Éltetik a szablyavívók örökségét

2019.10.17. 17:30

A honvéd hagyományőrzés érdekében kifejtett munkájáért tüntették ki Gausz Tamást

Amikor kisfiúként a fakardot forgatta, még nem sejthette, hogy érett fővel szablyaiskolákat vezet majd, s a katonai hagyományőrzés lesz az egyik szenvedélye.

Magyar Hajnalka

– Magyar fiúgyerek aligha nő fel kardozás nélkül, A törökfejes kopja, A koppányi aga testa­mentuma, az Egri csillagok olvasmányélménye minket is lázba hozott, mindenki Bornemissza Gergely vagy Kopjás Dani akart lenni… – Gausz Tamás vívómestertől halljuk ezt, akinek a honvéd hagyományőrzés érdekében végzett kiemelkedő munkáját Honvédelemért Kitüntető Címmel ismerte el még tavasszal a minisztérium.

Gausz Tamás vívómester a kitüntetéssel Fotók: ZH

Gausz Tamást közel harminc éve ismerheti a zalai sportélet a Wing Tsun kungfu nemzetközi sikereket elérő mestereként és oktatójaként, s 2012 óta a Magyar Szablyavívó Iskola zalai vezetőjét is tisztelhetjük személyében.

– A keleti harcművészetek iránti vonzalom ifjúkorom óta meghatározó az életemben, ám mesterem, Máday Norbert jóvoltából a magyar történelem katonai hagyományai is helyet kaptak a számomra kiemelten fontos értékek között – ad magyarázatot a kettősségre Gausz Tamás. – Jómagam is kutatni, gyűjteni kezdtem a honi hadtörténet relikviáit, s mindez oda vezetett, hogy a kungfu mellett külön szakosztályt szerveztünk a magyar harcművészet, a szablyavívás számára. A Magyar Szablyavívó Iskola országos hálózatához tartozunk, Zalaegerszeg mellett Nagykanizsán és Keszthelyen is vezetek csoportot. A hagyományőrző iskola célja, hogy a magyar katonai vívás örökségét továbbvigye, gyerekek és idősebbek egyaránt látogatják az edzéseket. Országos szinten húsz iskola működik, de már lengyel, litván és erdélyi csoport is alakult, sőt, Londonban szintén elindult egy klub a szablyavívó iskola égisze alatt.

Tudakoljuk, mi a különbség a katonai vívás és a sportközvetítésekben látott csörték között?

– A sportvívás a katonai küzdelemből finomodott versenyszerű küzdelemmé, számunkra mindkét vonulat egyformán értékes – feleli a vívómester. – A sportjellegű kardvívásban ma már nem a technikai repertoár fontos, hanem a versenyző atlétikai adottsága. A páston az nyer, aki gyorsabb, dinamikusabb, robbanékonyabb. Egy-egy csörte néha csak pár másodpercig tart, s ez alatt a legalapvetőbb, leginkább célravezető technikákat alkalmazzák. A katonai vívás más jellegű mozgáskultúra. Ott nem szorít ennyire az idő, van taktika, stratégia, előkészítés, játék a távolsággal, innen nézve gazdagabb a repertoár. Viszont a szablyát nehezebb forgatni, szélesebb, komótosabb mozdulatokra van szükség. A tömege miatt irányítani sem olyan könnyű, mint a sportvívók pillekönnyű kardját, ahol már az ujjak finom billentése is centikkel képes megváltoztatni a penge irányát.

Gyerekek és idősebbek is látogatják a szablyavívó edzéseket. Képünkön egy keszthelyi bemutató

De mit is jelent pontosan a szablya fogalma? Kard ez is, de…

– A kardról klasszikusan a lovagkor kétélű, egyenes pengéjű fegyvere jut az emberek eszébe, a szablya azonban más. Egyélű, ívelt pengéjű kard, amilyet a huszárok kezében is látunk a történelmi festményeken. Szúrni és vágni egyaránt lehetett vele, sőt, a gerincén kialakított úgynevezett fokél jóvoltából visszakézből is veszélyes. A szablya hegyétől egy nagy arasznyi távolságban ugyanis a belső élt is felfenték. A súlya 70 dekától 1 kilóig terjedhet, a penge szélességétől, a megmunkálástól és a markolat kiképzésétől függően. Utóbbi nagyon sokat változott, kezdetben csak egy keresztvas volt a markolat fölött, később azonban már zártabb kosarak védték a fegyverforgató kezét. A szablya a népvándorlás nyomán jutott el a Kárpát-medencébe, innen terjedt el egész Európában, ebben oroszlánrésze volt a magyar huszárságnak.

Az iskolában használt autentikus szablyákat maguk gyártatják az ország egyik legjobb fegyverkovácsával, a nyíregyházi Szabó Istvánnal. A gyakorláshoz speciális fejvédőkre van szükségük, hiszen a sportvívók könnyű sisakja nem nyújtana oltalmat a szablya csapásai ellen. A régi hagyományokat követve acél­drótozattal ellátott fejvédőket rendszeresítettek az egyesületnél.

A szablyavívás technikájának életben tartásán túl a hozzá kötődő kultuszt is őrzik. Mindez sok kutatómunkával jár, a honvéd vívómesterek munkásságát igyekeznek újra fényre hozni, s megismertetni a ma emberével. A honi sportvívás megreformálója Borsody László fővívómester (1878–1939) volt, az ő szellemi hagyatéka nagyon becses számukra.

– A Borsody László által modernizált módszer utolsó képviselője a 83 éves Pézsa Tibor olimpiai és világbajnok vívó, aki első kézből mutatta és tanította meg nekünk a sportvívás ma már nem használt, Borsody-féle elemeit. Hatalmas élmény volt a vele való találkozás, ő valódi legenda a vívósportban. Más mesterekkel is módom volt személyesen találkozni, megismerkedni e hagyományápoló folyamat révén, elmondhatom, új fejezettel gazdagodott az életem. Ami a kutatást illeti, jómagam Szabó János életét dolgozom fel, aki Zalában tett sokat a vívósportért. Nagykanizsán ő alapította meg annak idején az NTE vívó szakosztályát, és Keszthelyen is letette a névjegyét a hatvanas években, olimpiai érmes tanítványa is volt. A jeles elődök előtt emléktáblákkal tisztelgünk, a zalaegerszegi születésű katonai vívómester, Hegedűs István (Hegedűs Csaba olimpiai- és világbajnok birkózó édesapja) emlékére például egy éve avattunk táblát. Könyvek, kiadványok, dokumentumfilmek is születnek, s bemutatókat, előadásokat szintén tartunk a kultusz ápolása érdekében. A magyar honvédelem napján átvett kitüntetés nagy megtiszteltetés számomra, de közel sem csak nekem szól. Része van benne a mesteremnek, aki inspirált, a mestertársaimnak és a tanítványaimnak is, nélkülük sosem jutottunk volna idáig.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!