Utazó

2009.10.14. 16:08

Templomcsodák Franciaországban - Amiens, Rouen és Arras lenyűgözi az utazókat

Egy költöztetés kapcsán Franciaországon át vitt az utam. Gondoltam, körülnézek egy kicsit, ha már úgyis olyan messze el kell autózni. Pontos útitervet nem készítettem, csak az volt biztos, hogy a komp indulására Cherbourgba kell érnem.

zaol.hu

A párizsi autózáshoz sem bátorságom, sem kedvem nem volt, így az ország északi, északnyugati részét választottam a felfedezéshez.

Az autópályáról Verdunnél fordultam le. Az első hoszszabb megállást Robespierre szülővárosában, Arras-ban terveztem, ahol a flamand stílusban épült főteret, pontosabban főtereket akartam megnézni. Minden úgy volt, ahogy az útikönyvek leírták. A Nagy tér körül szinte teljesen egyformán sorakozott 155 darab kétemeletes épület, ívelt tűzfalaik mögött egy tetőtéri szinttel kiegészített épület. Egyedül a legöregebb – valamikor Mátyás idejében készült – ütött el a másik 154-től a lépcsős díszítésű homlokzatával. A házak alatt árkádsor futott végig a tér körül. A hol szögletes, hol kerek oszlopok között boltok, kávézók, vendéglők működnek. Kicsit elrontotta az összképet a főtérre települt vidámpark látványa és zaja.

Szerencsére kárpótolt érte a Nagy tértől alig száz méterre nyíló Hősök tere. Igaz, itt jóval kevesebb ház van, de azokat szinte megkoronázza a városháza flamand gótikus stílusban emelt épülete, amelyből egy 75 méter magas torony tör az ég felé, a csúcsán egy csillogó aranyoroszlánnal.

A városháza földszintjén éppen az első világháborúban a környéken zajló harcokról volt kiállítás. Maga az épület is sokat mesélhetett volna a harcokról, mert a német tüzérség majdnem teljesen szétlőtte és a tornyot is ledöntötte. Amit ma látunk, gyakorlatilag egy kiváló másolat.

A következő megállóhelyem az Arras-tól hatvan kilométerre délnyugatra lévő Amiens volt. A Some folyó mellé épült városban és környékén is hatalmas harcok zajlottak a két világháború alatt. A település jelentős része el is pusztult, de a tüzérségi támadásokból, bombázásokból szerencsére kihagyták a Notre Dame katedrálist, a gótikus építészet egyik legkiemelkedőbb emlékét. Ha csak a méretére gondolunk is jogos a jelző, hisz 145 méteres hosszúságával, a kereszthajó szerinti 70 méteres szélességével és a főhajó 42,5 méteres belső magasságával a legnagyobb Franciaországban.

 Az építését 1218-ban kezdték és alig 200 év alatt be is fejezték. Igaz, egy tűzvész miatt száz évvel később az egyik tornyot pótolni kellett.

Az ember csak tátott szájjal bámul a hatalmas belső térben sétálva. A óriási méret rendkívül gazdag díszítéssel párosul. A nyugati homlokzat 13 méter átmérőjű rózsaablaka alatti "királyok galériáját" 22 nagyméretű szobor díszíti. A három bejárati kapunál napok kellenének ahhoz, hogy a több ezer kisebb-nagyobb szobrot – ahogy nevezik, a kőbe faragott Bibliát – végignézze az ember. A restauráláskor több mint négyezer önálló díszítő alakot számoltak össze a templom külső részén és belső tereiben.

Amiens-ben persze más látnivalók is vannak, például az észak kis Velencéjeként is emlegetett Saint-Leu negyed vagy a haláláig itt élt Jules Verne emlékei. Most maradjunk mégis a különleges gótikus templomoknál, amelyek közül egy másikat újabb hatvan kilométerrel tovább haladva, Rouenben, Jeanne d´Arc máglyahalálának helyszínén láthattam.

Ha fotóról nem is, a város egyik híres szülöttjének, Monet-nek impresszionista festményéről biztosan mindenkinek beugrik a rendkívül gazdagon díszített gótikus Notre Dame katedrális képe, amit a 12. század közepétől alig száz év alatt építettek fel. Ez csak egyike a város különleges gótikus templomainak. A 151 méter magas főtornyával azonban kiemelkedik nemcsak az itteniek, hanem minden francia templom közül is. A háborúk ebben is hatalmas károkat okoztak, a pusztítás nyomai a tornyon és a templom belsejében kiállított eredeti szobrokon még ma is láthatók.

Rouen ősi belvárosának gerendás faházai között sétálva egy a középkorban játszódó film díszletei között érzi magát az ember. A nyüzsgés hatalmas, de nem érezni, hogy közel félmillióan laknak a településen. Ottjártamkor az egyik templom gyönyörű parkjában éppen fiatalok piknikeztek, gitároztak, a templom oldalában kialakított pályán idősek játszották a franciák népi játékát, a petanqe-t, és persze mindenütt kávéházak, még a katedrális főbejárata előtti teret is birtokba vették az egy-egy ital mellett beszélgető emberek.

Ezek is érdekelhetik