Nagybetűs fanatizmus - Szántó Róbertnél, a ZTE KK vezérszurkolójánál jártunk

Ha valaki hallotta már kosármeccsen az egyik legismertebb zalai szurkolói rigmust, miszerint, „ha felveszed, ha felveszed, a Zete mezt ha felveszed, eszedbe ne jusson soha, hogy ezt a meccset elveszted" teljes mértékben egyetért abban, hogy az idézett fogalom minden pontja ráillik Szántó Róbert "Cserkóra". ZTE KK egyik szurkolói csoportjának vezérszurkolója – hiszen fontos szerepet tölt be Robiékon kívül az 1990-ban alapított Torcida is, melyet a büfét üzemeltető "Kisu" vezet - saját garázsából alakított ki egy kisebb „zete múzeumot", amit készséggel mutatott be nekünk. Utunkon elkísért minket Stárics Kornél a megyeszékhelyi kosárcsapat ügyvezetője. Elöljáróban megtudtuk tőle, hogy a beszélgetéshez csatlakozik Horváth László "Misu"is, hiszen a csapat átélt egy öt éves periódust, ami nagy lejtmenet volt, sok szurkolót el is veszített a gárda, de ők mindig kitartottak a kék-fehérek mellett. Akármilyen információt szeretne eljuttatni a rajongókhoz, nekik szól és ez elég is ahhoz, hogy a hír mindenkihez eljusson.

Az impozáns gyűjteményt látva jobbnak láttuk, ha kezdetben Cserkó és Misu szurkolói történetét mutatjuk be. A garázsban lógó relikviákat szemlélve egyáltalán nem lepődtünk meg, hogy jó pár évtizedet kellett visszautazni az első meccsélményig. Ez Lacinak 13 éves korában volt, míg Robi még csak 8. életévét töltötte, de mai napig fel tudja idézni ezt az emléket. - A Hamburgerben pályát töröltem, a hírhedt narancssárga-fekete melegítőben.

Elmondásuk alapján, nem csak régen, hanem napjainkban is kifejezetten kedvelt program fiatalok számára a kosármeccsre járás, s a szurkolás. – Igen, valóban egyre több a fiatal, 15-18 éves társunk is és nagyon jól is csinálják. Valamint sok egyetemista és ott dolgozó jár Budapestről, főleg azokra az idegenbeli meccsekre, amik a fővároshoz közelebb vannak. Ehhez természetesen egy olyan család is kell, ahol támogatják ebben.

Robi vezeti a csapat ultráit, egy rövidke történettel is szemléltette nekünk fanatizmusát. Írországban dolgoztam 6 és fél évig. Ebben az időszakokban négyszer jöhettem haza egy évben. Ezek az alkalmak pedig a Körmend és a  Falco elleni meccsek voltak. Előfordult, hogy inkább nem jöttem meg karácsonykor, mert a Körmend elleni párharc januárra esett. De az is megtörtént, hogy kint néztem a meccsünket, jött egy rossz ítélet és kidobtam a tévét tokostól az ablakon. Most hétfőnként általában hajnalba érek haza az idegenbeli meccsekről, sokszor azt sem tudom, hogy milyen dimenzióban vagyok, mikor dolgozni megyek...de csinálja az ember. Nyilván én vagyok az egyik véglet, az is nagyon jó, ha valaki „csak" kijön meccsre. Azért is emelem ezt ki, mert sajnos még mindig lehet érezni azt az 5 évet amíg nagyon mélyen voltunk. Pár hónap alatt nem lehet minden nézőt visszacsábítani. Viszont, ha jövőre is hasonló csapatunk lesz, mint az idén és amilyen tavaly volt, akkor biztos vagyok benne, hogy még tovább emelkedik majd a nézőszám.

A ZTE KK nézőszámai és a mérkőzéseken uralkodó hangulat országos szinten is a legjobbak közé tartozik, ezt Stárics Kornél is – érhető módon nagyon büszkén – megerősítette. – Remek érzés azt látni, hogy majd minden hazai meccsünkön tele a csarnok. Voltunk már olyan idegenbeli mérkőzéseken, ahol kongó lelátók előtt játszott a csapat, s a minket idegenbe elkísérők szinte ugyanakkora számban voltak jelen, mint a hazai publikum. Biztos vagyok benne, hogy a legutóbbi szolnoki meccset nem nyertük volna meg az ultráink nélkül. Előfordul, hogy kapunk büntetést miattuk, de amellett, hogy megpróbálunk tenni ellene, inkább bevállaljuk, de legyen jó hangulat és sok néző, mintsem az üres lelátók. A csarnok befogadóképessége 2800 körüli, az átlagos 2000 néző stabilan megvan. Ezzel az első három környékén vagyunk. Fontos kiemelni, hogy azért is szeretnek nálunk játszani magyar és külföldi játékosok egyaránt, mert tudják, hogy ilyen tábor alig van az országban, mint amilyen Zalaegerszegen!

Leginkább a magyar futball vitás kérdései közé tartozik az, hogy mennyire férnek meg egymás mellett a sportszerető, gyerekekkel meccsre látogató családok, és az ultrák. Cserkó – akivel, ha már váltott pár szót az ember, már csak az orgánuma miatt is megérti, miért válhatott ő vezérszurkolóvá – véleménye szerint nem csak, hogy helye van mind a két rétegnek a stadionokban, csarnokokban, hanem a „keménymag" lehet képes arra, hogy újabb nézőket csábítson az adott sportág csapata mellé. - A legtöbb család szerintem azért jön ki, mert meccs közben lát egy kis füstöt, gyönyörű koreográfiákat, hallja az eldurrant petárdákat, szóval olyan hangulatot él át, ami képes megfogni bárkit, aki szereti a kosárt vagy éppen a focit.

Bizonyára sokféleképpen alakítottak már át garázst a világon, de az biztos, hogy Róbert és párja közös munkája egészen egyedülállóvá varázsolta ezt a helységet. – Mikor megvettem a lakást, ahhoz járt a garázs. 2009-ben kezdtem el vele foglalkozni. Első lépésként kifestettük fehérre. Gondoltam, ez így nem jó. Akkor a következő lépésben kék-fehér csíkos lett, de akkor már a bútort is átfestettük. Aztán jöttek sorban a matricák, pólók, pulóverek. Félig a földben van, ezért nyáron nagyon jó itt az idő, szinte klubhelységként is működik. Gyakran itt találkozunk meccs előtt. A relikviáim folyamatosan bővülnek, például legutóbb a szolnoki meccs után megkaptam Drungilas elszakadt mezét. Azért arra próbálok figyelni, hogy ne essünk át a ló túloldalára, hiszen azt azért szeretném, ha a kocsi a jövőben is beférne.

Amennyiben bármilyen célt, jeligét kéne adni Róbert gyűjteményének, az beszélgetésünk alapján talán az ösztönző erő lehetne. – Szeretném ezzel spannolni a fiatalokat, hogy aki eljár meccsre, rengeteg mezt kaphat, hiszen ezt a klub is megengedni, főleg a szezon végén. Ezek relikviáknak jók és a csapatot is szerethetővé teszik. Az idei abszolút az! Valamint a klub és a város szeretetére is szeretném felhívni az emberek figyelmét. Ma már több emberen is látok az utcán ZTE címeres sapkát, sálat vagy éppen pólót. Ez 10-15 éve még nagyon ritka volt, örülök, hogy jó irányba haladunk, ezt kéne még inkább erőltetni. Én például csináltattam magamnak külföldön ZTE címeres arany medált, ilyet se nagyon láttam még itthon!

Mondhatni vezérszurkolónak lenni nem éppen egy nyugdíjas állás, hiszen hetente többször órákat végig ordítani nem tartozik a vérnyomáskímélő feladatok közé. Egyszer eljön az az időszak, hogy abba kell hagyni a szurkolást? - Remélem nálam nem lesz ilyen. Egy idősebb ember is tud tapsolni és szurkolni, ha nem is olyan vehemenciával. De sok kicsi is sokra megy! A vezérség pedig egészség- és munkahely függő, s persze a család is közrejátszik. Ezen három tényezőn dönti el, hogy meddig tudom ezt csinálni.

Fotó: Tölli Tamásné Bálizs Zsuzsa

Egy szurkoló életében legnagyobb élmény az, ha egy rivális ellen nyer csapata. De akik több száz meccsen voltak, azok is ki tudnak emelni egyet a rengeteg párharc közül? Misunak sikerült. – Nekem a mostani szolnoki meccs volt a legnagyobb. Még a körmendi szurkolók is elismerték, hogy ez nagyon durva volt...Szünetben le kellett ülnöm, hogy kicsit kifújjam magam. Még sosem szurkoltam ennyit, elképesztő hangulatot sikerült elérnünk! Róbert nem akart kiemelni egy mérkőzést, hiszen mindegyik mástól volt szép. – Persze mindig az új meccsek élménye a legerősebb. Én rengeteg mérkőzésen voltam már, nem lehet egyet kiemelni. Hiszen számtalan élményt fel tudok sorolni, legyen egy utolsó kosárral megnyert meccs, vagy az, hogy az első negyedben már 20 ponttal vezettünk, vagy az, hogy olyan jól nézett ki a közönség, vagy akkorát ünnepeltünk a játékosokkal. Tavaly például pont a születésnapomon volt ZTE-Falco meccs. A klubtól - többek között - azt kaptam ajándékba, hogy én dobhattam fel a labdát. A tábor pedig kihúzott egy transzparenst, amin az állt, hogy boldog születésnapot. Ezt több száz ember skandálta, majdnem meg is könnyeztem, leírhatatlan érzés volt!

Könnyek és leírhatatlan érzések sora. Ezekben lehet része annak, aki felveszi a ZTE mezt akár a parketten, akár a lelátón!