Bita Józsefet ötven év köti Zalaegerszeghez

– Meglepődött a kitüntetésen?

– Végül is, igen. Éppen ötven esztendeje igazoltam a Nagylengyel csapatától a ZTE-hez, s bár megpróbáltak lebeszélni erről, de utólag is jó döntést hoztam. Soha nem voltam vándormadár, s talán ez is közrejátszott a kitüntetésemben. Azt tudtam, hogy a közgyűlés elé viszik az én nevemet is, de sportoló nem nagyon szokta megkapni ezt a díjat, Szóval, tényleg meglepődtem, hogy én is átvehetem.

– A fiatalabb korosztály számára talán már nem ismert, de nem az NB I-be igazolt, hiszen a ZTE csak 1972-ben került fel az élvonalba. Szóval, hogy is volt?

– Amikor Egerszegre kerültem Titkos Pál volt az edző az NB II-ben, majd Göncz István, Piber István és Szőcs János ült a kispadon. Az igazi munka Szőcs mesterrel kezdődött, s teljesedett ki az NB I-be jutással. Kis szépséghibája karrieremnek, hogy akkor már én és többen is harminc körül jártunk, így az élvonalban csak kevés idő jutott. Ha akkor 23-24 évesek vagyunk, más lett volna, de így sem panaszkodhatok. Az a társaság nagyon összetartó volt, főleg helyi játékosokból állt és azt kívánom a mai srácoknak: egyszer éljék át mindazt, amit mi egykor. Sokszor annyian jöttek ki a stadionba, hogy majd leszakadt a tribün. Egyszerűen nem lehetett ilyen környezetben csalódást okozni a nézőknek.

Bita József (középen) most leginkább rájuk büszke, az U13-as csapatra, amellyel már megvan az első közös sikerük, amire büszke. Fotó: Katona Tibor

– A szurkolók is mások voltak?

– Inkább másfajta volt a kapcsolatunk velük. Hivatalosan nem voltunk profik, mindenkinek volt munkahelye, sokszor csak papíron. Én viszont bejártam a tanácsi építőkhöz dolgozni, és a szurkolókkal egyfajta élő kapcsolat alakult ki. Győztes meccs után persze, hogy jó volt hétfőn munkába menni...

– Jót és rosszat is megélt a ZTE-vel, de nem szakadt el tőle. Miért?

– Mert ide tartoztam. Hívtak más csapatok is, de nem mentem el. Amikor befejeztem, az utánpótlásban kezdtem el edzősködni. Szép eredményeink voltak, a Szabó Zsolt, Kámán Attila, Balog Zoli, Dobos Sanyi, Fujsz Feri nevével fémjelzett csapat ifjúsági bajnokságot nyert. Aztán technikai vezető lettem és kemény idők jöttek, főleg, a rendszerváltás idején. Szinte a megszűnés határán állt a csapat, a bázis megszűnt, a sportállásokkal együtt. A csapat kétszer is kiesett az élvonalból, de sokat dolgoztunk és visszajutottunk 1994-ben, ahonnan aztán tartósan az NB I tagja volt a csapat egészen tavalyig... Tulajdonképpen 2010-től nem tartozom hivatalosan a ZTE kötelékébe, bár a klub utánpótlás alapítványának, melyet 2007-ben alapítottunk máig az elnöke vagyok és szívesen dolgozom benne.

– A futball viszont most is kitölti az életét. Az Andráshida csapatával megnyerte az U13-as megyei bajnokságot, amihez gratulálunk.

– Köszönöm. Szívesen csinálom ezt a munkát, sőt én már az andráshidaiaknál hét éve foglalkozom kisgyerekekkel. Nagyon gyerekpárti vagyok, azt szeretem, amikor látom, hogy szívesen jön edzésre és nem is veszik észre, mennyit dolgoznak. A csapat nyolcvan százaléka andráshidai, de vannak Egerszegről, Alsónemesapátiból, Nemesrádóról is gyerekek. Sokat edzettek, de megérte. Jó itt dolgozni, amiért köszönettel tartozom Kugler László elnök úrnak. A gyerekektől pedig csak azt kérem, hogy elsősorban a tanulás legyen a legfontosabb számukra, de edzenek keményen is. A versenysport sokszor túl hirtelen érhet véget. Én amikor 16 évesen elkezdtem futballozni, a szüleim, akiket nagyon tiszteltem azt mondták, hát csináljam. Az, hogy tanuljak nem volt annyira fontos, mint manapság. Én már a gyerekeimet erre ösztönöztem. Mindketten jogi végzettségűek, s erre is büszke vagyok. A családomnak nagyon sokat köszönhetek, de a város vezetésének is köszönöm ezt a díjat, ami nagy szó az életemben.

– A ZTE maradt a nagy szerelem. Még mindig tart?

– Valószínűleg ezért nem mentem el innen. Ötven évet nem lehet csak úgy kitörölni az ember életéből. A ZTE mindig olyan csapat volt, amely kitette a szívét a pályára, s ma ebben van némi hiányérzetem. Tudom, sokszor kritikus voltam a múltban is, ami sokaknak fájt, de nem tudok kifordulni önmagamból...