Czigány Nóra számára most Hévíz a világ közepe

Cizány Nóra a csapatkapitányi tisztet is ellátja csapatának, akivel – egyáltalán nem véletlenül – az egyik hévízi kávézóban beszéljük meg a randevút. Hatodik éve erősíti a Hévíz női együttesét. Ám, hogy honnan a sport szeretete, ez gyorsan kiderül beszélgetésünk elején.

– Meglehetősen sportos családból származom, édesapám korábban futballozott és ma is erősíti a lenti öregfiúk csapatát, Ádám testvérem pedig a Lenti TE együttesének a tagja. Úgyhogy futballcsalád a miénk, ám lány lévén én más sportágat választottam – árulja el a részleteket is, de persze ennél többet is. – A lenti Vörösmarty iskolába jártam, ahol az atlétika és kézilabda volt az alapsportág, s mindkettőt kipróbáltam. Sőt, ha jól emlékszem, kislabdahajításban megyei diákolimpiai bajnok is voltam, de aztán jött a kézilabda. Hetedik osztályos voltam, amikor Zalába költözött Gódor Mihály és felesége, a korábbi magyar klasszis, világválogatott kézilabdázó Gódorné Nagy Mariann, akiket úgy gondolom, hogy nem kell bemutatni a sportágon belül. Megalakult a GÓ-NA csapata, s bár az iskolai csapatban is nagyon jó volt játszani, de az igazi alapokat alapokat tőlük tanultam meg és máig ebből élek.

Czigány Nóra valóban elégedett: a pályán jól megy a játék és a civil életben is komoly feladata van. Fotó: Szekeres Péter

Nóra a gimnáziumot is Lentiben végezte, s amikor eljött a továbbtanulás ideje, az elsődleges szempontot akkor is a kézilabda jelentette. Hogy miként, ennek is van előzménye, de nem titkolja, hogy jól döntött. Íme.

– Hévízre sokat jártunk edzőmérkőzésekre, s a csapat akkori edzője, Pécsi Zsolt korábban is hívott ide játszani – mondja. – Győr vagy Hévíz, ez volt a választás az egyetem szempontjából, és én utóbbi mellett döntöttem. Keszthelyen, a Georgikon Egyetemen indult turizmus és vendéglátás szak, ez tetszett és a kézilabda is szinte helyben volt. Az egyetem elvégzése után maradtam itt, szerencsére a Macciato Caffe-ban munkát találtam, s három éve vagyok most már hévízi lakos is. A sporttal szerencsére össze tudom egyeztetni a munkát, de persze ehhez az is kell, hogy a tulajdonos is segítsen. A vendéglátásban ugyanis a hétvégén nem dolgozni, nos, ez eléggé életszerűtlennek hangzik, de megoldjuk, hogy a mérkőzéseken ott tudjak lenni.

S akkor „kanyarodjunk" végleg a kézilabda pálya felé. Czigány Nóra remek őszt produkált, nem is egy mérkőzésen jutott el a tíz gólig, legutóbb például a múlt vasárnapi találkozón, a közvetlen rivális Csurgó ellen vágott tízet a győztes idegenbeli mérkőzésen. Jól ment tehát a játék neki is, de úgy véli, az ősz a csapatnak sem sikerült rosszul.

– A nyártól új edzőnk van Klász Karola személyében, a keret is átalakult, a mostani negyedik helyezés szerintem nagyon jó – véli Czigány Nóra. – Sok a fiatal a csapatban, tehát össze kell még érnünk. Az, hogy mennyi gólt dobok, bevallom, nekem nem annyira számít, sokkal inkább, hogy nyerjünk és a csapat játéka jó legyen. Bár Gódorné Nagy Mariannék átlövőnek neveltek, később a szélső posztra kerültem, s szerintem ez marad most már a helyem. A tavasszal csapatunk még jobb lehet, s van egy mérkőzés, amire nagyon készülünk. A Balatonboglárt meg kellene vernünk, hiszen idehaza egy győztes meccset engedtünk ki a kezünkből, s nyertek végül egy góllal a Balaton-partiak.

A kérdésre végül, hogy a sport vagy a civil élet közül a jövőben Czigány Nórának melyik kerül előtérbe, pontosan azt a választ kapjuk, ami egy fiatal hölgytől várható. Aki jól érzi magát a pályán és persze a munkájában is.

– Sokan kérdezik, meddig akarok még sportolni. A válaszom mindig az: ameddig csak lehet! – vágja rá. – Hévízen van a munkám, a csapatom, s kevés helyen vannak ilyen támogatói egy NB II-es együttesnek, mint itt. Az önkormányzat hozzáállása is példaértékű és jó lenne újra az NB I B-be jutni. A legutóbbi szezonban mindössze egyetlen gólon múlt mindez, de hiszem, hogy ha nem is a mostani, de a következő szezon végén újra az előrelépés küszöbére érhetünk.