19 keselyű vendégeskedett Pély közelében

Az MME cikke szerint szeptember 23-án a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet területén, Pély közelében 15 fakó keselyűt pillantott meg, melyek épp az éjszakázáshoz kerestek megfelelő helyet.

A madarak még másnap reggel is ott voltak, ekkor már 18 tagú csapatban. Amikor délelőtt felrepültek, déli irányból egy 19. madár is csatlakozott hozzájuk, majd néhány kör után eltűntek az égen észak-kelet felé. Három madáron egyedi jelölés is volt: a nagy szárnyfesztávolságú ragadozóknál használt szárnylap segítette azonosításukat. Kiderült: mindhárom idén kelt ki a szerbiai Uvac-szurdokban, mely a faj utolsó menedékeinek egyike a Balkánon. A jelöléseket is itt kapták.

Fakó keselyű „helyezkedik” a fűben. Talán jönnek majd a fajtársak úgy is, hogy nem csak egy éjszakát töltenek el nálunk...

Annak ellenére, hogy egyre többször van keselyű megfigyelés hazánkban, e madarak felbukkanása még mindig kuriózumnak számít. 2015-ben ez az ötödik alkalom, hogy fakó keselyű került távcsövek elé, de 1-2 példánynál több felbukkanására 1926 óta nem volt példa. Akkor 11 madarat számláltak a megfigyelők.

Nem volt ez mindig így, hiszen a Kárpát-medencében egészen a múlt század közepéig három keselyűfaj, a fakó-, a barát- és a dögkeselyű is rendszeresen előfordult. A Kárpátok hegyei megfelelő fészkelőhelyet, az Alföld több tízezer ridegen tartott jószága pedig bőséges táplálékforrást biztosított számukra.

Fakó keselyű hasítja a levegőt. A madár jobb szárnyán egyedi jelölés látható, mely azt bizonyítja: az egyedet idén június 7-én gyűrűzték az Uvas-szurdokban. Fotó: Fuisz Tibor, Mészáros József/MME

Kipusztulásuk okai összetettek és egyértelműen az emberi tevékenységre vezethetők vissza. A ma is több ezer madár pusztulását okozó mérgezések egykor a keselyű állományokat sem kímélték. A trófeagyűjtés során puskavégre kapták a madarakat, a szülőmadár elpusztítása után pedig a tojásokat vagy fiókákat kiszedték a fészkekből.

Eltűnésükhöz a legeltetéses állattartás visszaszorulása és az állategészségügyi szabályok szigorítása is hozzájárult. A kevesebb jószág miatt kevesebb volt az elhullott állat is, ráadásul a tetemeket állategészségügyi veszélyre hivatkozva el kellett temetni vagy szállíttatni, így a keselyűk táplálékforrása jelentősen csökkent. Pedig egy egészséges ökoszisztémában szükség van rájuk.