Sax Gyula emlékére

Csörög a telefon, mint mindig. Nézem a számot: Sax. Szia Gyula! Hosszú másodpercekig néma csend, majd síró női hang: szervusz Tamás, Gyula meghalt. Most nálam még hosszabb szünet, mire kinyökörgöm az első értelmesnek nem nevezhető mondatot: mit mondasz, ki halt meg? Gyula, jön sajnos a megerősítés. Igaz tehát a hír, amit elsőre nem akartam megérteni, elment egy gyerekkori barát.

Sax Gyula (1951-2014)

Sax Gyulával már az akkor úttörő olimpiának nevezett országos bajnokságon 12 éves korunkban ismerkedtem meg, ahogy így most nézem, éppen 50 évvel ezelőtt. Sokáig párhuzamosan futott karrierünk, ha mondhatom így nagyképűen. Az övé valóban az volt és nem is akármilyen!

Sorra nyerte a korosztályos hazai, majd nemzetközi versenyeket, a felnőttek mezőnyébe is úgy robbant be, hogy stabil, sőt meghatározó játékosa lett a válogatottnak. Tízszer szerepelt sakkolimpián, oroszlánrészt vállalt 1978-as Buenos Aires-i győzelmünkben, amikor sikerült megtörtünk a szovjet hegemóniát. Kétszeres világbajnok jelölt, a magyar csapatbajnoki aranyainak számát talán ő maga sem tudná megmondani. Egy azonban biztos: a 2001/2002-es bajnokságban már a mi együttesünket segítette első aranyérmünk megszerzéséhez, amit azután még ötször ismételtünk meg vele közösen. Ma is a Zalaegerszegi Csuti-Hydrocomp versenyzője. Az egész csapat osztozik felesége és két kiskorú gyermekének gyászában.

Nyugodj békében GYULA!