Utazó

2011.06.28. 08:40

Kalandok a misztikus keleten

Szelle Viktória hosszú éveken keresztül készült rá anyagilag és lelkileg, hogy legnagyobb álmát megvalósíthassa. A közelmúltban végül beteljesült a pápai jógaoktató vágya, megjárta a nagy utat: közel egy hónapot töltött Indiában és Nepálban. Élményei, kalandjai még elmesélve is elképesztően hatnak.

PLT

- Nyilván egy ilyen kalandba nem úgy vág bele az ember, hogy csak gondol egyet, és felül a repülőre. Ön számára hogyan adódott az indiai és a nepáli út lehetősége?

- Már egészen fiatalon vonzott Ázsia, a misztikus kelet, érdekelt ennek a térségnek a filozófiája, kultúrája, az ottani emberek mindennapjai. Abban biztos voltam, hogy nem utazási irodával szeretném ezt az élményt megélni, ennél sokkal mélyebb bepillantásra vágytam. Nemrég aztán a kezembe került egy ezoterikus programajánló, amiben egy hónapig tartó lélekemelő kalandra invitáltak Indiába és Nepálba. Engem elsősorban Nepál vonzott, de mint jógaoktató vágytam rá, hogy megismerjem Indiát, a jóga őshazáját is. Intenzív elméleti és gyakorlati tanfolyamokat, ősi, szent helyeken átélhető pozitívan sokkoló élményeket kínáltak számomra "fapados" szervezésben, tapasztalt spirituális tanítók vezetésével. Sokat nem gondolkodtam, 2011 márciusában huszonhat társammal együtt belevágtam a csaknem egy hónapig tartó kalandba.

- Az egy hónapos kiruccanás alapvetően hosszúnak tűnik, azonban a két országot figyelembe véve nem is biztos, hogy elegendő ez az idő. Mire volt végül elég ez az egy hónap?

- India több városában számos nevezetességet tekintettünk meg: többek között a Lótusz Templomot, az Arany Templomot, vagy a Vörös Erődöt, de jártunk a világhírű Taj Mahalnál is. Emellett Buddha négy fontos állomását látogattuk meg: születésének, megvilágosodásának, első tanításának és halálának helyszínét. Tanítóink vezetésével különféle meditációs technikákat gyakoroltunk, de persze szabadidőben sem volt hiány. Éjjel a Gangesz partján tanúi voltunk az esti szertartásoknak. Utunkat Nepálban folytattuk. A fővárosban eljutottunk a világhírű Majom-templomhoz, bementünk néhány kolostorba, megnéztünk egy-két erőhelyet, meditációs barlangot, túráztunk a Himaláján. Felkerestünk egy, a Himalája hegyeivel körbeölelt kis falut is, ahol a Dalai Láma él. Itt részt vettünk egy tanításán, aminek során tíz-tizenöt méternyire ültünk Őszentségétől.

- Indiát rohamosan fejlődő és végtelenül sokszínű országként emlegetik. Ön hogyan mutatná be ezt az országot, az itt élő embereket?

- Már a megérkezéskor kultúrsokkot kaptunk, párszor meg is kérdeztem magamtól, hogy mit keresek én itt? Aztán próbáltam bíztatni magam, hogy csak figyeljek, szemlélődjek, tapasztaljak, végül majdcsak kiderül, miért kell ott lennem. Aki nem látja a saját szemével, sosem hinné el, mi vár az emberre Indiában, az ellentétek földjén. Itt minden megtörténhet, és annak az ellenkezője is. Több ezer kilométert tettünk meg, és szinte mindenhol orrfacsaró bűz, por, piszok, szeméthalmok, szürreális látnivalók egész sora fogadott minket. A közlekedés, az utazás katasztrofális. Autó nem sok van, vasúthálózat nincs, a buszokon, vonatokon pedig farkastörvények uralkodnak. Az utakon - ahol nem létezik jobb- és baloldal - motoros illetve biciklis riksák, rozoga taxik, luxusautók, valamint szarvasmarhák versengtek egymással fülsüketítő dudálások közepette. Két éjszakát vonaton töltöttünk alsó kasztból származó indiaiak között. A vagonokban csomagjainkat magunkhoz láncolva próbáltunk aludni a kemény fekhelyeken, miközben öt percenként hangosan kiabálva jött a "mozgó büfés". Szállásaink az itthoni menekültszállókat is alulmúlták: kitakarítva talán sosem voltak, mindenhol mocsok és koszos, foltos ágynemű. Fürödni csak akkor lehetett, ha éppen volt melegvíz, közben pedig csótányok, gekkók szaladgáltak mindenütt néhány bolhával versengve. Indiában boltok nem nagyon üzemelnek, csak éttermek, utcai kifőzdék vannak, ahol sohasem tudod pontosan, mit eszel. Rengeteg az ember, a gyerekek kétszer-háromszor annyian vannak, mint a felnőttek, ezért nem is lehet csodálkozni a túlnépesedési problémán.

- A nyugati ember Nepálról már jóval kevesebb információval rendelkezik. Itt milyen tapasztalatokat szerzett?

- Nepál számomra sokkal megnyugtatóbb, kedvesebb ország, mint India, igaz, ott sincs túl nagy tisztaság és higiénia. Érkezésünkkor sajátos időszámításuknak köszönhetően 2067-et írtak. A nepáli emberek nagyon nyitottak, kedvesek, érdeklődőek, befogadóak és hihetetlenül türelmesek, sokkal szimpatikusabbak, mint az indiaiak. A fővárosban, Katmanduban templomok, oltárok, riksák, bűzös csatornák és boltok váltogatják egymást. Katmandu színességét a sokféle népcsoport adja. A különböző népek és vallások irigylésre méltó harmóniában, békében élnek egymás mellett. A zsúfolt tereken az emberek többnyire csak ráérősen álldogálnak, mosolyognak, vagy éppen áldoznak.

- Visszagondolva az utazásra, mi bizonyult a legmegrendítőbb élménynek?

- A legmegrendítőbb élmény engem Indiában, egy spirituális központban ért. Ezt a helyet a holtak városának is nevezik, mert ide jönnek meghalni az emberek, hogy ezután hamvaikat a Gangesz folyóba szórják. A hinduk úgy tartják, aki itt hal meg, annak egyenes az útja a túlvilágba, és már nem fog újjászületni, így kikerül a szamszára, azaz az életkerék forgásából. A Gangesz nagyon misztikus, sokkoló hely. A különböző teraszokon egymást váltják a halottégetések, amik mellett boldog ünnepségeket tartanak, kicsit arrébb pedig teheneket fürdetnek, vagy éppen fürdőznek, mosnak, jógáznak, imádkoznak az emberek. Megdöbbentő látvány ez az erős kontraszt: egyszerre vonzó és taszító, mint a menny és a pokol. Végignéztünk egy halottégetést, mégis, valahogy nyugalmat éreztem és nem volt nyomasztó a halál jelenléte. Az indiaiak a halált másképpen szemlélik, mint mi. Ők üdvözlik az élet végét, amit lehetőségnek tartanak egy új kezdethez.

- Mit képes India és Nepál nyújtani egy európai ember számára? Önnek mit jelentett ez az egy hónapos kaland?

- Minden panaszkodó, elégedetlenkedő embernek receptre írnék fel egy ilyen utazást. Indiában és Nepálban az emberek nem azzal foglalkoznak, hogy mi az, ami még nincs meg az életükben, hanem örülnek annak, ami van. Ottlétem alatt megláthattam India és Nepál valódi arcát, spirituális élményekben részesültem, leírhatatlan érzésekkel, élményekkel gazdagodtam. Igazi testi és lelki megtisztuláson mentem keresztül. Néha el kell hagynunk a biztonságos partot, tágítani kell komfortzónáinkat ahhoz, hogy fejlődhessünk, és megláthassuk az élet értékeit. Egy-egy ilyen utazás egy életre szóló emlékeket, tapasztalatokat, tanulságokat eredményez. Lelkileg sokat erősödtem az út által, és valami ott mélyen, legbelül már visszafordíthatatlanul megváltozott bennem.

Ezek is érdekelhetik