2011.07.06. 10:02
Tengerek és óceánok rocksztárja
Világsztár, hazájában legalább akkora rajongás övezi, mint a rocksztárokat. Szerény és elhivatott és szenvedélyes, aki nem fél bevallani, a hajón a fizikai munka nem az ő reszortja. Franck Cammast, a földkerülő versenyek rekorderét, a világ egyik leghíresebb vitorlázóját Balatonfüreden faggattuk az F18-as katamarán világbajnokság nyitónapján.
- Viszonylag későn kezdett vitorlázni, hogyan emlékszik vissza az első vitorlázós élményére?
- Az én családomban senki sem vitorlázott, még csak nem is laktunk közel a tengerhez. Ezzel együtt egy vitorlásiskolában kezdtem vitorlázni tíz évesen. Azt gondolom, még ez sem túl késő, de igen, a családomban nem voltak hagyományai a vitorlázásnak.
- Próbálom elképzelni, ahogy a tíz éves kis Frank beszáll egy Optimistbe, és közli, ki se akar mászni belőle többé. Mennyire volt ez az élmény meghatározó?
- Mielőtt először vízre szállhattam volna, már rengeteget olvastam ezzel kapcsolatban. Elkapott ez az életérzés, és szinte könyörögtem a szüleimnek, hogy engedjenek vitorlázni. Olvastam Tabarni élménybeszámolóját a világkörüli útjáról, és ettől indult be igazán a fantáziám, mindenáron ki akartam próbálni ezt a sportot.
- Zenei és matematikai tanulmányokat is folytatott, mikor dőlt el véglegesen, hogy a vitorlázás az élete?
- 19 évesen döntöttem el, hogy vége a tanulmányaimnak, és a vitorlázásnak szentelem az életem. Addig próbáltam a kettőt együtt csinálni, amit elsősorban a szüleim szerettek volna. Akkor elmentem a vitorlázás irányába, aminek persze vannak veszélyei. Ez persze nem ad végzettséget, nagy kockázata volt, hogy egyáltalán bejön.
- A zene szeretete megmaradt az életében?
- Nagyon szeretem a zenét, de már nem vagyok zenész. Volt hegedűm, zongorám, de már egyiken sem játszom.
- Azt is olvastam, hogy repülőgép pilóta szeretett volna lenni.
- Ó, igen. Ha folytattam volna a tanulmányaimat, akkor valószínűleg a pilótaság lett volna a fő cél. Eleve az utazás miatt is nagyon érdekelt. Benne volt ez is a pakliban.
- Egyaránt szerelmese a levegőnek és a víznek?
- Igen, mivel ugyanazt a fajta élményt nyújtja, lehet utazni, ki lehet lépni a hétköznapokból, és kalandot talál az ember.
- A Groupama hajóival már több világrekordot is felállítottak. A hajó tervezésébe is beleszólhat, van olyan folyamat az építés során, amelyben ön is részt vesz?
- Igen, igen, nagyon keményen beleszólok, olyan mérnökökkel, kivitelezőkkel és tervezőkkel dolgozom, akikkel már tizenöt éve folytatjuk a közös munkát. A négy Groupama hajó megalkotásában is aktívan részt vettem.
- Mit gondol, egy tökéletes hajón kívül mire van szükség a sikerhez?
- Egy nagyon jó csapat, amivel a hajót előre lehet vinni, és persze mindig a legjobb utat kell választani. A vitorlázás nem sebességi sport, sokkal fontosabb, hogy milyen taktikával, stratégiával megyünk. Mindemellett persze egy kis szerencse is kell hozzá.
- Milyen karakter szükséges ehhez, milyen tulajdonságokkal kell rendelkezni egy földkerülő vitorlázónak?
- Nagyon szeretni kell, amit csinálunk, odaadónak, szenvedélyesnek kell lenni. Nem szabad megijedni a kihívásoktól, egyszerűen bele kell állni, meg kell érezni veszély ízét is. Emellett természetesen rendkívül önfejűnek is kell lenni.
- Mentálisan hogyan vészeli át a világkörüli versenyeket?
- Imádom a hajót, a tengert. Folyamatosan saját magam korlátait feszegetem, mindig lebeg előttem valamilyen cél.
- Mit jelent ön számára a víz, a tenger, az óceán?
- Azt a teret, amely két kontinens között helyezkedik el, és engem egyértelműen az hajt, hogy megnézzem, mi található a túloldalon. Kihívást jelent. Ez egy teljesen külön világ, olyasmi talán, mint a sivatag. Amikor vízen vagyok, olyan érzés, mintha egy más bolygón lennék. Amikor pedig szárazföldre érünk, akkor jövünk rá, hogy mennyire más közeg ez, olyankor értékeljük csak igazán a partot, a szilárd talajt a lábunk alatt.
- Milyen tanácsot adna azoknak a fiataloknak, akik a vitorlázásnak szeretnék szentelni az életüket?
- Használják ki az összes lehetőséget a hajózáshoz. Nem kell saját hajó hozzá, akár egy másik csapathoz csatlakozva is megismerhetik ezt a világot. És amikor rengeteget vannak vízen, akkor fogják megérezni ennek a sportnak a valódi szépségét. Mint minden szakmában, itt is a gyakorlat teszi a mestert.
(A videót Szausev Xénia készítette)
Franck Cammas 1972 december 22.-én született Aix-en-Provence-ben, Franciaországban. 1994-ig Angliában élt, amikor megnyerte a Challenge Espoir Crédit Agricole versenyt. Matematikai és zongora tanulmányai után döntött úgy, hogy hivatásos vitorlázó lesz. 1997-ben, 24 évesen megnyerte a Solitaire du Figaro vitorlás versenyt, majd egy év múlva élete első trimaránját, a Groupama-t kormányozta. Annak ellenére, hogy későn kezdett el vitorlázni, jelenleg is az egyik legtehetségesebb versenyzője az ORMA osztálynak. 2007-ben ORMA bajnok, amit a Groupama 2-vel nyert. Szintén 2007-ben a Groupama 2-vel megnyerte a Transat Jaques Vabre transzatlanti versenyt. 10 nap 38 perc, 43 másodperc alatt tette meg az utat Le Havre és Costa Rica között. 2010-ben elnyerte a Route du Rhum és a Jules Verne trófeát egyaránt.