúan ragaszkodnánk a törvényben előírt kötelező munkaórákhoz, ezzel a létszámmal egy hónapban csak hat napra tudnánk ügyeletes orvost biztosítani.

- Amíg nem éleződött ki ennyire a helyzet, gyakorlatilag minden héten adtunk 16 órás ügyeletet, tehát havonta egy szakorvos 60-70 plusz munkaórát is vállalt - részletezi dr. Őrffy Károly. - A Magyar Orvosi Kamara már évekkel ezelőtt jelezte, olyan kevés a traumatológus (országos szinten legalább 200 szakorvos hiányzik a szakmából), hogy ez előbb-utóbb kenyértöréshez vezet.

Elmondják, ezen az osztályon a legintenzívebb, legfeszítettebb a munka, amivel messze nincs arányban az anyagi és erkölcsi megbecsülés. Tisztában vannak vele, hogy nem a kórház vezetése tehet a kialakult helyzetről, ezért ágazati szintű megoldást várnak gondjaikra.Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe

A menedzsment naponta tárgyal a traumatológusokkal, de hiába a jó szándék, a béremelési követeléseket a kórház nem tudja kielégíteni. Az igény jogosságát a főigazgató sem vonja kétségbe, hiszen a traumatológia az egyik legrázósabb szakma, itt mindig talpon kell lenni, esetenként nagyon súlyos, bonyolult eseteket ellátni, s ők operálnak leggyakrabban ügyeletben. A kényszerhelyzetben megpróbálnak olyan munkarendet kialakítani, amivel a betegellátás ha zökkenőmentesen nem is, de egyáltalán megoldható. Többféle lehetőségben gondolkodnak, döntés a hónap végére várható, a szakmával történő konzultáció alapján. Az egyik lehetséges verzió az ellátás műszakba szervezése, ami annyit jelent, hogy este és éjszaka nem ügyeletet ad az orvos, hanem akkor tölti a munkaidejét. Ehhez természetesen pótlékok társulnak, de ez még mindig jóval kevesebbe kerül a kórháznak, mintha ügyeletet fizetne. A műszakos munkarendhez azonban nagy valószínűséggel nem lesz elegendő a létszám. (Az osztályon 12-en dolgoznak, ebből 9 és fél orvos osztható be ügyeletbe.) A másik verzió, hogy kettőről egyre csökkentik az ügyeletes orvosok számát, akit egy készenlétben lévő kolléga támogat. (Az altatóorvosi kapacitás szűkössége további problémákat vethet fel.) Az osztály most azon dolgozik, hogy az ehhez szükséges beosztásokat kidolgozza.

- Az bizonyos, hogy az elkövetkező hónapokat megsínyli a betegellátás. S nem csak a traumatológiai, hiszen a kedvezőtlen folyamatok következtében mindenütt megnövekszik a várakozási, előjegyzési idő - folytatja a főigazgató. - A többi osztály tekintetében is kénytelenek vagyunk a fentiekhez hasonló megoldásokban gondolkodni. A betegeknek sajnos meg kell fontolniuk, hogy milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe és hol. Ha nem feltétlenül szorulnak szakorvosi ellátásra, valószínűleg előbb jutnak segítséghez, ha a háziorvosukhoz fordulnak. A speciális szakrendeléseken ugyancsak nehézségek adódhatnak, nem biztos, hogy a megszokott napokon tudjuk biztosítani a megfelelő szakembert.

Dr. Csidei Irén aggasztó gondként említi, hogy az egészségügyi reformról eddig közzétett információk mind a költségek csökkentéséről, a finanszírozás visszafogásáról szólnak, s egyelőre nyomuk sincs a költséghatékony struktúra kialakítását célzó törekvéseknek.

Végül is mire számíthatnak a betegek? - tudakoltuk dr. Laky Rezső kandidátustól, a traumatológia osztályvezető főorvosától, valamint dr. Őrffy Károly adjunktustól.

- Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe - kezdi az osztályvezető. - Korábban úgy tűnt, hogy a szaktárca méltányolja a traumatológusok követeléseit, elvárásait, de mára sajnos megmerevedtek az álláspontok. Ennek fényében mi sem vállalunk többet a törvényben előírtnál, ennek viszont az a következménye, hogy októbertől az ügyeleti időben nagy valószínűséggel erősen szűkített ellátást tudunk biztosítani, gyakorlatilag csak az életmentő beavatkozásokat lesz módunk elvégezni. Mindazok az esetek, amelyek nem igényelnek azonnali beavatkozást, csak a reggel induló műszakban kerülhetnek sorra. Elfogyott a türelem, komoly érdeksérelmek értek bennünket, valahogyan már kénytelenek vagyunk éreztetni a helyzetünk rendezésének szükségességét. Tulajdonképpen még így is engedünk az álláspontunkból, hiszen ha szigorúan ragaszkodnánk a törvényben előírt kötelező munkaórákhoz, ezzel a létszámmal egy hónapban csak hat napra tudnánk ügyeletes orvost biztosítani.

- Amíg nem éleződött ki ennyire a helyzet, gyakorlatilag minden héten adtunk 16 órás ügyeletet, tehát havonta egy szakorvos 60-70 plusz munkaórát is vállalt - részletezi dr. Őrffy Károly. - A Magyar Orvosi Kamara már évekkel ezelőtt jelezte, olyan kevés a traumatológus (országos szinten legalább 200 szakorvos hiányzik a szakmából), hogy ez előbb-utóbb kenyértöréshez vezet.

Elmondják, ezen az osztályon a legintenzívebb, legfeszítettebb a munka, amivel messze nincs arányban az anyagi és erkölcsi megbecsülés. Tisztában vannak vele, hogy nem a kórház vezetése tehet a kialakult helyzetről, ezért ágazati szintű megoldást várnak gondjaikra.Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe

- Az bizonyos, hogy az elkövetkező hónapokat megsínyli a betegellátás. S nem csak a traumatológiai, hiszen a kedvezőtlen folyamatok következtében mindenütt megnövekszik a várakozási, előjegyzési idő - folytatja a főigazgató. - A többi osztály tekintetében is kénytelenek vagyunk a fentiekhez hasonló megoldásokban gondolkodni. A betegeknek sajnos meg kell fontolniuk, hogy milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe és hol. Ha nem feltétlenül szorulnak szakorvosi ellátásra, valószínűleg előbb jutnak segítséghez, ha a háziorvosukhoz fordulnak. A speciális szakrendeléseken ugyancsak nehézségek adódhatnak, nem biztos, hogy a megszokott napokon tudjuk biztosítani a megfelelő szakembert.

Dr. Csidei Irén aggasztó gondként említi, hogy az egészségügyi reformról eddig közzétett információk mind a költségek csökkentéséről, a finanszírozás visszafogásáról szólnak, s egyelőre nyomuk sincs a költséghatékony struktúra kialakítását célzó törekvéseknek.

Végül is mire számíthatnak a betegek? - tudakoltuk dr. Laky Rezső kandidátustól, a traumatológia osztályvezető főorvosától, valamint dr. Őrffy Károly adjunktustól.

- Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe - kezdi az osztályvezető. - Korábban úgy tűnt, hogy a szaktárca méltányolja a traumatológusok követeléseit, elvárásait, de mára sajnos megmerevedtek az álláspontok. Ennek fényében mi sem vállalunk többet a törvényben előírtnál, ennek viszont az a következménye, hogy októbertől az ügyeleti időben nagy valószínűséggel erősen szűkített ellátást tudunk biztosítani, gyakorlatilag csak az életmentő beavatkozásokat lesz módunk elvégezni. Mindazok az esetek, amelyek nem igényelnek azonnali beavatkozást, csak a reggel induló műszakban kerülhetnek sorra. Elfogyott a türelem, komoly érdeksérelmek értek bennünket, valahogyan már kénytelenek vagyunk éreztetni a helyzetünk rendezésének szükségességét. Tulajdonképpen még így is engedünk az álláspontunkból, hiszen ha szigorúan ragaszkodnánk a törvényben előírt kötelező munkaórákhoz, ezzel a létszámmal egy hónapban csak hat napra tudnánk ügyeletes orvost biztosítani.

- Amíg nem éleződött ki ennyire a helyzet, gyakorlatilag minden héten adtunk 16 órás ügyeletet, tehát havonta egy szakorvos 60-70 plusz munkaórát is vállalt - részletezi dr. Őrffy Károly. - A Magyar Orvosi Kamara már évekkel ezelőtt jelezte, olyan kevés a traumatológus (országos szinten legalább 200 szakorvos hiányzik a szakmából), hogy ez előbb-utóbb kenyértöréshez vezet.

Elmondják, ezen az osztályon a legintenzívebb, legfeszítettebb a munka, amivel messze nincs arányban az anyagi és erkölcsi megbecsülés. Tisztában vannak vele, hogy nem a kórház vezetése tehet a kialakult helyzetről, ezért ágazati szintű megoldást várnak gondjaikra.Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe

- Az bizonyos, hogy az elkövetkező hónapokat megsínyli a betegellátás. S nem csak a traumatológiai, hiszen a kedvezőtlen folyamatok következtében mindenütt megnövekszik a várakozási, előjegyzési idő - folytatja a főigazgató. - A többi osztály tekintetében is kénytelenek vagyunk a fentiekhez hasonló megoldásokban gondolkodni. A betegeknek sajnos meg kell fontolniuk, hogy milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe és hol. Ha nem feltétlenül szorulnak szakorvosi ellátásra, valószínűleg előbb jutnak segítséghez, ha a háziorvosukhoz fordulnak. A speciális szakrendeléseken ugyancsak nehézségek adódhatnak, nem biztos, hogy a megszokott napokon tudjuk biztosítani a megfelelő szakembert.

Dr. Csidei Irén aggasztó gondként említi, hogy az egészségügyi reformról eddig közzétett információk mind a költségek csökkentéséről, a finanszírozás visszafogásáról szólnak, s egyelőre nyomuk sincs a költséghatékony struktúra kialakítását célzó törekvéseknek.

Végül is mire számíthatnak a betegek? - tudakoltuk dr. Laky Rezső kandidátustól, a traumatológia osztályvezető főorvosától, valamint dr. Őrffy Károly adjunktustól.

- Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe - kezdi az osztályvezető. - Korábban úgy tűnt, hogy a szaktárca méltányolja a traumatológusok követeléseit, elvárásait, de mára sajnos megmerevedtek az álláspontok. Ennek fényében mi sem vállalunk többet a törvényben előírtnál, ennek viszont az a következménye, hogy októbertől az ügyeleti időben nagy valószínűséggel erősen szűkített ellátást tudunk biztosítani, gyakorlatilag csak az életmentő beavatkozásokat lesz módunk elvégezni. Mindazok az esetek, amelyek nem igényelnek azonnali beavatkozást, csak a reggel induló műszakban kerülhetnek sorra. Elfogyott a türelem, komoly érdeksérelmek értek bennünket, valahogyan már kénytelenek vagyunk éreztetni a helyzetünk rendezésének szükségességét. Tulajdonképpen még így is engedünk az álláspontunkból, hiszen ha szigorúan ragaszkodnánk a törvényben előírt kötelező munkaórákhoz, ezzel a létszámmal egy hónapban csak hat napra tudnánk ügyeletes orvost biztosítani.

- Amíg nem éleződött ki ennyire a helyzet, gyakorlatilag minden héten adtunk 16 órás ügyeletet, tehát havonta egy szakorvos 60-70 plusz munkaórát is vállalt - részletezi dr. Őrffy Károly. - A Magyar Orvosi Kamara már évekkel ezelőtt jelezte, olyan kevés a traumatológus (országos szinten legalább 200 szakorvos hiányzik a szakmából), hogy ez előbb-utóbb kenyértöréshez vezet.

Elmondják, ezen az osztályon a legintenzívebb, legfeszítettebb a munka, amivel messze nincs arányban az anyagi és erkölcsi megbecsülés. Tisztában vannak vele, hogy nem a kórház vezetése tehet a kialakult helyzetről, ezért ágazati szintű megoldást várnak gondjaikra.Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe

Dr. Csidei Irén aggasztó gondként említi, hogy az egészségügyi reformról eddig közzétett információk mind a költségek csökkentéséről, a finanszírozás visszafogásáról szólnak, s egyelőre nyomuk sincs a költséghatékony struktúra kialakítását célzó törekvéseknek.

Végül is mire számíthatnak a betegek? - tudakoltuk dr. Laky Rezső kandidátustól, a traumatológia osztályvezető főorvosától, valamint dr. Őrffy Károly adjunktustól.

- Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe - kezdi az osztályvezető. - Korábban úgy tűnt, hogy a szaktárca méltányolja a traumatológusok követeléseit, elvárásait, de mára sajnos megmerevedtek az álláspontok. Ennek fényében mi sem vállalunk többet a törvényben előírtnál, ennek viszont az a következménye, hogy októbertől az ügyeleti időben nagy valószínűséggel erősen szűkített ellátást tudunk biztosítani, gyakorlatilag csak az életmentő beavatkozásokat lesz módunk elvégezni. Mindazok az esetek, amelyek nem igényelnek azonnali beavatkozást, csak a reggel induló műszakban kerülhetnek sorra. Elfogyott a türelem, komoly érdeksérelmek értek bennünket, valahogyan már kénytelenek vagyunk éreztetni a helyzetünk rendezésének szükségességét. Tulajdonképpen még így is engedünk az álláspontunkból, hiszen ha szigorúan ragaszkodnánk a törvényben előírt kötelező munkaórákhoz, ezzel a létszámmal egy hónapban csak hat napra tudnánk ügyeletes orvost biztosítani.

- Amíg nem éleződött ki ennyire a helyzet, gyakorlatilag minden héten adtunk 16 órás ügyeletet, tehát havonta egy szakorvos 60-70 plusz munkaórát is vállalt - részletezi dr. Őrffy Károly. - A Magyar Orvosi Kamara már évekkel ezelőtt jelezte, olyan kevés a traumatológus (országos szinten legalább 200 szakorvos hiányzik a szakmából), hogy ez előbb-utóbb kenyértöréshez vezet.

Elmondják, ezen az osztályon a legintenzívebb, legfeszítettebb a munka, amivel messze nincs arányban az anyagi és erkölcsi megbecsülés. Tisztában vannak vele, hogy nem a kórház vezetése tehet a kialakult helyzetről, ezért ágazati szintű megoldást várnak gondjaikra.Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe

Dr. Csidei Irén aggasztó gondként említi, hogy az egészségügyi reformról eddig közzétett információk mind a költségek csökkentéséről, a finanszírozás visszafogásáról szólnak, s egyelőre nyomuk sincs a költséghatékony struktúra kialakítását célzó törekvéseknek.

Végül is mire számíthatnak a betegek? - tudakoltuk dr. Laky Rezső kandidátustól, a traumatológia osztályvezető főorvosától, valamint dr. Őrffy Károly adjunktustól.

- Október elsejétől gyakorlatilag szükségállapot lép életbe - kezdi az osztályvezető. - Korábban úgy tűnt, hogy a szaktárca méltányolja a traumatológusok követeléseit, elvárásait, de mára sajnos megmerevedtek az álláspontok. Ennek fényében mi sem vállalunk többet a törvényben előírtnál, ennek viszont az a következménye, hogy októbertől az ügyeleti időben nagy valószínűséggel erősen szűkített ellátást tudunk biztosítani, gyakorlatilag csak az életmentő beavatkozásokat lesz módunk elvégezni. Mindazok az esetek, amelyek nem igényelnek azonnali beavatkozást, csak a reggel induló műszakban kerülhetnek sorra. Elfogyott a türelem, komoly érdeksérelmek ért