Ezüst ötpengős nyomában

Évente két alkalommal, márciusban és szeptemberben tartanak cserenapot a bélyegesek és az érmesek. Hat éve döntöttek úgy, hogy közös szervezésben hozzák létre a rendezvényt, így a mostani már a 12. alkalom. A Liga Szakszervezetek Művelődési Házába jöttek a Dunántúl minden tájáról, de horvát, szlovén, osztrák résztvevők is foglaltak asztalt a teremben. Tóth János, a Magyar Éremgyűjtő Egyesület Zala megyei szervezetének titkára elmondta, közel ötszázan keresték fel a programot, az érem, a bélyeg, a képeslap, a jelvény, a kitüntetés és sok egyéb gyűjtőkör hódolói, hogy gyarapítsák készleteiket, illetve cserepartnereket találjanak. Azért is szélesítették ki a rendezvényt, mivel a helyiek már annyira ismerték egymás készletét, hogy nemigazán tudtak újdonsággal szolgálni. Tóth János úgy látja, ma is van e hobbinak kultusza, legalábbis az érmeket illetően.

Ennek a szenvedélynek éla soproni Hanis Attila is, immár 24 éve gyűjt, ad, cserél.- Kimeríthetetlen az éremgyűjtés témája. 1938-ban a Horthy-kabinet kiadott hatvan darab ezüst ötpengőst. Ez az egyik legnagyobb ritkaság, no, ha ebből egyet a sajátomnak tudhatnék, nagyon örülnék. A nyolcvanas évek közepén Győrött láttam ilyen ötpengőst, akkor került 24-25 ezer forintba... Kétségtelen, a gyűjtéshez a tudáson kívül még egy nagyon fontos dolog kell: forgalmi pénz.

A kaposvári Halmos László nyolcéves kora óta foglalkozik bélyeggyűjtéssel, s minden cserealkalmat megragad. Most például a hazánkban rendezett országos ifjúsági kiállítások és vetélkedők témaköre teljes anyagának megszerzésére törekszik, már csak tíz idevonatkozó bélyeg hiányzik. A filatelista úgy érzi, bélyegfronton erős a gyengülés, s ennek okát a túl drágán kiadott bélyegekben látja, ezt sem a fiatalok, sem a nyugdíjasok nem bírják anyagilag.

A vasvári Barbalics Imre János elsősorban a településéről gyűjt képeslapokat, közel 1500 darabbal, köztük cserélhető példányokkal rendelkezik, s mint mondta, biztos benne, még fellelhetők továbbiak is ebben a témakörben.