Boldog Brenner János, a vértanú és a példakép

Iskoláit Szombathelyen, Pécsen és Zircen végezte, míg 1951-ben felvételt nyert az egyházmegye kispapjai közé. Pappá szentelése 1955. június 19-én volt Győrben, újmiséjét is a városban mutatta be. Majd Rábakethelyen lett káplán, ahol végül vértanúsága bekövetkezett.

Ma már ezeket valószínűleg a legtöbb magyar katolikus tudja, de miért is volt ő annyira különleges, hogy halála után 61 évvel már a boldogok között tisztelhetjük? Miért lehet példakép a mai fiatalság és a mai keresztények számára?

Ha megfigyeljük, Brenner atya egész életét végigkísérték az állandó megpróbáltatások, hiszen egy olyan korban élt, amiben a kereszténység szinte a hazaárulással volt egyenlő. Ennek ellenére ő mindvégig kiállt hitéért. Bármikor otthagyhatta volna a kispapságot, de nem hátrált meg, hiszen tudta, hogy Isten úgysem fog több gondot adni neki, mint amennyit el bír viselni. Brenner János élete és vértanúsága a saját hitért való kiállás, az Istenbe helyezett remény és az emberek szeretetének fontosságát is jelentheti a katolikusok számára.

„Ha most halálra sújtasz, nagyobb lesz az erőm, mint azt el tudnád képzelni.” Úgy gondolom, ez az idézet valamiképpen hasonlítható Brenner halálához is, hiszen vértanúsága miatt (is) ma már a boldogok között tisztelhetjük, miközben gyilkosait talán már nem találják meg soha, de a bűnhődés és a szenvedés valószínűleg egész életüket végigkísérte. János atya életszentsége követendő példát jelent mind a fiatalság, mind az idősebb korosztály számára. Vidám, az életet szerető ember volt, és emellett mindenkihez volt egy jó szava, mai szemmel nézve majdhogynem tökéletesnek mond­ható. Manapság ritkák az ilyen emberek, ezért meg kéne becsülni mindenkit, ahogyan őt kellett volna. Érdekes, hogy beöltözésekor az Anasztáz nevet kapta, melynek jelentése: feltámadott. Ilyen szemszögből nézve nemcsak a halálával és életével, hanem már a nevével is Isten dicsőségét és Jézus feltámadását hirdette.

Az is különleges, hogy a Brenner családból mindhárom fiú papnak jelentkezett. Testvére, Brenner József, legfőképpen szüleiknek tulajdonította ezt. Habár apjának „megbízható embernek” kellett lennie, sosem titkolta vallásosságát. Apai nagyanyja mindig azért imádkozott, hogy apjából pap legyen, ám végül a műszaki pályát választotta. Viszont az unokái már a papi hivatás mellett döntöttek, így imái meghallgatásra találtak. Édesanyja is példa volt, hiszen hite a felebaráti jótettekben mutatkozott meg. (A Magyar Kurír katolikus hírportálnak nyilatkozva idén májusban Brenner József derűsen, közvetlenül beszélt a bátyjáról, a május 1-jén boldoggá avatott vértanúról. A testvérről, akivel együtt nevelkedett, és akivel a papi hivatás is összekötötte. „A közös gyermekkor után László bátyánkkal együtt mindannyiunknak a szemináriumba vezetett az utunk; bizonyos években egyszerre voltunk kispapok. A gyilkosság után Lászlót is, engem is többször berendeltek a rendőrségre, és azt adták feladatul, hogy írjunk le mindent Jánosról és a családunkról”, mondta.

Boldog Brenner János rövid, de tartalmas élete, azt hiszem, mindannyiunk számára tanulságos, példaértékű és követendő. Nem csak az Istenbe vetett hite, hanem az egyszerű hétköznapjai miatt is.

Baki Florentin (11. b)

Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium

Zalaegerszeg