A szerkesztő ajánlja

2015.03.19. 09:54

A lúzer autós és az integető gyalogos

A közlekedés egyik sarokkövének számító elsőbbség vonatkozásában csak egy dolog, hogy azt a közúton meg kell adni, a hozzá kapcsolódó jogot tiszteletben kell tartani - mert legalább ilyen fontos, hogy élni is tudni kell(ene) vele.

Varga Andor

A városban rendszeresen autózva tapasztalom, hogy egyre több autós lassít a gyalogátkelőhelyek előtt, de nem ritkán hiába. Nem tartom magam különösebben agresszív meg indulatos embernek, de a legszívesebben felpofoznám az önmagukat talán udvariasnak, előzékenynek gondoló gyalogosokat, akik a zebra mellett hevesen gesztikulálva hárítják el a figyelmességet. A nyomorult autós legszívesebben nyomná a gázt, hiszen dolga van, de erőt vesz magán, lelassít (a tarkóján érezve a mögötte még inkább siető kolléga "jókívánságait"), a gyalogosnak tisztelettel utat ad (figyelve esetleg közben arra is, hogy a párhuzamos sávban nem érkezik-e száguldó gépjármű képében halálos veszély), de az az átokfajzat ahelyett, hogy szépen átkutyagolna a túloldalra, kézzel-lábbal tiltakozik inkább, hogy tessék csak haladni, mert ő ráér. Ahelyett, hogy - ad abszurdum - kedvest mosolyt dobva köszönetképpen lesétálná azt az 5-6 métert, és mehetne mindenki a dolgára boldogan. Így viszont mi a történet vége? A szerencsétlen gyalogos ott marad továbbra is az úttest "rossz" oldalán, az autós pedig magán érezve a lúzerség bélyegét tovább hajt: én vagyok az a marha, aki még egy gyalogost sem tudok átengedni. Sokszor mondják, hogy nem elég európaiak a mi sofőreink, hiszen nyugaton az utakon alapvető az udvariasság. De könyörgöm, ennek ki kellene terjednie a gyalogosokra is! Mert nem csak az bunkó, aki nem köszön, hanem az is, aki nem köszön vissza.

Ezek is érdekelhetik