2013.08.07. 09:18
Ian Paice: A rock and roll a pillanat művészete
A rock and roll nagyon egyszerű dolog. Én zenélek, ezzel megpróbálom átadni neked szívem őszinteségét, te pedig meghallgatod azt. Ha tetszik, ahogy játszom, kérlek, tudasd velem, csak ennyit kérek viszonzásul.
Ezekkel a szavakkal Ian Paice, a Deep Purple dobosa fejezte ki, hogy mit gondol a zenélésről. A világhírű hard-rock formáció a közelmúltban adott frenetikus koncertet Székesfehérváron, a Fezen fesztiválon, az együttes jelenlegi felállásában egyedüli alapítónak számító zenész ennek kapcsán válaszolt kérdéseinkre fellépésük után az egyik budapesti luxushotel bárjában.
- Voltak technikai problémáink a koncerten, s éltünk át fantasztikus pillanatokat is - jelentette ki Ian Paice. - Ez hozzátartozik a fesztiválokhoz, ám egyáltalán nem fontos, hogy a zenész milyen érzésekkel távozik a színpadról. Egyedül csak az számít, hogy a koncert végén lásd a közönséged reakcióját, mert abból tudod leszűrni, hogy megkapták-e a megfelelő odafigyelést és szeretetet, jól érezték-e magukat, vagy sem. Azt gondolom, a Fezen közönsége elégedetten távozott, s ha ezt látod, akkor a saját problémád már egyáltalán nem érdekel.
- Mindig van ereje a zenekar tagjainak túllépni a nehézségeken, legyen szó akár tagcserékről, akár betegségekről, vagy az olyan szomorú eseményekről, mint mondjuk az együttes néhai billentyűsének, Jon Lordnak egy évvel ezelőtti halála?
- Úgy gondolom, elég profik vagyunk ahhoz, hogy senki ne vegye észre a problémáinkat. Ha megfelelően kommunikálsz a közönséggel, és tudod irányítani a figyelmüket, akkor nekik csak azt szabad érezniük, hogy egy rock and roll show részesei. Elég sok pénzt kifizetnek a belépőért, ezért az a legfontosabb, hogy jól érezzék magukat, azt kapják, amit várnak. Ha fent vagy a színpadon, nem szabad mást csinálnod, csak mosolyogni, s életed legjobb produkcióját nyújtani. Ha több ezer ember elmondhatja, hogy jól érezte magát, akkor jó munkát végeztünk, s joggal várhatjuk el, hogy ha a következő alkalommal is erre járunk, akkor azt mondják az emberek, elmegyek és megint megnézem őket, mert a múltkor is fantasztikusak voltak. Persze nem azt várjuk el, hogy mindig a legjobb osztályzatot kapjuk a közönségünktől. Egy rock and roll koncert ugyanis nem olyan, mint az egyirányú út. Egyáltalán nem arról szól, hogy átadjuk a zenénket a közönségünknek, s a többi már nem is érdekel. Ennek a zenének csak akkor van értelme, ha képes kapcsolatot teremteni emberek, így a színpadon álló zenészek és a közönség között is. Ez a rock and roll mágiája, ezért is szeretem jobban a turnézást a lemezkészítés folyamatánál.
- Ennek ellenére 2013-ban egy nagyon jó új Deep Purple album született, bár nagyon sokat kellett arra várni, hogy a Now What elkészüljön.
- A lemezkészítés egy professzionális módja annak a kapcsolatteremtésnek, amiről az imént beszéltem. A stúdiómunka tehát nem arról szól, hogy a zenész egy gépnek játszik, amely az általa megszólaltatott hangokat rögzíti. A gép nem ad semmilyen visszajelzést, nem mondja, hogy ez fantasztikus volt, sem azt, hogy ez borzalmas. Zenészek milliói dolgoznak így, s azt gondolják magukról, hogy nagyon jót alkottak, holott a dalaik hallgathatatlanok lettek. Én egy más véleményt képviselek, hiszem, hogy ha a stúdióban dolgozol, akkor is végig arra kell gondolnod, hogy a közönségednek játszol. A lemezkészítés ugyanakkor megadja neked azt a pillanatot, hogy részese lehetsz a történelemnek. Az a pillanat, amikor feljátszod a dalodat, örökké fog tartanai. A rock and roll éppen a pillanat művészete, a lemezkészítés pillanatáé, a koncertezés pillanatáé, vagy azé a pillanaté, hogy most itt beszélgetünk. Ez a pillanat soha többé nem tér vissza, ezért csak az a fontos, hogy mi marad meg benned belőle. Emlékszem minden lemezre, amit készítettem, s a visszajelzések alapján sikerült átadnom a pillanatot az embereknek. A Now What esetében is így volt, hiszen mindenki dicséri. Én azonban csak egyszer hallgatom vissza a lemezeimet, amikor elkészülök vele. Soha többet, mert nem akarok azzal szembesülni, hogy valamit tudtam volna még ennél is jobban csinálni. Utálom a rossz dolgokat, utálom, ha hibázok, s nem akarok a saját tévedéseimmel szembesülni.
- A zenekarból szinte mindenkinek jelennek meg szólóalbumai, csak éppen Önnek nem. Mivel foglalkozik, akikor a Deep Purple gépezete pihenőjét tölti?
- Vendégeskedem mások koncertjein. Természetesen én is vágyom szólóalbumra, ha a Deep Purple lezárja a karrierjét, akkor én is készítek egy önálló nagylemezt. Nem akarok többet, csak egyet, de az fantasztikus lesz. Azt még nem tudom, hogy mikor, hol és kivel, de biztos, hogy a világ legjobb zenészeit válogatom össze. Nagyon szeretek együtt dolgozni a jelenlegi társaimmal, a Deep Purple tagjaival, de vannak rajtuk kívül is lenyűgöző képességű zenészek. Olyanok, akiket lehet, hogy még nem is ismerek, még sosem játszottam velük együtt. Őket akarom felkutatni, velük képzelem el a szólóalbumomat. Minden egyes dalban mással akarok játszani, s ha ez sikerül, utána akár darabokra is hullhat a testem.