Interjúk

2013.08.07. 09:18

Ian Paice: A rock and roll a pillanat művészete

A rock and roll nagyon egyszerű dolog. Én zenélek, ezzel megpróbálom átadni neked szívem őszinteségét, te pedig meghallgatod azt. Ha tetszik, ahogy játszom, kérlek, tudasd velem, csak ennyit kérek viszonzásul.

Gyuricza Ferenc

Ezekkel a szavakkal Ian Paice, a Deep Purple dobosa fejezte ki, hogy mit gondol a zenélésről. A világhírű hard-rock formáció a közelmúltban adott frenetikus koncertet Székesfehérváron, a Fezen fesztiválon, az együttes jelenlegi felállásában egyedüli alapítónak számító zenész ennek kapcsán válaszolt kérdéseinkre fellépésük után az egyik budapesti luxushotel bárjában.

- Voltak technikai problémáink a koncerten, s éltünk át fantasztikus pillanatokat is - jelentette ki Ian Paice. - Ez hozzátartozik a fesztiválokhoz, ám egyáltalán nem fontos, hogy a zenész milyen érzésekkel távozik a színpadról. Egyedül csak az számít, hogy a koncert végén lásd a közönséged reakcióját, mert abból tudod leszűrni, hogy megkapták-e a megfelelő odafigyelést és szeretetet, jól érezték-e magukat, vagy sem. Azt gondolom, a Fezen közönsége elégedetten távozott, s ha ezt látod, akkor a saját problémád már egyáltalán nem érdekel.

- Mindig van ereje a zenekar tagjainak túllépni a nehézségeken, legyen szó akár tagcserékről, akár betegségekről, vagy az olyan szomorú eseményekről, mint mondjuk az együttes néhai billentyűsének, Jon Lordnak egy évvel ezelőtti halála?

- Úgy gondolom, elég profik vagyunk ahhoz, hogy senki ne vegye észre a problémáinkat. Ha megfelelően kommunikálsz a közönséggel, és tudod irányítani a figyelmüket, akkor nekik csak azt szabad érezniük, hogy egy rock and roll show részesei. Elég sok pénzt kifizetnek a belépőért, ezért az a legfontosabb, hogy jól érezzék magukat, azt kapják, amit várnak. Ha fent vagy a színpadon, nem szabad mást csinálnod, csak mosolyogni, s életed legjobb produkcióját nyújtani. Ha több ezer ember elmondhatja, hogy jól érezte magát, akkor jó munkát végeztünk, s joggal várhatjuk el, hogy ha a következő alkalommal is erre járunk, akkor azt mondják az emberek, elmegyek és megint megnézem őket, mert a múltkor is fantasztikusak voltak. Persze nem azt várjuk el, hogy mindig a legjobb osztályzatot kapjuk a közönségünktől. Egy rock and roll koncert ugyanis nem olyan, mint az egyirányú út. Egyáltalán nem arról szól, hogy átadjuk a zenénket a közönségünknek, s a többi már nem is érdekel. Ennek a zenének csak akkor van értelme, ha képes kapcsolatot teremteni emberek, így a színpadon álló zenészek és a közönség között is. Ez a rock and roll mágiája, ezért is szeretem jobban a turnézást a lemezkészítés folyamatánál.

- Ennek ellenére 2013-ban egy nagyon jó új Deep Purple album született, bár nagyon sokat kellett arra várni, hogy a Now What elkészüljön.

- A lemezkészítés egy professzionális módja annak a kapcsolatteremtésnek, amiről az imént beszéltem. A stúdiómunka tehát nem arról szól, hogy a zenész egy gépnek játszik, amely az általa megszólaltatott hangokat rögzíti. A gép nem ad semmilyen visszajelzést, nem mondja, hogy ez fantasztikus volt, sem azt, hogy ez borzalmas. Zenészek milliói dolgoznak így, s azt gondolják magukról, hogy nagyon jót alkottak, holott a dalaik hallgathatatlanok lettek. Én egy más véleményt képviselek, hiszem, hogy ha a stúdióban dolgozol, akkor is végig arra kell gondolnod, hogy a közönségednek játszol. A lemezkészítés ugyanakkor megadja neked azt a pillanatot, hogy részese lehetsz a történelemnek. Az a pillanat, amikor feljátszod a dalodat, örökké fog tartanai. A rock and roll éppen a pillanat művészete, a lemezkészítés pillanatáé, a koncertezés pillanatáé, vagy azé a pillanaté, hogy most itt beszélgetünk. Ez a pillanat soha többé nem tér vissza, ezért csak az a fontos, hogy mi marad meg benned belőle. Emlékszem minden lemezre, amit készítettem, s a visszajelzések alapján sikerült átadnom a pillanatot az embereknek. A Now What esetében is így volt, hiszen mindenki dicséri. Én azonban csak egyszer hallgatom vissza a lemezeimet, amikor elkészülök vele. Soha többet, mert nem akarok azzal szembesülni, hogy valamit tudtam volna még ennél is jobban csinálni. Utálom a rossz dolgokat, utálom, ha hibázok, s nem akarok a saját tévedéseimmel szembesülni.

- A zenekarból szinte mindenkinek jelennek meg szólóalbumai, csak éppen Önnek nem. Mivel foglalkozik, akikor a Deep Purple gépezete pihenőjét tölti?

- Vendégeskedem mások koncertjein. Természetesen én is vágyom szólóalbumra, ha a Deep Purple lezárja a karrierjét, akkor én is készítek egy önálló nagylemezt. Nem akarok többet, csak egyet, de az fantasztikus lesz. Azt még nem tudom, hogy mikor, hol és kivel, de biztos, hogy a világ legjobb zenészeit válogatom össze. Nagyon szeretek együtt dolgozni a jelenlegi társaimmal, a Deep Purple tagjaival, de vannak rajtuk kívül is lenyűgöző képességű zenészek. Olyanok, akiket lehet, hogy még nem is ismerek, még sosem játszottam velük együtt. Őket akarom felkutatni, velük képzelem el a szólóalbumomat. Minden egyes dalban mással akarok játszani, s ha ez sikerül, utána akár darabokra is hullhat a testem.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!