Dínó a szupermarketben - Karácsonyi László kiállítása Zalaegerszegen

A páncélt persze ő maga viselte.

Már ebből is sejthető, hogy Karácsonyi László (38) képzőművész nem híve a konvencióknak. Mindannyiunk szerencséje ez, hiszen ő nyilván így érzi jól magát a bőrében, nekünk pedig részünk lehet egy szórakoztató, invenciózus kiállításban, amit a Keresztury VMK Gönczi Galériájában rendeztek meg.

Az alkotó Celldömölkön látta meg a napvilágot, tanulmányait a Képzőművészeti Egyetem festő szakán fejezte be, 2003-ban. Tudakoljuk, honnan a zalai kapcsolat.

– 2008 nyarán ismerősök révén részt vehettem a Fischer György szobrászművész műtermében megrendezett nyári alkotótáborban, s összebarátkoztam a zalai alkotókkal. Azóta rendszeresen részt veszek a Könyörgöm akasszuk fel! csoport tárlatain.

Karácsonyi László, önarcképe előtt. Mintha csak arra utalna, önnön természetünk foglyai vagyunk. Fotó: Pezzetta Umberto

– Mostani kiállításának címe: Angyali bukfencek. Mire utal ez?

– A címet Monok Balázs zalaegerszegi művésztanár barátom adta. Elsőre nem tetszett, de aztán megbarátkoztam vele. Annál is inkább, mivel több „angyalos" objektem szerepel a kiállításban, a bukfenc pedig utalás arra, hogy a munkáimba mindig igyekszem valamilyen csavart, meghökkentő elemet beépíteni. Az angyali jelző ezen túl azt is kifejezi, hogy az  iróniám nem akar bántó lenni, hanem a maga módján ártatlan.

– Milyen koncepcióra fűzte fel az egerszegi tárlatot?

– Tudtam, hogy két teremből áll a kiállítótér, így az elsőt amolyan gyerekszobának rendeztem be, ide kerültek a játékosabb, kicsit gyermekded humorú munkák, a másik pedig a felnőttek lakhelye, komolyabbak témákkal.

Lássuk, mit kínál a gyerekszoba. Találkozhatunk itt a Hupikék törpikék figuráival, transzformersz lényekkel, műanyag dinoszauruszokkal, s persze valamennyien  meghökkentő kontextusban mutatkoznak. Az átváltozó robot például manikűröztet, a velociraptor pedig bevásárlókocsit tolva vicsorít ránk. A számomra legszellemesebbnek tűnő munkája végtelen eszköztelenséggel tüntet. Csupasz farostlemez közepén szardíniás doboz áll, s körülötte kitartóan köröz (mágnes segítségével) egy régi fém konzervnyitó, harciasan felmeredő pengével. A mű címe: Cápa.

Pánik Hamburgerlandban – ártatlan irónia

Egy méretes bambuszrügyes konzervdobozt is láthatunk ugyanitt, amelynek oldalaira egy barátja, Verrasztó Tibor haikuit gravíroztatta. A munka címe: Haikumalom.

– A régi műtermem közelében volt egy kínai étterem, onnan került ki az aranyszínű doboz. Úgy éreztem, a keleti versformába öntött gondolatok különösen érdekesen hatnának az üres dobozon.

Az imamalom szerűen forgó edény egyebek közt e sorok őrli: „Millió csésze eltörhet, de a tea sosem reped meg", vagy „Ha majd minden a helyére kerül, akkor megszűnhet a tér". Így ér össze Zalaegerszegen az ősi távolkelet, a fogyasztói társadalom és a crazy pop stílus.

Pszeudofosszília – objekt a gyerekszobából

A felnőttek szobájában Karácsonyi László festői talentumáról is meggyőződhetünk, ám az irónia itt sem hagyja el. A Pánik Hamburgerlandban című kis festményen a sárkányölő vitéz egy húsos szendvicset döf le, melyből ketchup-vér fakad. Az erotika, s annak konzumálódott árnyalatai is felbukkannak, e témát is rendre áthallásokkal dúsítja. A szakrális tartalmakat sem kezeli tabuként, a Szent Sebestyén darts, vagy a flex kisgéppel egybeépített, forgó glóriájú Mária szobor a tanúság erre. A fő falon hatalmas önarckép, ám csak a tekintete él, a fej többi részét deszkák fedik. Mintha csak arra utalna, önnön természetünk foglyai vagyunk.

Munkáit kérdésfelvetéseknek szánja. Nem szeretne szájbarágós üzeneteket megfogalmazni, számára öröm, ha sokféle, akár egymásnak ellentmondó olvasat is kibontható műveiből. Igazán elégedett lehet...