Állatvilág

2009.04.30. 04:19

Horgas Eszter fuvolaművész és Rézi, a muzikális szőrmók

ZH - "Kislány koromban volt egy Ciki nevű macskám. Elvesztése annyira megviselt, hogy évekig nem akartam más élőlényt" - emlékszik vissza első állattal kapcsolatos élményére Horgas Eszter fuvolaművész. - "Sokára, már a gyerekeim kívánságára, lett egy kiskutyánk, Rézi."

Osváth Sarolta

Az a régi  kiscica nagyon helyes volt, tigriscsíkos bundát hordott, nagyon szerettem. Húgom születésekor édesapám szüleihez kellett elvinnünk, de minden hétvégén meglátogattam. Egyszer aztán nem szaladt elém a cica, azt mondták, boszorkánnyá változott és elment a háztól. De valójában egy kutya végzett vele. Édesapám -  Horgas Béla költő - írt egy mesejátékot a vigasztalásomra, amit be is mutattak a bábszínházban. Ez némiképp enyhítette a fájdalmamat, de ettől kezdve nekem nem kellett semmilyen más állat - meséli Horgas Eszter.

- Tényleg mélyen gyászoltam és őriztem az emlékét. Sőt, amikor már nekem is gyerekeim lettek és nyaggattak, hogy állatot szeretnének, nagyon sokáig ellenálltam. Aztán egyszer csak beadtam a derekamat - teszi hozzá.


Horgas Eszter sokat koncertezik a világon
Fotó: Archív

Rézi, a bichon havanese kislány egy igazi szeretetgombóc. Hat éve éli világát Horgas Eszteréknél, egy főváros környéki kertes házban. Eszter egy rajongója segítségével kutyatelepen választotta ki sok kis kutya közül. 

- Több kutyust felvettem az ölembe, de ő hozzám simult és ez olyan jó érzés volt. Fehér, bozontos, élénk szemű szőrcsomó volt, akkor még alig nagyobb egy hógolyónál. Persze, most sem nagyméretű, és egyáltalán nem jellemző, hogy hisztis vagy szeszélyes lenne, mint ami állítólag a fajtájára jellemző. Sőt, nagyon hízelgő, bárki jön hozzánk, barátságosan fogadja.   

Rézi rajong a zenéért is, legalábbis Eszter interpretálásában. A fotelba kucorodik és rajongással hallgatja a muzsikát, amit a gazdi elővarázsol a  fuvolájával. Még gyakorlás közben is képes türelmesen álmodozni, pedig előfordulnak nem éppen kutyafülnek való felső regiszterek is.


Rézi, a muzikális szőrmók
Fotó: Archív

- Nem zavarja a nagyobb zenebona sem - meséli Eszter -, tavaly, amikor Al Di Meolával léptem fel itthon, gyakran nálunk próbáltunk. Volt hangerő rendesen, az egész zenekar, dobostól, mindenestől nálunk játszott. Rézi simán befészkelte magát közénk és élvezettel hallgatta a zenét. Nincs különösebb kedvence, de ezt a stílust, az örömzenélést kifejezetten kedveli. Most is asszisztál a gyakorláshoz, hiszen sűrű lesz a nyaram, tele van a naptáram. Ezekben a napokban az augusztusi Zsidó Nyári Fesztiválra készülünk, új műsorunk nagyon izgalmas lesz, a latin és az eredeti zsidó zenék világából áll össze - ismerteti nyári programját vendéglátóm.

Azt viszont Rézi nem szereti, ha a gazdi elutazik, pedig mostanában elég gyakran előfordul, hogy külföldön turnézik. Nemrég Németország SpanyolországKanári-szigetek volt a helyszíne az Al Di Meolával adott nagysikerű koncertsorozatnak, hamarosan pedig Tokió következhet, ami megint legalább két hét. Ez a családnak is sok, nemcsak a kutyusnak. Eszter két lánya, a tizenegy éves Lili és a tizennyolc éves Anna nehezen viseli  a mama távollétét, és Rézi is kifejezetten rosszkedvű lesz.

- Amikor először Moszkvában koncerteztem, csak feküdt, nem is evett. Egyszer kölcsönadtuk, mert együtt nyaralt az egész család és őt nem vihettük, hát kifejezetten  veszekedett velem, amikor hazajöttünk. Így évente két hétre, amikor a tengerpartra megyünk, inkább hozzánk költözik a baráti körből valaki, hogy Rézit legalább a megszokott környezetéből ne szakítsuk ki. Tudom, milyen fontos a biztonság. Mostanában elég sokan elveszítik, s ezért még inkább úgy érzem, teljesítenem kell, ami a dolgom, hogy a zenével megsimítsam az emberek lelkét.

Ezek is érdekelhetik