Depardieu borászata és a megbántott vár - Az Anjou-vidék aprócska falvaiban jártunk

Miként tette azt egy csendes kis Loire-vidéki falu, Tigné lakója, Philippe Polleau, aki büszke arra, hogy huszadíziglen tudja visszavezetni tősgyökeres tigné-i szőlőtermesztő családfáját.

S hogy miként találkoztunk Polleau úrral? Egy francia ismerősömtől kaptam meghívást a Loire völgye kapujaként ismert Angers-ba, s ő kérdezte meg, van-e kedvem ellátogatni Gérard Depardieu pincészetébe, a Chateau de Tigné-be, megkóstolni a világhírű francia színész ugyancsak neves borait.

Naná, hogy igennel válaszoltam, s már pötyögtem is franciául a látogatásomat előkészítő e-mailt a Tigné-i Depardieu pincészet főnökéhez, Philippe Polleau-hoz címezve. Eltelt tíz nap, válasz nem jött, s már le is mondtam a vizitről, főként, hogy időközben megérkeztem Franciaországba. Első este belenéztem az e-mail fiókomba, s legnagyobb meglepetésemre ott volt a válaszlevél, amelyben monsieur Polleau biztosított arról: az általam megjelölt időpontban vár.

Francia vendéglátómmal autóba pattantunk, s Dél felé felé vettük az irányt, lévén hogy Tigné kastélya Maine-et-Loire megyében, az Anjou-vidék szívében, Angers és Saumur között található. Megtalálni azért nem volt egyszerű: útbaigazító táblák hiányában kétszer is eltévedtünk.

- A helyiek úgy hívják, Tigné, a megbántott vár - árulta el Dépardieu pincemestere, Philippe, hozzátéve: a csöppnyi település kastélya a 10. századtól áll ellen az idő támadásainak, ám a vallási háborúk és a forradalom mélyen megsebezték. - Minden ősöm a szőlészettel foglalkozott, s a nagyszüleim mesélték, hogy a kastély körül mindig volt szőlő. Az sem véletlen, hogy Celeste Port az 1878-as Val de Loire-i szótárában megjegyezte: a környék legjobb vörösborai itt készülnek, s az örökkévalóság óta óriási boltozott pincék védik meg a jelentékeny szőlőtermést.
Már 1989-től a most Kazahsztánban filmet forgató monsieur Gérard Depardieu tulajdona a tigné-i kastély, s a Chateau de Tigné névre keresztelt pincészetében készült borok a világ minden táján ismertek.

Philippe Polleau-val bejártuk az Anjouk egykori birtokán fekvő, feltűnő tisztaságú pincészetet, ahol az erjesztésről és érlelésről is precíz tájékoztatást kaptunk. Természetesen Depardieu legjobb borait is megkóstoltuk, konstatálva: a sokoldalú színész joggal lehet büszke a nedűire. A helyszínen vásárolt díszdobozos borokkal és PR-anyagokkal felszerelkezve búcsúztunk a tigné-i birtoktól, s miután a helyi templomot is megcsodáltuk, indultunk vissza Angers felé.

S bár tudtam, hogy a Loire mentén szinte minden településen van kastély, azért a Brissac közepén magasodó, manapság magántulajdonban lévő épület mégis ámulatra, s persze megállásra késztetett. Az eredetileg Anjou Countse által megerősített várként épített, majd többször átalakított, s hihetetlen mennyiségű ablakáról híres kastély a mai napig státusszimbólumként él a köztudatban. Fenntartását az állami támogatás mellett főként az idegenforgalomból fedezik tulajdonosai, akik az egyszerű látogatások mellett egyéb programokra - borkóstolókra, vásárokra - is megnyitják a kastélyt.

A Chateau de Brissac Franciaország legmagasabb kastélya, 204 szobája hét emeleten oszlik el. Vendéglakosztályból négyet alakítottak ki, korhű berendezéssel, így a betérő úgy érezheti magát, mint XIII. Lajos, aki az 1600-as évek elején járt a rezidencián. Az egészen különleges vakációra vágyók manapság kastélyszobát is bérelhetnek maguknak, Brissacban például egy éjszakát, reggelivel, 90 ezer forintért lehet elkölteni. Jóval drágábbak a lakosztályok, ám ha valaki ott akar megszállni, ahol XIII. Lajos király hajtotta álomra a fejét, annak nem árt jó mélyen nyúlni a pénztárcájába!