Koponya lékelve, torzítva - dr. Csont nyomában a Göcseji Múzeum vendégtárlatán

Mindez a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban látható Múltbeli arcok című kiállítás tanulsága. A rendhagyó tárlat ásatásokon feltárt koponyaleletek alapján készült szoborszerű és rajzos arcrekonstrukciókat mutat be a hunok idejétől (5. század) a középkor végéig (16. század).

Egy koponya láttán a laikusokban is felébred a kíváncsiság, vajon milyen lehetett a hozzá tartozó eleven arc? S miként lehetne azt felidézni? A bűnügyi filmekben gyakorta nyűgöznek le bennünket virtuális arcrekonstrukcióval, a most látható munkákat azonban nem számítógép szülte. A rajzokat Kőnig Frigyes, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanszékvezetője, Munkácsy-díjas képzőművész készítette, a szobrokat pedig Árpás Károly szobrász – ő volt az arcrekonstrukció hazai úttörője –, Skultéty Gyula antropológus-szobrász és Kustár Ágnes, a természettudományi múzeum antropológusa öntötte formába.

Kőnig Frigyes jobbára Árpád-kori arcokat keltett életre

De miként? A szakirodalom kidolgozott módszerrel szolgál. Ennek lényege, hogy a koponyacsontok felszíni struktúrája üzen az arcizmokról is, az arc lágyrészeinek vastagsága meghatározható a koponyacsontok felszíni érdessége alapján. Minél érdesebb, fejlettebb a csont izomtapadási felszíne, annál vastagabbak a rajta eredő illetve tapadó izmok. (Dr. Csontnak ez kiválóan megy a sorozatban...) A szem, a fül, a száj formája, mérete, elhelyezkedése mind további ezer apró részleteken múlik, s minden mindennel összefügg.

Az, hogy a kiállításban megjelenített arcvonások akár mai embereké is lehetnének nem csoda, hiszen mi az az 1000 – 1500 év az evolúció szempontjából? Jó, ha egy pörsenéssel felér... Azért akad a tárlatban olyan koponya, ami izgalomba hozná a sci-fi rajongókat is. Pedig nem idegen lényt látunk, hanem egy érdekes rítus nyomait, amit a hunoktól vettek át a keleti germánok.

– Nem tudni pontosan, hogy milyen okból, de ezek a népek igyekeztek megnyújtani a koponyát. Ennek érdekében már csecsemő korban textillel betekerték, elszorították a még formálható csontokat, hogy a koponya, s vele együtt az agy tömege süvegszerűen torzuljon – ad magyarázatot Orha Zoltán régész, a kiállítás zalai kurátora. – Az itt bemutatott nyújtott koponya az 5. századból való, s Szekszárd környékén került elő.

Orha Zoltán mellett a 9. századi nő és az avar vezér látható a vitrinben
Fotó: Pezzetta Umberto

A szomszédos vitrin is különlegességgel szolgál, a 6. századi langobárd férfi homlokán lyuk tátong.

– A jelképes trepanáció, vagyis jelképes koponyalékelés nyoma – fejti ki a régész. – Ezt a beavatkozást felnőtt korban végezték férfiakon és nőkön egyaránt, talán valamilyen kultikus, vagy gyógyító eljárás részeként. Egy kis részt kikapartak a homlokcsont felső részéből. Az itt bemutatott koponyán áttört a csont, de ez nem volt feltétlenül cél. A beavatkozás nem lehetett veszélytelen, de számosan túlélték, hiszen ismerünk részlegesen vagy teljesen gyógyult állapotról tanúskodó koponyaleleteket is.

Torzított germán koponya

Haladva az időben késő avar kori vezér portréja következik jellegzetes mongol vonásokkal, majd egy 9. századi női arcon kalandozhat a tekintetünk. S megérkeznek eleink, honfoglalás kori nő és férfi vonásait ízlelgethetjük. Mind Vörs környékén éltek egykoron. A szobrokon túl számos szép rajzzal is szolgál a tárlat, valamennyit a perkátai ásatás leletei alapján készítette Kőnig Frigyes. A Dunaújváros és Székesfehérvár közötti település a bronzkortól a kora újkorig lakott volt, a tatárjárás után kunokat telepítettek be. E széles idősáv minden kora nyomot hagyott a földben, mintegy 5200 sírt tártak itt fel. Kőnig Frigyes rajzairól főként Árpád-kori ábrázatok, valamint a későbbi, kun temetőből megidézett arcok néznek ránk.

Honfoglalás kori női portré...

... és időben hozzáillő párja

A kiállítás – amely június 28-ig várja az érdeklődőket Göcseji Múzeum régészeti látványtárában – a rekonstrukciókon túl az érintett korok leletanyagából és viseletéből is felvillant egy keveset.