Az eufória csodás érzése: Gellei Imre, Péter Zoltán és Kocsárdi Gergely az eddigi Eb-szereplésről

Kezdjük Gellei Imre volt szövetségi kapitánnyal, az MLSZ szakmai bizottságának elnökével, a ZTE korábbi szakvezetőjével. Annál is inkább, mert ő jelenleg is Franciaországban tartózkodik és megy tovább. Vasárnap, Toulouse-ban is ott lesz a Magyarország-Belgium nyolcaddöntőn.

- A családdal és egy baráti társasággal vagyunk úton két autóval, ami számunkra most az El Caminóval vetekszik - válaszolta csütörtöki hívásunkra a ma is Keszthelyen élő szakember. - Ihletett állapotban játszik a válogatott, óriási élmény ez az országnak és a futballunknak is. Egyenrangúnak érezhetjük magunkat mindenkivel. Húsz-harminc ezren vannak itt szurkolóink, az együvé tartozás élménye pedig felemelő. Külön dicséret jár Bernd Storck szövetségi kapitánynak, aki fantasztikusan rakta össze a válogatottat. De jól jött a norvégok elleni két Eb-pótselejtező: akkor álltunk talpra és a magunk erejéből léptünk tovább. Mindenkit meggyőzött a válogatott arról, hogy létjogosultsága van az Eb-n. Itt Franciaországban pedig láthatjuk, hogy szervezetten, taktikusan játszik a csapat, ami a szakvezetés érdeme. Tökéletes az összhang a csapatrészek között, Király Gábor és Gera Zoltán, akik már az én kapitánykodásom alatt is játszottak, akik igazi vezérek.

Bese Barnabás (balról) és a portugál Eliseu a két csapat szerdai mérkőzésén
MTI Fotó

S hogy meddig juthatunk?

- Sokáig... - hangzott azonnal Gellei Imre válasza. - Ott a példa korábbról. A dánok, akik a strandról érkeztek, vagy a görögök, akik a semmiből lettek Európa-bajnokok. Lehet, hogy nem jutunk el eddig, de mindenki teszi a dolgát és mindenki extázisban van, fantasztikus a hangulat. Idegenek állítanak meg bennünket itt kint, hogy a csapatról beszéljünk. A csapatról!

Péter Zoltán, a ZTE korábbi, 28-szoros válogatott labdarúgója az utolsó mohikánok közé tartozott, akik még jártak világeseményen a labdarúgó-válogatottal. Éppen 30 éve, a mexikói vb-n és nagyon sokáig emlegettük ezt. Péter Zoltánnal is, aki korábban is már mondta: annak örülne, ha egyszer már nem őket emlegetnék, mint az utolsókat, akik kijutottak valahova.

- Hogyne örülnék ennek, hiszen végre a magyar csapat ott van egy nagy tornán - válaszolta Péter Zoltán, amikor az Eb-szerplés kapcsán megkerestük. - Az, hogy ilyen nagyszerűen szerepel együttesünk, ez köszönhető a német precizitásnak. Régen láttam ilyen jól futballozni a magyar válogatottat, s nem gondoltam volna, hogy az első helyen lépünk tovább ebből a csoportból. A labdarúgásban ma már nincsenek nagy különbségek, a kis országok is felfejlődtek, amire számos példát lehetne felhozni. Egy edzőnek itt nagy szerepe van, mert ma már tudományosan is fel tudják készíteni a csapatot. Ez a magyar együttes most folyamatosan formában van, mondjuk nem úgy, mint mi, '86-ban... Ezek szakmai kérdések, de persze játékosok is kellenek hozzá. Mi magyarok sokszor átesünk a ló túloldalára, egyszer túl nagy az önbizalom, máskor meg alig van. A magyar csapat mer játszani, akkor is, ha kevesebbet van nála a labda, mint történt a portugálok ellen. A belgák ellen fontos lesz a védekezés, az erőnléttel meg úgy látom, nem lesz gond.

Végül Kocsárdi Gergelyt, a ZTE FC klubigazgatóját kérdeztük, aki a nyitótalálkozón, Ausztria ellen ott volt Bordeaux-ban, de azóta már hazatért.

- Új élmények értek, hiszen odabent a stadionban is jó a hangulat, de el kell tölteni a városban a kezdést megelőző 5-6 órát, hogy még több impulzus érjen - hallottuk tőle. - Az, hogy a válogatott így szerepel, az még különlegesebb mindenki számára. Azt látom, hogy folyamatosan, még jobb játékot nyújtunk. Nőttek az esélyeink a belgák ellen, s noha erős a válogatottjuk, azért már velünk is számolniuk kell. Lőttünk három gólt a portugáloknak, ezért úgy gondolom, hogy a belgák ellen is szerzünk gólt. Nem merem kijelenteni, hogy továbbjutunk, de a Portugália ellen mutatott teljesítmény után kishitűnek sem szabad lenni. Ez az euforikus hangulat pedig engem is elgondolkoztatott, hogy nekivágjak-e vasárnapig a toulouse-i útnak...